Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Urbancsek János: A földtani felépítés és rétegvíznyomás közötti öszefüggés az Alföldön

216 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Urbancsek ].: A földtani felépítés és rétegvíznyomás töltötték fel a Kárpátokból lesiető folyók. Tehát nem egységes törmelékkúp fejlődött ki, hanem több folyó egymástól különállóan rakta le hordalékát. Kaviccsal feltöltött árkos süllyedékek váltakoznak magasan maradt finomszemcséjű pannónia gerincekkel és csak a felső-pleisztocén kori egységes süllyedést követően vált általánossá a folyóvízi üledéklerakódás. Ezek az észak—déli és északkelet— délnyugati irányú pászták jól kimutathatók a rétegvíz vasasságából és fajlagos vízhozamából is [6], A Nyírség vízföldtani adottsága a tagolt mélyszerkezeti és változatos szemcseszerkezeti sajátságának megfelelően igen különleges (1., 7., 19. ábra). Az árkokat feltöltő durvaszemcséjű és lefelé csökkenő víznyomású pászták közé a pannóniai gerincek felett, lefelé növekvő rétegvíznyomású területek ékelődnek. Az előbbiekben — az eltérő szemcsenagyságú üledékeknek megfelelően — a rétegvizek igen változatos körülmények mellett mozognak, az utóbbiakban azonban a szivárgás már egyöntetűbb. Amíg a víz áramlási sebessége a Kiskúnság területén elsősorban az egymás feletti üledékek szemcsenagysága szerint változik, addig a Nyírségen az egymás melletti ősi folyóvölgyekben is eltérés tapasztalható. Feltűnőek még a szatmári-síkság kavics üledékének földtani viszonyai. Ez a terület a Dunavölggyel hasonlítható össze, mert az egyöntetű kavicslerakódásban a rétegvíznyomás jelentkezésének módja nem egységes, hanem változó. A nagyecsedi helyi süllyedékben viszont a rétegvíznyomás már lefelé nő. A Bodrogköz rétegvíznyomási viszonyai a szatmári síksághoz hasonlóak. A Nyírségen a rétegvizek áramlási iránya észak—déli, illetve északkelet—délnyugati és csak a szatmári síkság peremén figyelhető meg a nagyecsedi-süllyedék felé történő vízszivárgás. Polgári süllyedek A Sajó törmelékkúpjának háromszög alakú területét foglalja magában, amelyiknek déli csúcsa Újszentmargita és Máta-puszta közötti térségig nyúlik le. Ezen a területen — a jelenlegi adataink alapján — úgy ítélhető meg, hogy hidrosztatikus állapot fejlődött ki annak ellenére, hogy a Polgár község területén lemélyített artézi kutak rétegsorában több kavicsos szint mutatható ki, még nagyobb mélységben is. Ezekben a mélyebb, de a felszín közelében lerakódott kavicsrétegekben is a vízmozgás korlátozott. A süllyedékterület felépítése hasonlít a kiskőrösi, méreteiben kisebb helyi lezökkenéshez, ugyanis ez a medence is csak észak felől nyitott, a többi oldalról azonban magasan maradt pannóniai perem zárja le. Némi vízmozgás elsősorban a felső-pleisztocén üledékekben lehetséges, mert a Sajó az alsó-, középsőpleisztocén kori lerakódásai az erózióbázis feltöltésében vesznek részt és csak a legfiatalabb képződmények teremtenek összeköttetést a békésisüllyedékkel, az ősi Sajó erózióbázisával (8. ábra). A fiatal negyedkori üledékekben feltételezett vízmozgás észak-déli irányú és az esetleges túlszivárgó víz a püspökladányi kapun keresztül táplálja a békési-süllyedékterület rétegvizét (26. ábra). Megjegyzendő, hogy az Alföldnek ezen a területén a legkisebb a talajvízfogyasztás a ritka laksűrűség és még inkább a Hortobágy felszínét borító agyagos lösz gyér füves térségének aránylag kis párologtatása miatt. Ehhez járul hozzá még a terület sajátságos mélyszerkezeti adottsága is, mert délen a pannóniai hátság magas helyzete miatt a rétegvízből történő talajvízutánpótlódás a Tiszántúlon éppen ezen a területen a legkedvezőtlenebb. Ez utóbbi földtani adottságot Dr. Erdélyi Mihály [3] az ó-pleisztocén vörös agyag településéből, Dr. Rónai András [4] pedig a talajvíztükör állásából már kimutatta. Békési süllyedek A Tiszántúl legmélyebbre zökkent területe, ahol a levantei üledékek lerakódásától kezdve napjainkig a térszín állandóan süllyedt és Szeghalom, Körösladány környékén a negyedkori üledékek vastagsága eléri a 400 m-t is, amelyet a Körösök aprószemcséjű üledéke töltött fel. Északkeleten a Nyírség, északnyugaton a Nagykúnság határolja, délnyugaton pedig a kondorosi pannóniai küszöb választja el a Maros törmelékkúpjától. Keleten az Erdélyi-Középhegység részben karsztosodott tömege Zcirjci xiiuucii d xord: tott csonkagúla alakú medencetérségben a rétegvíz minden irányból, de elsősorban az ErdélyiKözéphegység nyugati karsztosodott pereméről pótlódik. Betáplál a Nyírség, a Nagykúnság, de a szarvasi kapun keresztül még a dunai-szerkezetiárok rétegvize is és feltételezhető, hogy a Marosi törmelékkúp felől is kap vízutánpótlódást (15., 17., 18. ábra). Olyan lefelé növekvő rétegvíznyomású terület, amelyben a rétegvizek felszínretörését a vízben elnyelt gáz is elősegíti. Az idetelepített artézi kutak fajlagos vízhozama általában kiesi, azonban egyes kutak hozama ettől eltérően igen bőséges. Ez valószínűleg csak úgy lehetséges, hogy a jó vízhozamú kutak — szerencsés telepítésüknél fogva — eltemetett folyómedrek, a többi pedig egykori árterek üledékének vizét csapolják meg. A rétegvíz tehát elsősorban az ősi folyómedrekben szivárog, ezek pedig az egykori erózióbázis, a Sárrétek süllyedéke felé irányulnak. így a békési-süllyedék rétegvize csaknem minden oldalról Szeghalom, Körösladány felé szivárog. Maros törmelékkúpja A dunai-szerkezeti-árok délkelet felé kiszélesedő részét foglalja magában, amelyet Sümeghy délalföldi-süllyedék néven írt le, beleértve az országhatártól délre elterülő bácskai és bánáti területeket is. Annak ellenére, hogy feltöltésében az ÓsDuna szerepe igen jelentős volt, helyesebb a marosi törmelékkúp elnevezés, mert még Orosházától északra is kimutatható a Maros üledéke. Ez a? a határterület, ahol az ős-Duna és Maros üledéke ujjasan összefonódva egymást váltogatják. A negyedkori üledékek vízvezető rétegei minden oldalról Nagymágocs, Derekegyháza felé