Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Urbancsek János: A földtani felépítés és rétegvíznyomás közötti öszefüggés az Alföldön

Vrbancsek J.: A földtani felépítés és rétegvíznyomás Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. 215 térségében találunk eltérést, ahol egy magasan maradt, északkelet—délnyugati irányú pannóniai hátság — amit Rónai a talajvíztükör állásából már kimutatott — helyezkedik el. Ezzel a mélyszerkezeti változással lehet megmagyarázni, hogy a nyomásviszonyokban rendellenesség áll elő, ugyanis a finomszemcséjű pannóniai üledékekben nagyobb nyomásveszteség lép fel. A szerkezeti-árok mind a két oldalán, a rétegek dőlésének megfelelően, középvonal felé tartó vízmozgás mutatható ki és ennek a következménye, hogy Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Szentes vonala rétegvízben az ország leggazdagabb területe, mert a vízutánpótlódás nagy területről biztosított. A süllyedéket északkeletről és délnyugatról kísérő peremterületen a rétegvíznyomás már lefelé nő. A rétegvizek nyomása Tass, Akasztó vonalától délkeleti irányú és a süllyedékterületre irányul. Ceglédtől délre pedig Szolnok felé tartó szivárgás állapítható meg. Feltűnő, hogy Újlengyel, Mikebuda térségétől délkelet felé a rétegvíz mozgása két irányú. Egyazon tápterületről a víz részben a dunai-szerkezeti-árok, részben pedig Cegléd, Szolnok irányába áramlik. Ennek az a magyarázata, hogy az Ős-Duna a felső-levantei alemelet időszakában a ceglédi árokban folyt le és csak később foglalta el a mélyebbre zökkent kecskeméti nagy árkos süllyedék mélyvonalát. A dunai-szerkezeti-árok tehát olyan mélységi vízgyűjtőterület, ahol a rétegvíz a peremekről a mélyvonal felé, onnan pedig délkeleti irányban mozog (26. ábra). Az észak-bácskai hátság A dunántúli folyók hordalékával feltöltött, de utólagosan kiemelkedett törmelékkúp, ahol az alsó-pleisztocén kori folyóvízi lerakódást szélhordta üledékképződés váltotta fel. Ennek következtében a kétféle eredetű üledék szemcsenagysága közötti különbség jelentős, ami viszont a rétegvíznyomás lefelé csökkenő voltát idézte elő. Ez jellemző az egész területre Katymár, Madaras és Mélykút térségének kivételével, ahol részben az üledékek szemcseszerkezetéből kifolyólag, részben a rétegvizek gázossága miatt a rétegvíznyomás lefelé nő. A rétegvíz mozgásának iránya a törmelékkúp lejtési viszonyainak megfelelően északnyugat—délkeleti és ez a víz is a dunai mélyvonalba jut le (4., 6., 20. ábra). Egyesek az észak-bácskai hátságot is a Duna törmelékkúpjának tekintik. Ezt az elgondolást azonban a két terület fejlődéstörténete és az üledékekben kialakult rétegvíznyomási viszony nem támasztja alá. A rétegvíz nyomása mindkét területen lefelé csökken, de közéjük nyugatról és keletről is lefelé növekvő rétegvíznyomású terület ékelődik be, ami egymagában is elhatárolást jelent (1. ábra). Az előbb ismertetett két, lefelé csökkenő rétegvíznyomású terület közé egy kisebb helyi lezökkenés ékelődik be; a kiskőrösi süllyedék. Érdekessége, hogy nagyobb mélységben itt is / \ * SilUtü VÍ3—^ n t JELMASYARAZAT\ ^r Rétegvíz áramlási /••V iránya 26. ábra. Az alföldi rétegvízmozgások iránya 0us. 26. Hanpaenenue deuíiceHua nAacmoeux eod Hu3MeHHOcmu Abb. 26. Strömungsrichtung der Schichtengewásser in der Grossen Ungarischen Tiefebene durvaszemcséjű üledékek rakódtak le, és mégis a kis medencében a rétegvíznyomás lefelé nő. Ennek az a magyarázata, hogy a helyi süllyedéket minden oldalról finomabb szemcsenagyságú pannónia perem határolja és így a lefolyástalan zárt medencében a rétegvíznyomás megközelítőleg sztatikus állapotot tükröz. Erre utal az azonos értékű rétegvíznyomás görbék kis mértékű lejtése is (13. ábra). Rétegvízutánpótlódást a Duna ó-holocén terasza felől kap, az ősi Duna-medreken keresztül. Felszínalaktanilag, de mélyszerkezeti szempontból is élesen elválik a kiskúnsági- és északbácskai hátságtól a Duna ó-holocén terasza; a mai Duna-völgy. A riss-würm interglaciálisban lezökkent észak—déli irányú süllyedést a Duna kiárkolta, majd az ó-holocén végére csaknem teljes vastagságában kavicsos üledékkel feltöltötte (3., 11., 13. ábra). A rétegvízáramlás észak—déli irányú, tehát a süllyedék legmélyebb pontja felé tart (26. ábra). A Nyírség törmelékkúpja A harmadik nagy, lefelé csökkenő rétegvíznyomású terület a Nyírség törmelékkúpja. Az Északkeleti-Kárpátok folyóinak durvaszemcséjű üledéke egészen Debrecen térségéig követhető és itt határolódik el részben a hajdúsági-tábla, részben pedig a békési-süllyedék felé. Vízföldtani viszonyai a legváltozatosabb az Alföld egész területén és több vonatkozásban eltér a dunai-szerkezeti-árokban kifejlődött hordalékkúp rétegvíznyomási viszonyoktól. Az utóbbi egységes, mély süllyedést egyetlen folyó töltötte fel ; ezzel szemben a Nyírséget több, méreteiben kisebb észak—déli, valamint északkelet—délnyugati árok szabdalta fel és ezeket a helyi lezökkenéseket