Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Urbancsek János: A földtani felépítés és rétegvíznyomás közötti öszefüggés az Alföldön

205 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. HIDROGEOLÓGIA A földtani felépítés és rétegvíznyomás közötti összefüggés az Alföldön* DK. URBANCSEK JÁNOS Az egyre inkább fokozódó vízigény kielégítése érdekében a rétegvizek kitermelésével, utánpótlódásával, azaz a rétegvizek szivárgásával behatóan kell foglalkozni. A rétegvíz nyomásviszonyainak tanulmányozása annál is inkább időszerűvé vált, mert a tervgazdálkodás szükségessé teszi, hogy a szilárd ásványvagyon-készlet felmérésével együtt, meghatározzuk a felszín alatt tárolt és kitermelhető víz mennyiségét is. A dinamikus rétegvízkészlet egyensúlyának káros megbontása nélkül kitermelhető vízmennyiség meghatározásához feltétlenül ismerni kell az utánpótlódási lehetőségeket, amelyek elsősorban a rétegvizek nyomásviszonyai alapján értelmezhetők helyesen. Ezeket a kérdéseket hidrológusok, geológusok egyaránt tanulmányozták. Amint ismeretes, az eddigi kutatások során meglehetősen különböző, gyakran ellentétes vélemények alakultak ki nemcsak az egyes részfeladatok megoldása, hanem még az alapvető tények magyarázata tekintetében is. Megoszlanak a vélemények még az olyan alapvető kérdéseket illetően is, mint a rétegvíz utánpótlódásának lehetősége. Vannak akik az utánpótlódás lehetőségét tagadják. Szerintük csak a réteg anyagának leülepedésekor magába zárt vízmennyiség termelhető ki, illetőleg annak is csak az az aránylag kis hányada, amely szabad vízként raktározódott. Ezzel ellentótben más kutatók a csapadókból származó utánpótlódás lehetőségét fogadják el és csak a betáplálás helyére vonatkozólag térnek el a vélemények. Egyesek szerint a talajvíz csak a helyben lehullott csapadékból pótlódhat. A rétegvíz utánpótlódására vonatkozó vélemények a medencék peremén előbukkanó törmelékkúp területén, vagy a karsztosodott mészkőjáratokban, illetve a hasadókos vulkánikus kőzetekben elnyelt csapadókvíz medencék belsejébe való szivárgása útján látják biztosítottnak. Egyes vélemények szerint a rétegvíz utánpótlódását a légkörből származó vízutánpótlódás mellett a nagy mélységből, a törések mentén feltörő vizek is jelentős mórtékben befolyásolják. * A Szerző tanulmányában a felszín alatti vizek nyomásviszonyai és a víztartó közeg földtani felépítése közötti kapcsolatok fontos sajátságaira mutat rá. A jelenlegi ismeretek alapján — mint a Szerző többször is kihangsúlyozza — egyértelmű állásfoglalásra még nem lehet gondolni. Erre mutatnak rá a lektori vélemények is, midőn pl. a nyomásviszonyok kialakulásánál a beszivárgás és a megcsapolás helye közötti magasságkülönbség figyelembevételére (Dr. Szebényi \Lajos), a közölt rétegvíznyomásértékek alapján az egységes hidrodinamikai áramlási tér létezésére vonatkozó szemlélet további mérlegelésének szükségességére (Dr. Ubell Károly) valamint a Szerző szerint a mélység szerint csökkenő, illetve növekvő rótegvíznyomásviszonyok felléptét előidéző tényezők további részletes vizsgálatának elvégzésére (Dr. Juhász József) hívják fel a figyelmet. A tanulmányt a Szerkesztőbizottság olyan vitaanyagnak tekinti, amely a benne felvetett gondolatok alapján alkalmas lehet elmélyült, a mélységi vizek tényleges mozgástörvényeinek további tisztázását elősegítő vita lefolytatásához. (A Szerk.) A tanulmány, célkitűzéséből kifolyólag ezekkel a különböző véleményekkel külön-külön nem foglalkozhat. Mindvégig figyelemmel kíséri azonban ezeket a kutatásokat is, hiszen termékeny gondolatokkal vitték előbbre a még hosszadalmas, további vizsgálatokat igénylő munkát a végső megoldás felé. A Nagy-Alföld mélyszerkezeti és kőzettani felépítésének, valamint a rétegvíz nyomásának összefüggése A Nagy-Alföld, amelyre vizsgálataink vonatkoznak, medencejellege a pliocén korban alakult ki. A felső-pliocén tavi lerakódást a levantei süllyedések következtében folyóvízi üledékképződés váltotta fel és az agyagos képződmények után, elsősorban a Duna-Tisza közén homoküledékek halmozódtak fel. Sümeghy vizsgálatai szerint a dunai-szerkezeti-árok levantei üledékeiben a homokos képződmények az uralkodók. Ennél durvábbszemcséjű lerakódásokat mélyfúrásokkal csak ritkán harántoltak. Alárendelt szerepet töltenek be az agyagos felhalmozódások is. Az Alföld más levantei részmedencéiben (jászsági-, polgári- és békési-süllyedékterület) elsősorban agyagos képződmények rakódlak le és a homokfelhalmozódás jelentéktelen. A levantei süllyedés a pleisztocénben is folytatódott. Amíg azonban a levantei földkéregelmozdulások csak az Alföld egyes területeit érintették és négy részmedencét alakítottak ki, addig a negyedkor kezdetén egy általános, a NagyAlföld egész területét érintő egységes lezökkenés jött létre. Eme általános süllyedés mellett azonban ki kell emelni azt a fontos üledékfelhalmozódási jelenséget is, hogy az alsó-pleisztocén kori erős süllyedést a törmelékkúpok területén vastag kavicsos üledékfelhalmozódás követte. Ez jelentős szerepet tölt be a rétegvizek mozgási lehetőségében és egyben jó határfelület a levantei rétegek felé. A harmadik és a rétegvíznyomás szempontjából ugyancsak igen fontos üledékfelhalmozódási körülmény, hogy folyóvízi lerakódásokkal állunk szemben, tehát egységes, nagy területen követhető vízvezető vagy vízzáró rétegek nem fejlődhettek ki és a víz a régi eltemetett, szövevényesen elágazó folyómedrekben áramlik, követve az ősi folyó durvaszemcséjű, kavicsos és homokos mederkitöltését. A negyedkor folyamán négy nagy és több, részben eddig még fel nem kutatott kisebb részmedence alakult ki. Az előbbiekhez — amelyek a levantei süllyedések továbbmélyülésével keletkeztek — a szentesi, a jászsági, a polgári és a békési nagy fiókmedencék ; az utóbbiakhoz a dunavölgyi, a kiskőrösi, a hevesi, bodrogközi és a nagyecsedi süllyedékek tartoznak. A magasan maradt pannó-