Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Urbancsek János: A földtani felépítés és rétegvíznyomás közötti öszefüggés az Alföldön

206 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Urbancsek ].: A földtani felépítés és rétegvíznyomás niai hátságok felett pedig a gödöllő-irsai hátságon, a Nagykunságon, a Hortobágyon és a Nyírségen, valamint az északbácskai-hátságon vékonyabb negyedkori üledék helyezkedik el. A dunai-szerkezeti-árokban, amelyiknek legmélyebb része a szentesi süllyedék, a negyedkor folyamán igen sok durvaszemcséjű üledék rakódott le, ahol az alsó-középső-pleisztocén kezdetét vastag kavicsos lerakódás jelzi, de a felső-pleisztocén elején is sok, felfelé kifinomodó durvaszemcséjű üledék halmozódott fel. Általános jelenség, hogy az üledékek Felsőpakonytól Kunszállásig, a felszintől lefelé fokozatosan durvábbak és a negyedkori üledékek legmélyén vastag, homokos, kavicsos képződmények rakódtak le. Kiskunfélegyházától délkeletre azonban az üledékek hirtelen finomabbá válnak és ezzel magyarázható, hogy az előbbi területen lefelé viszonylag csökkenő rétegvíznyomás, az utóbbi részen pedig lefelé növekvő rétegvíznyomási viszonyok alakultak ki. Az egész üledékösszlet a pleisztocén Ős-Duna törmelékkúpja és ezért rétegvízben az ország leggazdagabb területe. A rétegekben uralkodó víznyomás szempontjából hasonlóak a viszonyok a Nyírségen is. Az alsó-pleisztocénben megsüllyedt pannóniai táblára az Északkeleti-Kárpátok folyói települtek rá és lerakták üledékeiket. Legdurvább szemcséjű képződmények itt is az alsó-pleisztocénben halmozódtak fel és ezek magasabb szintekben finomabbakká válnak. A Nyírségen több, ma még mindenütt ki nem mutatható észak-déli irányú kisebb árkok alakultak ki. A kavicsos üledékek ezekben a legvastagabbak, de a közöttük kiemelkedő pannóniai hátságokról teljesen hiányzanak. Ezt tükrözik a rétegvíznyomási viszonyok is : ahol a lefelé csökkenő rétegvíznyomás mellett — ami az egész területre jellemző — lefelé növekvő rétegvíznyomás is kimutatható. Sajátságos és az Alföldön egyedülálló az északbácskai hátság földtani felépítése. Az alsópleisztocénben a dunántúli folyók törmelékkúpja uralta és kavicsos-durvahomok rakódott le. A középső-pleisztocéntől kezdve azonban az üledékképződésben mélyreható változás történt. A térszín megemelkedett és ennek következtében mind a nyugat felé terjeszkedő Ős-Duna, mind pedig az alsó-pleisztocén hordalékkúpot felépítő folyók elkerülték és a folyóvízi üledékfelhalmozódást hullóporos képződmények lerakódása váltotta fel. Ettől kezdve lösz és futóhomok települt egymásra, amit Miháltz [3] részletesen kimutatott. Itt is — mint az előbbi két nagy törmelékkúpon — szembetűnő, hogy az üledékek az alsópleisztocénben a legdurvábbak és felette — igen élesen elhatárolhatóan — finomabbszemcséjű képződmények halmozódtak fel. Ez az Alföld harmadik, lefelé viszonylag csökkenő rétegvíznyomású területe. Megfelelő számú és mélységű fúrás hiányában még kellően fel nem tárt terület a polgári-süllyedék, ahol az Ősi-Sajó rakta le kavicsos üledékét. A Polgáron lemélyített egyetlen nagymélységű fúrás több kavicsos szintet tárt fel, azonban ezeknek a rétegtani- és vízföldtani vizsgálata különkülön nem történhetett meg. Az itteni ártézikutak nyugalmi vízszintjének alakulásából — kévés adat alapján is — megállapítható, hogy ez az Alföld egyetlen területe, ahol a rétegvíz nyugalmi nyomása a mélységgel alig változik. Az előzőekben ismertetett törmelékkúpok szerkezeti felépítettsége megegyezik abban, hogy a pleisztocén folyamán lerakódó üledékek felülről lefelé durvábbszemcséjűvé válnak és nagyon gyakran, több szintben kavicsos homok és homokos kavics képződmények rakódtak le. Ettől az általánosan megegyező üledékfelhalmozódástól csak a polgári süllyedékben észlelhető némi eltérés. A gödöllő-irsai pannóniai hátságon is. Itt azonban negyedkori törmelékkúp nem mutatható ki, de feltételezhető, hogy a levantei homoklerakódások — amelyeket Sümeghy több helyen feltárt — és a felette települt szárazföldi lösz képződmények között a szemcseszerkezeti és települési különbségek olyanok, amelyek a rétegvíznyomás lefelé csökkenő voltát eredményezik. (Ezek határozott bizonyításához azonban még sok részletes vizsgálat szükséges.) A Nagy-Alföld egyéb területein a rétegvíznyomás lefelé nő. A következőkben az Alföld egyes részmedencéit ennek a ténynek a figyelembevételével vizsgáljuk meg. Azokban a medencékben, amelyek a törmelékkúp durvaszemcséjű üledékét már nem tartalmazzák — mint a békési és szentesi süllyedék — a rétegvíznyomás lefelé mindenütt növekszik. Ezeken a területeken a clurva-közép- és aprószemcséjű homoküledékek lerakódásának egymásutániságában kimutatható ugyan bizonyos felfelé tartó kifinomodás, de durvaszemcséjű homoknál, amely csak a dunai-szerkezeti-árokban gyakori, nagyobbszemcséjű üledék nem rakódott le. A békési-süllyedékben pedig kifejezetten agyagos üledékek uralkodnak és közép-apró, valamint finomszemcséjű homokszintek csak vékony közbetelepülések formájában észlelhetők. Hasonló a rétegtani és szemcseszerkezeti adottság még a magasan maradt pannóniai hátságokra települt negyedkori üledékekben is. A Nagykunságon pedig, ahol a negyedkor folyamán az ősi Tarna és Eger rakta le üledékét az is megfigyelhető, hogy a homokszemcsék lefelé finomodnak, amit az ártézi kutak vízhozama is jól érzékeltet. Rétegtanilag tehát éppen ellenkező a helyzet, mint az ismertetett, lefelé csökkenő rétegvíznyomású területeken. Az Alföld egyes tájegységeire vonatkozó általános földtani és vízföldtani ismeretek, valamint több ezer ártézi kút nyugalmi víszzintadatai alapján elkészítettük az alföldi rétegvizek nyomásviszonyait feltüntető térképet (1. ábra). Az egyes vizvezető rétegekben uralkodó nyomásviszonyok részletes ismertetésére a tanulmány nem térhet ki és a térkép sem ezzel a céllal készült. A gyakorlati vízkutatás és vízfeltárás, valamint a lemélyítésre kerülő artózikutak üzemeltetése szempontjából azonban igen fontos már előre tudni, hogy valamely területen milyen mélységből várható kifolyó víz, illetve milyen mélységű vízadó rétegre célszerű a kutat telepíteni. A térkép szemléletesen tünteti fel a lefelé növekvő, illetve csökkenő rétegvíznyomású területeket, továbbá, hogy milyen mélységből várható felszökő víz.