Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Hozzászólások Dr. Ivicsics Lajos: „Gondolatok a hidromechanikai kismintavizsgálatok” c. tanulmányához (Dr. V. Nagy Imre–dr. Szigyártó Zoltán)

162 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. Hozzászólás Dr. Ivicsics Lajos tanulmányához melyek kétségkívül adott körülmények között érvényesek is, mint ahogy azt számtalan ezirányú kísérlet is igazolta. Úgy látom tehát, hogy a „kismintatörvények" — igaz, hogy meglehetősen korlátozott körülmények között, de mégis — meghatározott feltételek mellett érvényesülő igazságokat fejeznek ki; így eleget tesznek a törvények azon általános fogalmazásának is, melyet dr. V. Nagy Imre így foglal össze : „A törvény legáltalánosabb formája a dolgok, jelenségek, vagy folyamatok közötti meghatározott, szükségszerű viszony, mely azok belső természetéből, lényegéből fakad ..." Minden törvény csak meghatározott feltételek között érvényes. A feltételek éppúgy hozzátartoznak a törvényhez, mint az azokon alapuló, azok teljesülése esetén érvényes állítások. A törvény lehet általános, vagy kevésbé általános. Az általánosság foka, vagy mértéke azonban nem befolyásolhatja a törvény törvény mivoltát. Válasz dr. V. Nagy Imre és dr. Szí gyártó Zoltán hozzászólására DR. IVICSICS LAJOS i műszaki tudományok kandidátusa Dr. V. Nagy Imre és dr. Szigyártó Zoltán Gondolatok a hidromechanikai kismintavizsgálatok elméletével kapcsolatban című

1 tanulmányomban kifejtettekhez számos értékes gondolatot fűztek. Ezeknek egyrésze a tanulmányban foglaltakkal való egyetértést fejezi ki, egyes esetekben más szempontból világítva meg a megállapításokat, másrészük pedig a tanulmány némely részletével kapcsolatosan a további, részletesebb kifejtés, megvitatás szükségességére mutat rá. Ezen a helyen, köszönetet mondva a hozzászólóknak érdeklődésükért és munkájukért, a hozzászólásoknak elsősorban az utóbbi — tehát a gondolatok továbbfejlesztésének, részletesebb kifejtésének szükségességére a figyelmet felhívó — részeire térek ki. Az említett tanulmányban rámutattam a hidromechanikai kismintavizsgálatok klasszikus elméletének alkalmazása során felvetődő nehézségekre és ellentmondásokra, és azokat tanulmányozva megállapítottam, hogy azok az elmélet alaptételeinek megtartásával vagy kiegészítésével nem szüntethetők meg. Ebből arra következtettem, hogy a hasonlósági mechanika alapfogalmait (a geometriai, a kinematikai, a dinamikai hasonlóság fogalmát) nem célszerű alkalmazni, hogy a jelenségeket nem célravezető az egymáshoz mechanikailag hasonló és nem hasonló jelenségek csoportjára felosztani, és hogy nem segíti elő a feladatok megoldását, ha a hidromechanikai kisminták között torzított ós nem torzított kismintákat különböztetünk meg. Üj alapokra kell helyezni a hidromechanikai kismintavizsgálatok elméletét. Az új elmélet alaptótelei az alábbiak : 1. A hidromechanikai jelenségeket célszerű aszerint osztályozni, hogy egymással milyen kapcsolatban vannak. Ennek alapján a rokon, valamint az analóg jelenségek csoportjára bonthatjuk a hidromechanikai feladatok megoldása során felvetődő jelenségeket. A rokon jelenségek fogalmát a jellemző mennyiségek azonosságával, az analóg jelenségeket pedig a jelenségeket jellemző egyenletek matematikai alakjának azonosságával és az egyenletekben azonos matematikai szerepet betöltő (egymásnak megfelelő) mennyiségek meghatározásainak teljes vagy részleges különbözőségével határozhatjuk meg. 2. A rokon jelenségek (a különböző móretekben lejátszódó jelenségek) egymásnak megfelelő jellemző mennyiségei közötti kapcsolatot a mennyiségekből alkotott invariáns csoportok, illetőleg a belőlük levezetett ún. átszámítási tényezők fejezik ki. 1 Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1961. 5. 3. Az analóg jelenségek jellemző mennyiségei közötti összefüggést matematikai alakban lényegében a jelenségek lefolyását jellemző egyenletek fejezik ki. Az analóg jelenségekkel kapcsolatos vizsgálatok során tulajdonképpen a laboratóriumi jelenségnek megfelelő, nagy méretekben lejátszódó analóg jelenséget jellemző egyenletet oldjuk meg a laboratóriumi mérési eredmények figyelembevételével. Mint említettem, a rokon jelenségek fogalmát a tanulmányban a jelenségeket jellemző mennyiségek azonosságával határoztam meg. Jellemző mennyiségeknek a hidromechanikában és általában a fizikában követett régi gyakorlatnak megfelelően a jelenség lefolyását befolyásoló, néha nagyobb, máskor kisebb számú mennyiség közül azokat tekintem, amelyek a vizsgált jelenség lefolyása (az aclott feladat megoldása) szempontjából elsődlegesen fontosak, nem véve számításba a kevésbé lényeges, fontos mennyiségeket. Persze, annak eldöntése, hogy az éppen tanulmányozott esetben melyek az elsődlegesen fontos mennyiségek, igen sokszor nem könnyű dolog, és még ma is érvényes J. C. Maxwell-nek az a megállapítása, amely szerint minden fizikai kutatás sikere az elsődlegesen fontos, vizsgálandó mennyiségek helyes kiválasztásától függ, összekapcsolva ezt a ténykedést azoknak a hatásoknak önkényes kiválasztásával, amelyek, bár fontosak lehetnek a jelenség lefolyása szempontjából, a tudomány rendelkezésre álló eszközeivel kellő eredményességgel még nem tisztázhatók [1], Nagyon sok szempontot kell tehát figyelembe venni egy-egy hidromechanikai jelenség tanulmányozásakor az elsődlegesen fontos jellemzők kiválasztása során. Természetesen a hidromechanikai jelenségek lefolyására hatást kifejtő mennyiségek vizsgálatakor — éppúgy, mint számos más tudományághoz tartozó jelenség tanulmányozásakor — többek között a megfelelő nomenklatúra alkalmazása is nagyon fontos. A fizika rokon jelenségeinek fogalmát meghatározva például a jellemző mennyiségek fogalmát különbözőképpen értelmezhetjük. Nevezhetjük jellemző mennyiségeknek a fentieknek megfelelően azokat, amelyek a vizsgált folyamat lezajlása (a feladat megoldása) szempontjából elsődlegesen fontosak. Ebben az esetben a jellemző mennyiségek számát többféle körülmény is hatá-