Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Hozzászólások Dr. Ivicsics Lajos: „Gondolatok a hidromechanikai kismintavizsgálatok” c. tanulmányához (Dr. V. Nagy Imre–dr. Szigyártó Zoltán)

Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 158 Hozzászólás Dr. Ivicsics Lajos „Gondolatok a hidromechanikai kismintavizsgálatok elméletével kapcsolatban" c. tanulmányához* A hidromechanikai kismintavizsgálatok elméletéről Dr. V. Nagy Imre a műszaki tudományok kandidátusa A tanulmány helyes és értékes elgondolásokat vet fel a kismintavizsgálatok elméletének ellentmondásával, s alkalmazásának közismert nehézségeivel, valamint a továbbfejlesztés módozataival kapcsolatban. Hozzászólásomban néhány gondolattal kívánok hozzájárulni a kérdés megvitatásához. Mint ismeretes, valamely elméleti megfogalmazás az adott, valóságos jelenséget rendszerint csak bizonyos közelítésekkel, s meghatározott tartományban jellemzi. A tartomány érvényességi határairól, az elmélet és a valóság közötti tényleges megfelelőségről alkotott világos fogalom létrehozása elengedhetetlen feltétele bármely elmélet helyes értelmezésének. Legalább ugyanilyen fontos minden esetben helyesen értelmezni az elmélet és kísérlet kölcsönhatását : a kísérlet fokozatosan finomítja, tökéletesíti az elméletet, új feladatokat, új szempontokat vet fel s ugyanakkor más oldalról az elmélet a már megállapított elveket módszereket továbbfejlesztve leírja a megfigyelt jelenség fizikai lényegét. A szerzővel tökéletesen egyet kell érteni abban, hogy a kismintavizsgálatok elméletével kapcsolatos egyes irodalmi hivatkozásokban sokszor logikailag meg nem alapozott megállapítások találhatók, amelyek alapját képezhetik a tudományos színezetű, de fizikailag hibás nézőpontok kialakulásának. Helyes tehát a vitát az alapfogalmak tisztázására is kiterjeszteni. 1. A „kismintatörvények" értelmezése A szerző jogosan veti fel a Froude, Reynolds stb. számok kismintatörvényként való kezelésének helytelenségét. Ezeket az összefüggéseket valóban nem lehet törvényként kezelni, azonban ez a megállapítás egy kissé szélesebb megvilágítást igényel. A jelenségek oksági kölcsönhatása ugyanis, amelyet ezek a számok meghatároznak, jóllehet igen sokféle lehet, mégsem meríti ki a létező törvényszerű összefüggések egész gazdagságát. Az okság csak egy kis részecskéje az objektíven reális összef üggésnek [3]. A jelenségek különböző — időbeli, térbeli, attributív stb. — viszonyokba léphetnek egymással, , amelyek összefüggnek ugyan az oksággal, de nem korlátozódnak rá. Ezért mondhatjuk, hogy a jelenség összefüggésének formája lényegesen tágabb. A törvény legáltalánosabb formájában a dolgok, jelenségek vagy folyamatok közötti meghatározott, szükség* A tanulmány a Hidrológiai Közlöny 1961/5. számában jelent meg. szerű viszony, amely azok belső természetéből, lényegéből fakad, s mint ilyen fogalom az egyik lépcsőfokát jelenti az objektív világ jelenségeiben megnyilvánuló egység, összefüggés és kölcsönös függés emberi megismerésének. Énnek a fogalmazásnak természetesen egyik ,, kismintatör vény" semteszeleget. Természetesen a törvényszerű összefüggések, a jelenségek oksági feltételezettségének eredményei. Ha a jelenségek nem lennének okságilag feltételezettek, szó sem lehetne semmiféle törvényszerűségről. Viszont az okság nem meríti ki az összes törvényszerű összefüggéseket s a törvény nem mindig kölcsönös oksági összefüggést fejez ki. A törvény által kifejezett, meghatározott, szükségszerű összefüggés nem az egyes jelenségekben van meg, hanem az adott fajtájú jelenségek vagy folyamatok összességében. Ha a törvényszerűséget vesszük, akkor viszont azt kell mondani, hogy az elsősorban a jelenségek bizonyos szabályszerűségét, egymásra következését jellemzi — tehát az, egy meghatározott okok által feltételezett szükségszerű folyamat, amelyben nem egyetlen törvény, hanem törvények összessége hathat. Ebből a megfogalmazásból tehát kitűnik, hogy a Fr., Re. stb. számok törvénynek, vagy törvényszerűségnek nem tekinthetők. A bizonyítás szabatosabbá tétele céljából azonban az említett fogalmak eredetét a következőkben közelebbről is megvizsgáljuk. 2. A „kismintatörvények" ellentmondásairól Vizsgáljunk meg egy egészen általános esetet. E célból írjuk fel a Náwier—Stokes egyenleteket az összenyomhatatlan ideális folyadék esetére, először vektorális alakban [4]. dV dt = oF — gradp + ju,v

2E, Ha bevezetjük a d_ = _9 dt dt V

k 9Xk (1) (2) jelölést, akkor (1) alapegyenlet általánosabb formában is felírható dvjl ~dT V\7

2VÍ + g: 9 p QXi (3) Miután feltételezzük, hogy az eredeti vízmozgás és a neki megfelelő kismintabeli folyamat akkor lesz dinamikailag hasonló, ha azok leírhatók olyan koordinátarendszerek segítségével, amelyekben a tér, az idő s a tömeg az alábbi kapcsolatban vannak: / Xi — CCXi t' =pt m' = ym.