Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kassai Ferenc–Filó András: A mélyfúrás és az optikai adatszolgáltatás

Dr. Kassai—Filó: A mélyfúrás és az optikai adatszolgáltatás . Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 123 le. Fúrt kutaknál a helyes kútkiképzés érdekében a hidrodinamikai vizsgálatok mellett lényeges lenne vizuálisan is érzékelni a szűrű-, a tömszelencék állapotát, a korróziós jelenségeket, sérülések mikéntjét, homokolás helyét stb. megbízhatóan feltárni. Annál is inkább fontos lenne ez, hiszen a kutak meghibásodását számos tényező befolyásolja. 1958-ban iparágunkban e kérdés megoldására irányuló javaslat (Filó A.—Budinszky J.—Goda S.) az ipari televízió alkalmazását vetette fel. Az ipari televízió és térhódítása Az ipari televízió ma már számos feladat megoldására alkalmas. Az ipar, a közlekedés irányítása, az oktatás, a tudományos kutatómunka, a röntgentechnika és még jónéhány terület az, ahol a technika fejlődésével egyidejűleg a televízió mindinkább nélkülözhetetlenné válik. Életveszélyes vagy az egészségre káros behatások melletti munkafolyamatok megfigyelésére az ipari felvevőgép kiválóan alkalmas. Védelme bármely káros behatás ellen egyszerűbb és főleg kevesebb kockázattal jár, mint az emberé. Nem kisebb a jelentősége a televíziónak azokon a helyeken sem, ahol normál környezetben dolgozó és megfigyelő személyzetet pótol. Központi helyre juttat nehezen elérhető pontokról számtalan adatot, amelyek egyébként esetleg kényelmetlen környezetben lennének megfigyelhetők. Az ipari televízió és berendezései — működésüket tekintve — lényegileg azonosak a nyilvános műsorszóró televízióval, illetve annak berendezéseivel. Az utóbbinál a kifogástalan képminőség és a lehető legtökéletesebb átvitel a fő követelmény. Az ipari televíziónál általában a mérsékeltebb képminőség is kielégítő. Alkalmazásánál az egyszerűbb felépítés és áttekinthetőbb kezelés, a kis geometriai méretek és kisebb súly, a nagyobb mechanikai szilárdság (rázásállóság, szállíthatóság), végül, de nem utosó sorban döntő jelentőségű az alacsony beruházási költség. A nyilvános műsorszóró televízió fő szerkezetei: a stúdió, az adó és a nagyszámú előfizetői vevőkészülék. Az átvitel minden esetben vezetéknélküli modulált rádióhullámok közvetítésével történik. Az ipari televíziónál a képátvitel leggyakrabban közvetlenül vezetéken (videokábelen), történik annak ellenére, hogy a vezeték nélküli összeköttetés is — főleg nagyobb távolságok áthidalása esetén — erősen terjed. Az itt alkalmazott adók kis teljesítményűek, általában nem haladják meg a 2—10 km-es hatótávolságot. A modulált rádióhullám közvetítésével történő képátvitel természetesen csak az ipari televízió központi egységétől, illetve az ipari adótól a képfigyelő készülékig (vevőkészülékig) értendő. A felvevőgép minden esetben sokerű kábellel csatlakozik a központi egységhez. Az ipari felvevő készülékeknél különösen lényeges a kis méret és súly, így abba csak az előerősítő és a vízszintes eltérítő generátor van beépítve, amelyeket éppen elektromos okokból nem lehet a felvevő csőtől nagy távolságra helyezni. Ez esetben mind a vízszintes, mind a függőleges eltérítő áramokat a kamerakábelen táplálják be az eltérítőtekercsekbe. A vezetéken (videokábelen) történő képátvitel a központi egység erősítőjétől a képfigyelő készülékig (monitor) néhány 100 m lehet. Különleges minőségű, kis csillapítású kábel, vagy közbenső erősítő esetén elérhető, az 1—2 km hatótávolság is. A vezetéknélküli összeköttetéssel szemben a nagyobb üzembiztonság és a kisebb zavarérzékenység feltétlenül előnyös. Az ipari televízió az egységeiből többféleképpen építhető fel (lánc). Egy felvevő kamera által szolgáltatott információ egyidejűleg több monitoron is megfigyelhető megfelelő elosztóerősítő közbeiktatásával, vagy adó és vevőkészülékek alkalmazásával. Amikor csak egyetlen központi megfigyelőhelyre kell — természetesen nem egyideőleg — többfelvevőkamera által szolgáltatott információt el juttatni, akkor külön kamera-átkapcsoló egység beiktatása szükséges. A felvevő kamera kialakítása minden esetben a felhasználó ipar sajátosságainak figyelembevétele szerint történik. (Pl. védőházak, mozgató mechanizmusok a távvezérlési problémákkal összekötve, különleges alaki kiképzések stb.) A központi egységgel és a képfigyelő készülékkel szemben már ritkábban merülnek fel különleges kívánalmak. A következőkben a Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat által készített — 1959. év elején tervezett és 1960-ban kivitelezett — fúrólyukvizsgáló ipari televízió berendezést és annak egységeit (2. ábra) ismertetjük. Elöljáróban megemlítjük, hogy a berendezés egységei — a felvevő kamerát kivéve — a vállalatnál kis sorozatban készült normál ipari televízió-lánc hasonló egységeiből a célnak megfelelő szükséges átalakításokkal készültek. Az említett lánc minőségi mutatóit illetőleg többre alkalmas, mint amit a fúrólyukvizsgáló változat megkíván, gazdasági okokból viszont mégis előnyösebb volt ez a megoldás. A berendezés fontosabb műszaki adatait a következő táblázatos összeállítás tartalmazza : Képbontás (letapogatás) 625 soros, sorváltós Részképfrekvencia (A hálózattal külön erre a célra beépített kapcsolóval szinkronizálható) . 50 Hz Felbontóképesség vízszintes irányban kb. 450 sor Felbontóképesség függőleges irányban kb. 400 sor Képbontórendszer linearitása vízszintes ós függőlegés irányban egyaránt jobb mint 5 °/q Üzembiztos működés feltételei : Hálózati feszültség 220 vagy 110 V ±5% Hálózati frekvencia 47—52 Hz Legnagyobb kábelhossz a kamera és a központi egység között . 300 m Legnagyobb kábelhossz a monitor , és központi egység között a kábel csillapításától függően . 150—500 m Fogyasztás kb. 550 VA A fúrólyuk belsejének vizsgálatára alkalmas felvevő kamera homlokrészének vázlatát a 3. ábra mutatja. A megvilágítást a köralakban elhelyezett izzólámpasor biztosítja. Ennek kialakításánál arra törekedtünk, hogy az izzók se vezetés, se sugárzás útján ne melegíthessék a vidikon fotókatódját. Ugyanis magasabb hőmérsékleten —