Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

96 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. Hozzászólások talajpárolgás csökkentésére irányuló agrotechnikai munkái, mind vízgazdálkodás. Nagyüzemeink hazai szántóföldeken évente mintegy 30 milliárd m

3 vízzel gazdálkodnak. Ez a mennyiség a mezőgazdasági üzemeket, mint vízfogyasztókat', első helyre sorolja. Ha csak 1%-kal növelnénk a 20%-ig hasznosuló fenti vízkészlet hasznosítását, ez évenként 11 000 vagon gabonát jelenthetne. 30 milliárd m

3/év vízzel való gazdákodásban — a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedésével, — az agrotechnikai eszközök mellett egyre inkább szerepet kap a kultúrtechniakai eszközök alkalmazása. Ennek tanúi vagyunk. A mezőgazdasági üzemben azonban az még nem vízgazdálkodás, hogy csatornákat, szivattyúkat, tározókat stb. építünk. A gazdálkodás a vízzel akkor valósul meg, amikor ezeket a műveket felhasználjuk a változékony, szélsőséges klímák napról-napra változó adottságai között, hol a káros vizek elvezetésére, hol a hiányok pótlására, tárolásra. Hazánkban ez a tevékenység igen bonyolult, naponként változó irányú és mértékű beavatkozással jár. A vízgazdálkodás színvonala lehet primitív, vagy a legkorszerűbb, attól függően, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésére és milyen mértékben tudja a vízkészlet hasznosítását, a talaj kedvező nedvességállapotát elérni. Emellett azonban mindennapi problémája az üzemnek, függetlenül a lehetőségektől és a színvonaltól. Komplex is ez a munka. Az, mert a céh elérése érdekében a legkülönbözőbb eszközöket veszi igénybe. A talaj művelést, ápolást, trágyázást, fajtamegválasztást, üzemszervezést, s mind ennek tetejében a kultúrtechnikát. Fentieknek megfelelően a mezőgazdasági nagyüzem fogalomalkotása a komplex vízgazdálkodásról kissé eltér az előzőekben hallottaktól. A vízgazdálko.dó szemével nézve — kis túlzással — az a tragikus, hogy a legnagyobb vízkészlettel dolgozó mezőgazdasági nagyüzemek vízgazdálkodásának kultúrtechnikai feladatokkal egyre inkább terhelt munkájához gyakorlatilag nincs szakember, kidolgozott tudományos módszer, szervezet. Az Agrártudományi Egyetemünkön a képzés keretei e téren — Európában talán legutolsó helyen •— a tíz év előttiek. A vízgazdálkodási tevékenység tudományos módszereinek kidolgozására irányuló és a Társaság előtt ősszel bemutatott munkánk még gyermekcipőben jár. Egy-két állami gazdaságban az önálló vízgazdálkodási (főleg öntözési) feladatok ellátására létrehozott munkacsoportok még igen távol állnak a szervezettől. Tudom, hogy a III. kategóriájú csatornák problémája messze esik az itt tárgyalásra kerülő anyagtól. Mivel azonban a mezőgazdasági negyüzemek vízgazdálkodása ezek partján folyik, ide kellett hoznom gondjait. Hiszen a legnagyobb vízkészlettel mégis csak a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodnak. S ha jól dolgoznának, igen érdekes meglepetésekben lehetne részünk vízfolyásaink vízkészletét illetően. Mátrai István : a Vízügyi Tervező Vállalat főmérnöke Hozzászólásomban a vízgazdálkodás egyes tervezési kérdéseivel foglalkozom. A tervezési feladatok mennyiségi növekedése igen nagy. Egyedül a VIZITEIÍV-nél három év alatt több mint kétszeresére növekedtek a feladatok. A mennyiségi feladatok elvégzésének részbeni könnyítése érdekében a központi és területi tervezés részére eddig a VIZITEK,V-ben 49 országos és 110 házi típusterv készült'. Ezzel a 3—4 m 3/see alatti vízmennyiséget vezető műtárgyak 70%-ában már nincsen egyedi részlettervezésre szükség. Kiemelte a vízgazdálkodási nagylétesítmények és egyéb ipari létesítmények közötti különbséget, amely szerint a vízgazdálkodási létesítmények nagy része természetátalakító jellegénél fogva évszázadokra megszabja a fejlődés irányát. Ennek az alapvető különbségnek mutatkoznia kellene a megfelelő gazdaságossági számításokban. A vízgazdálkodási létesítmények legtöbbje komplex kihatásánál fogva a népgazdaság igen sok ágára hat ki. Az ágazatok — időben különbözőképpen jelentkező — hatásának megfelelő értékelése igen fontos és a komplexitás megfelelő figyelembevétele sokkal fontosabb lehet, mint egy-egy ágazati hatás részletesebb vizsgálata. A fejlesztés gyors üteme miatt gyakran nincs elegendő idő a hosszabb időt igénylő előmunkálatok és topográfiai felvételek elvégzésére. Ma már a készülő Vízgazdálkodási Kerettervben rögzítésre kerültek az egyes nagy létesítmények fővonásai. Ezért ezekre vonatkozóan már a közeljövőben meg kell indítani a hidro-geológiai ós topográfiai előmunkálatokat. Ezeket a munkákat a beruházási programoktól függetlenül meg kell indítani, mert megfelelő adatokhoz hosszú megfigyelési idő szükséges. Szükséges volna a fölös munkák elkerülése és a nemzetközi összehasonlítás érdekében is a nálunk egyedülállóan megmaradt katasztrális hold terület-egységnek mielőbbi megszüntetése és a hektárra való áttérés. Az egyes nagylétesítmények, duzzasztó és völgyzárógátak építésénél igen fontos a szivárgás ellen védő létesítmények gazdaságos megoldása. A részletes előzetes feltárás igen hosszadalmas és költséges, és gyakran mégsem ad megfelelő részletességű adatokat, különösen alföldi viszonylatban, ahol néha 20 m-en belül is lényeges változások lehetnek. Különösen a kisebb létesítményeknél jelent nagy költséget és hosszú időt az altalaj többé-kevésbé — inkább kevésbé — lehetséges feltárásának az elvégzése. A gazdaságos építés érdekében kívánatos ezeknek a költségeknek a csökkentése, és inkább később megfelelő tapasztalatok alapján kiegészítő létesítmények építése. Természetesen alapvető kérdésekben nem lehet engedményt tenni, de hogy átmenetileg a kolmatáció bekövetkeztéig néhány 100 m

2 terület elvizenyősödik vagy egy lecsapoló csatorna becsúszott rézsűjét 200 fm-en helyre kell állítani, az mindenképpen sokkal gazdaságosabb, mintha