Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához
Hozzászólások Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 97 drága és fölös létesítményeket tervezünk 10 vagy 50-szeres költséggel. Jelenleg ez utóbbiakért a tervezőt kevésbé lehet elmarasztalni, mintha egy kissé merészebben tervez. Egyes esetekben helyesebb ezért, ha két lépcsőben építjük meg a létesítményeket. Az első fokozatban megfelelő tudományos megalapozottsággal az alapvető feltételeket elégítjük ki, majd néhány év üzemi tapasztalat és megfigyelés után építjük meg a még szükséges várható műveket, amennyiben az így gazdaságos. A beruházásokkal kapcsolatos előírásokban lehetőséget kell adni az ilyen megoldásra. Ezzel a terveink sokkal gazdaságosabbak lehetnének. Mantuaiio József: a Mélyépítési Tervező Vállalat osztályvezetője Hazánk gazdaság-földrajzi helyzete ipari vízellátás szempontjából nem a legelőnyösebb. Ásványi kincsekben gazdag iparvidékeink az ország felszíni és felszín alatti vízkészletekben legszegényebb területei, ahol a vízigényes' nehézipar és az itt kialakult sűrű települések vízszükségletét mind nehezebb biztosítani. Iparunk további fejlesztése, amelynél elhatározott és kívánatos szempont annak decentralizálása, paranesolólag megkívánja, hogy az ipari vízkészleteket számbavegyük és a gazdaságos felhasználást nagy távlatok tükrében nemcsak a vízgazdálkodás, hanem a telepítés szempontjai szerint oldjuk meg. Meg kell találni a vízellátás és iparpolitika szempontjából helyes ipartelepítés helyét. El kell érnünk az ipari víz leggazdaságosabb kihasználását. Meg kell oldani az elhasznált, szennyezett vizek tisztítását legalábbis olyan mértékig, hogy a további vízbeszerzést ne akadályozza. A vízbeszerzés nehézségeinek leküzdésében, különösen új üzemek tervezéseiben feltétlenül nagyobb szerepet kell kapnia a vízforgatás, a víz többszöri felhasználásának. A vízbeszerzéssel egyidejűleg jelentkezik és vele legalábbis egyenértékű feladat a szennyezett vizek tisztítása, mert a felszíni vizek szennyezettsége tekintetében a helyzet kulcsa az ipar kezében van. Az ipari szennyvizeknek egy része csak igen nehezen tisztítható és számos esetben olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a lejjebb fekvő felhasználást megnehezítik, akadályozzák, esetleg a víz élő jellegét teljesen megszüntetik. Ezért érvényesülni kell annak a felfogásnak, hogy a szennyvíztisztítás és annak költségei a gyártási költségek körébe tartozik s az iparnak a felhasznált vizet olyan állapotban kell befogadóba vezetnie, hogy ez annak további felhasználását ne akadályozza. Jelentős eredmények érhetők el, ha a megoldásokban a gyártási technológia mélységéig belenyúlunk. (Természetesen ennek nem szabad zavarnia a termelést és jelentős gazdasági eredményekkel kell járni.) Futólag említem a szennyvizekben levő különböző anyagok visszanyerését. A folytonos üzemi kinyerésre ma már a legkülönbözőbb korszerű berendezések állnak rendelkezésre. A kinyerhető anyagok rendkívül változatosak. Szükséges egy átfogó keretterv készítése, ami jelenleg már folyamatban is van, amelybe a részletkérdések helyileg, mennyiségileg, időbelileg beilleszthetők anélkül, hogy további fejlődésnek bárhol akadályozójává váljanak. Amennyire az ipari vízgazdálkodáshoz hozzátartozik a víz, ugyanannyira hozzátartozik a tervező gárda is. A 20 éves távlatban 270 m 3/s vízfelhasználásnál a vízbeszerzésre és elvezetésre felhasználandó beruházási összeg (belső berendezés nélkül) hozzávetőleg 19 milliárdra becsülhető. Ezeknek a létesítményeknek a tervezési költsége 600 millió Et körül mozog, amelyet kb. 15 év alatt kell megtervezni. Vagyis évente a tervezés költsége 40 millió Ft-ra tehető, amely mintegy 400 fő műszaki dolgozó munkáját jelentené, akik kizárólag csak az ipari víz és a szennyvízellátás tervezésével foglalkoznak. A vízellátás megoldása számos más berendezésen kívül jelentős mértékben cső és csőszerelvény, valamint csőlcötés kérdése. Elegendő mennyiségben rendelkezésre álló idomdarabok, fejlett csőkötések területén sok a kívánnivaló. Hiányos, különösen acélcsővezetékek területén a jó korrózió-védőanyagok alkalmazása, szerelvényeink (tolózárak) minősége is javítandó. A fejlesztéssel egyidőben kell gondoskodnunk a megfelelő műszerekről, mert ma az a helyzet, hogy a műszereket a tervező betervezi, de azokat vagy egyáltalán nem építik be, vagy rossz minőségű műszereket szerelnek fel. Vízkészlet gazdálkodásunk tehát nemcsak elvekben jelentkezik, megvalósítása időhöz is kötve van és ezzel egyidejűleg az eszközökről is kell gondoskodnunk. Karászi Kálmán : a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója Hozzászólásomban egy szűkebb térség, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság néhány vízgazdálkodási feladatára mutatok rá. Területünk vízgazdálkodási feladatai közül a következőket sorolom fel : 1. A balatoni üdülés követelményeinek és a vízhasználati lehetőségeknek az összehangolása. 2. A Velencei tó vízháztartásának megjavítása. 3. A kisvízfolyásokból történő öntözések vízellátásának biztosítása. 4. A nagyobb vízrendszerek (pl. a Nádorcsatorna) vízhasználatainak, szennyvízbevezetéseinek mennyiségi és időbeli szabályozása. •5. Egyes vízgyűjtők (Kapós, Koppány, Gaja) vízgazdálkodási tervének előkészítése. A vízgazdálkodási feladatok megoldásának feltétele az adatgyűjtés. A vízrajzi észlelőhálózat korszerűsítése (vízhozammérési szelvények kiépítése, rajzolóműszerek, hósűrűségmérő hálózat stb.) befejezés előtt áll. A legtöbb vízhasználatnál mérjük a vízkivételeket.Korszerű, gyors vízhozammérési módszerekkel (kémiai vízhozam mérés) növeltük mérőcsoportunk teljesítőképességét. Segédletek szolgálnak az árvizek, szenny vízhullámok