Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

Hozzászólások Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 97 drága és fölös létesítményeket tervezünk 10 vagy 50-szeres költséggel. Jelenleg ez utóbbiakért a tervezőt kevésbé lehet elmarasztalni, mintha egy kissé merészebben tervez. Egyes esetekben helye­sebb ezért, ha két lépcsőben építjük meg a létesít­ményeket. Az első fokozatban megfelelő tudomá­nyos megalapozottsággal az alapvető feltételeket elégítjük ki, majd néhány év üzemi tapasztalat és megfigyelés után építjük meg a még szükséges vár­ható műveket, amennyiben az így gazdaságos. A beruházásokkal kapcsolatos előírásokban lehetőséget kell adni az ilyen megoldásra. Ezzel a terveink sokkal gazdaságosabbak lehetnének. Mantuaiio József: a Mélyépítési Tervező Vállalat osztályvezetője Hazánk gazdaság-földrajzi helyzete ipari víz­ellátás szempontjából nem a legelőnyösebb. Ásványi kincsekben gazdag iparvidékeink az ország felszíni és felszín alatti vízkészletekben legszegényebb területei, ahol a vízigényes' nehézipar és az itt kialakult sűrű települések vízszükségletét mind nehezebb biztosítani. Iparunk további fejlesztése, amelynél elhatározott és kívánatos szempont annak decentralizálása, paranesolólag megkívánja, hogy az ipari vízkészleteket számbavegyük és a gazdaságos felhasználást nagy távlatok tükrében nemcsak a vízgazdálkodás, hanem a telepítés szem­pontjai szerint oldjuk meg. Meg kell találni a vízellátás és iparpolitika szempontjából helyes ipartelepítés helyét. El kell érnünk az ipari víz leggazdaságosabb kihasználá­sát. Meg kell oldani az elhasznált, szennyezett vizek tisztítását legalábbis olyan mértékig, hogy a további vízbeszerzést ne akadályozza. A vízbeszerzés nehézségeinek leküzdésében, külö­nösen új üzemek tervezéseiben feltétlenül nagyobb szerepet kell kapnia a vízforgatás, a víz többszöri felhasználásának. A vízbeszerzéssel egyidejűleg jelentkezik és vele legalábbis egyenértékű feladat a szennyezett vizek tisztítása, mert a felszíni vizek szennyezettsége tekintetében a helyzet kulcsa az ipar kezében van. Az ipari szennyvizeknek egy része csak igen nehezen tisztítható és számos esetben olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a lejjebb fekvő felhasználást megnehezítik, akadá­lyozzák, esetleg a víz élő jellegét teljesen megszün­tetik. Ezért érvényesülni kell annak a felfogásnak, hogy a szennyvíztisztítás és annak költségei a gyár­tási költségek körébe tartozik s az iparnak a felhasz­nált vizet olyan állapotban kell befogadóba vezetnie, hogy ez annak további felhasználását ne akadályozza. Jelentős eredmények érhetők el, ha a megoldá­sokban a gyártási technológia mélységéig belenyú­lunk. (Természetesen ennek nem szabad zavarnia a termelést és jelentős gazdasági eredményekkel kell járni.) Futólag említem a szennyvizekben levő külön­böző anyagok visszanyerését. A folytonos üzemi kinyerésre ma már a legkülönbözőbb korszerű berendezések állnak rendelkezésre. A kinyerhető anyagok rendkívül változatosak. Szükséges egy átfogó keretterv készítése, ami jelenleg már folyamatban is van, amelybe a részlet­kérdések helyileg, mennyiségileg, időbelileg beil­leszthetők anélkül, hogy további fejlődésnek bár­hol akadályozójává váljanak. Amennyire az ipari vízgazdálkodáshoz hozzá­tartozik a víz, ugyanannyira hozzátartozik a ter­vező gárda is. A 20 éves távlatban 270 m 3/s víz­felhasználásnál a vízbeszerzésre és elvezetésre felhasználandó beruházási összeg (belső berendezés nélkül) hozzávetőleg 19 milliárdra becsülhető. Ezeknek a létesítményeknek a tervezési költ­sége 600 millió Et körül mozog, amelyet kb. 15 év alatt kell megtervezni. Vagyis évente a tervezés költsége 40 millió Ft-ra tehető, amely mintegy 400 fő műszaki dolgozó munkáját jelentené, akik kizárólag csak az ipari víz és a szennyvízellátás tervezésével foglalkoznak. A vízellátás megoldása számos más berende­zésen kívül jelentős mértékben cső és csőszerelvény, valamint csőlcötés kérdése. Elegendő mennyiségben rendelkezésre álló idomdarabok, fejlett csőkötések területén sok a kívánnivaló. Hiányos, különösen acélcsővezetékek területén a jó korrózió-védő­anyagok alkalmazása, szerelvényeink (tolózárak) minősége is javítandó. A fejlesztéssel egyidőben kell gondoskodnunk a megfelelő műszerekről, mert ma az a helyzet, hogy a műszereket a tervező betervezi, de azokat vagy egyáltalán nem építik be, vagy rossz minő­ségű műszereket szerelnek fel. Vízkészlet gazdálkodásunk tehát nemcsak elvek­ben jelentkezik, megvalósítása időhöz is kötve van és ezzel egyidejűleg az eszközökről is kell gondos­kodnunk. Karászi Kálmán : a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója Hozzászólásomban egy szűkebb térség, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság néhány víz­gazdálkodási feladatára mutatok rá. Területünk vízgazdálkodási feladatai közül a következőket sorolom fel : 1. A balatoni üdülés követelményeinek és a vízhasználati lehetőségeknek az összehangolása. 2. A Velencei tó vízháztartásának megjaví­tása. 3. A kisvízfolyásokból történő öntözések víz­ellátásának biztosítása. 4. A nagyobb vízrendszerek (pl. a Nádor­csatorna) vízhasználatainak, szennyvízbevezeté­seinek mennyiségi és időbeli szabályozása. •5. Egyes vízgyűjtők (Kapós, Koppány, Gaja) vízgazdálkodási tervének előkészítése. A vízgazdálkodási feladatok megoldásának feltétele az adatgyűjtés. A vízrajzi észlelőhálózat korszerűsítése (vízhozammérési szelvények kiépí­tése, rajzolóműszerek, hósűrűségmérő hálózat stb.) befejezés előtt áll. A legtöbb vízhasználatnál mérjük a vízkivételeket.Korszerű, gyors vízhozam­mérési módszerekkel (kémiai vízhozam mérés) növel­tük mérőcsoportunk teljesítőképességét. Segéd­letek szolgálnak az árvizek, szenny vízhullámok

Next

/
Thumbnails
Contents