Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Finály, L.: A csapadék mennyisége és a záporkiömlőn túlfolyó víz higulása. (Hozzászólás Dr. Aujeszky László tanulmányához)

0)6 Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. A csapadék mennyisége és a záporkiömlőn túlfolyó víz hígulása Hozzászólás dr. Aujeszky László „A 40 millimétert meghaladó napi csapadékmennyiségek kérdése Magyarországon" c. tanulmányához. FINÁLY LAJOS Az egyesített rendszerű közületi csatornázás ritkán nélkülözhető igen fontos műtárgya az esővíztúlfolyó (zápor kiömlő). Célja a tehermentesítés. A túlfolyó, esővízzel több-kevesebb mértékben hígított szennyvíz azonban elkerüli a központi szennyvíztisztító telepet s vagy egyenesen, vagy az ún. zápormedencékben történő kezelés (rendszerint aránylag rövid ülepítés és — ami lényeges — tárolás) után kerül a befogadóba. Bel- és külföldi tapasztalatok szerint a befogadó, amelyet máskor a szennyvíztisztító berendezés kellően véd, ilyenkor súlyos, néha katasztrofális szennyezést kap. Ez ellen a zápormedencék csak akkor védik meg teljesen, ha az egész esővízmennyiséget tárolni képesek s ezt belőlük esőmentes időben, kellően elosztva a derítőtelepre vezetik (szivattyúzzák) át. De legtöbb esetben elegendő az is, ha a tárolt (s eközben ülepedett) esős szennyvizet onnan közvetlenül, de kellően elosztva juttatják a befogadóba. A tározó méretezése, s ha nincs, a befogadó túlterhelésének megítélése érdekében, mindenképpen döntően fontos a csapadék eloszlásának, időtartamának és mennyiségének minél pontosabb ismerete, figyelemmel arra a tényre, hogy a túlfolyón át távozó „hígított szennyvíz" a szennyanyagok közelítőleg olyan mennyiségét viszi tisztítás nélkül tovább, ahányad része az esős összemennyiségnek a túlfolyón át elvezetett mennyiség. (így pl. ha a záporvíz 10-szeres hígítású, a ö-szoros záporkiömlőn át a szennyező anyagok 40%-a juthat közvetlenül a befogadóba — feltételezve a szennyezés nedvesített keresztmetszetben közel egyenletes eloszlását, ami a lebegtetett szerves anyagok esetében elég pontosan fenn is áll.) Dr. Aujeszky László tanulmányában szereplő 40 mm-es csapadék azt jelenti, hogy ilyenkor 1 ha-ra 400 m

3 csapadék hull. Tegyük fel, hogy ennek 25%-a folyik le a csatornahálózaton át, azaz hektáronkint 100 m

3. Ez pedig hektáronkint 70 fő (tehát hazai viszonyaink között tekintélyes) laksűrűségű községi belterület napi szennyvízmennyiségének a tízszeresével egyenlő és összmennyiségben 11-szeres hígítást ad. A szokásos méretezésű : a szárazidei átlagos szennyvízmennyiség 6-szorosánál működésbe lépő záporkiömlőn át tehát 5-szörös víz, s ebben a szennymennyiség 0,45-ad része fog túlfolyni. (Ha a központi telep csak ülepítéssel működik, akkor — ennek kb. 30% hatásfoka esetében — az ide jutott 55% szenny mennyiség kb. 38%-ra csökken s így az előbbivel együtt 83%, ha pedig a szennyvizet 3-szoros hígításig biológiailag is tisztítják, a 6-szoros vízmenynyiség felében a szennyezés 19%-a a 3-szoros túlfolyón át változatlan mennyiségben, másik felében pedig mondjuk 90%-os tisztítási hatásfokkal kereken az eredeti szennyezés 2%-ának megfelelő mennyiségben, vagyis a fentiekkel együtt 66% szennymennyiség jut a befogadóba.) Mi történik, ha a 40 mm-es csapadék 1 óra alatt, s éppen a szennyvíz csúcshozama idején hull le ? 70 lakos után az egyórás csúcslefolyás kb. 700 literre tehető. Ugyanakkor a 25% lefolyási tényezővel számított csapadéklefolyás pedig 100 m

3, vagyis az előbbinek kereken 150-szerese. A túlfolyó ennek mindössze 4%-át tereli a derítő felé, gyakorlatilag tehát a teljes szennymennyiség a befogadót (vagy a tározókat) terheli — sőt ezt még a záporral az utcákról lemosott ós a csatornából kiöblített szenny mennyisége is növeli. Mármost mind a tervezőket, mind a befogadók tisztaságára felügyelő szerveket nagyon kell hogy érdekelje, hogy a szokásos méretezésű esővíztúlfolyókon át — pl. napi, ül. havi csúcsban és évi átlagban — hányszor, milyen időtartamú és hányszoros hígítású túlfolyásra lehet számítani ? Ezzel a kérdéssel néhai dr. Tarján Artúr kartársunk* s magam is** foglalkoztam. Az ezideig rendelkezésünkre álló idevágó meteorológiai adatok s azok statisztikai feldolgozása azonban sajnos ma még aligha tekinthető alkalmasnak az esővíztúlfolyók méretezési és üzemeltetési kérdéseinek megnyugtató megítélésére. Ehhez a kitűnő és bőséges statisztikai anyag eddiginél célszerűbb csoportosítása és feldolgozása, sőt esetleg kiegészítése is szükséges, továbbá a lefolyási és késleltetési tényezők pontosabb meghatározása is, különös figyelemmel a zápor indulásakor az utcákról lemosott és a csatornákból kiöblített szennymennyiség ama részének megítélésére, amely a túlfolyón át távozhat el. Megítélésem szerint nagyon hasznos volna ezeknek, az említett feladatoknak a megoldásához elengedhetetlen komplex-szemlélet minél nagyobbfokú érvényesíthetősége érdekében, mérnökökből és meteorológusokból álló munkaközösség létrehozása. Die Niederschlagsmenge und die Verdiinnung des an den Regenauslassen iiberlaufenden Wassers L. Finály (Beitrag zum Bericht von Dr. Aujeszky, L.) Das über die Regenauslásse überlaufende verdünnte Abwasser gelangt zumeist unter Umgehung der Kláranlage in den Vorfluter und in dem Fali, dass keine Regenbecken vorhanden sind, gelangt in dieser Weise eine recht betráchtliche Abwassermenge in den Vorfluter. Mit dieser gefáhrliehen Erscheinung habén sich schon zahlreiche Faehleute befasst. Es ware aber notwendig, eine genauere Bemessung der Regenüberláufe und Regenrückhaltebeeken, sowie eine genauere Wertung der periodischen Überbelastung der Vorfluter durch Verunreigungen zu ermöglichen. In dieser Ilinsieht erachtet der Verfasser im Interesse der praktischen Abstimmung der statistisehen Angaben und technisehen Anforderungen die Gemeinschafts* Tarján Artúr: Házi szennyvizek hígulásának figyelembevétele egyesített rendszerű csatornázás tervezésében. (Vízügyi Közlemények 1959. 2.) ** Finály Lajos: Az alföldi városok szennyvízkérdése. (Hidrológiai Közlöny. 1953. 7/8.)