Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Besenyői István: Hozzászólás Holényi László: „A szennyvízelhelyezés problémája a Balaton környékén” című tanulmányához

Hidrológiai Közlöny 1962. .5. sz. 501 Hozzászólás Holényi László: „A szennyvízelhelyezés problémája a Balaton-környéken" című tanulmányához BESENYŐI ISTVÁN Holényi László kartárs tanulmánya a vízügyekkel foglalkozó szakemberek régi kívánságát elégíti ki. Rendkívüli örömmel olvashatja a higiéniai kérdésekkel foglalkozó minden egészségügyi és műszaki szakember a benne közölt alapelvet. Kívánatosnak tartom, hogy minden a tárgykörben tevékenykedő kartárs emlékezetébe alaposan bevésődjenek a tanulmányban levő következő alapelvek : „Civilizált élet ugyanis közművesítés nélkül ma már nem képzelhető el és ez még fokozottabban áll az olyan, idegenforgalmi és üdültetési szempontból elsőrendű fontosságú területre, mint a Balaton-környék. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a legragyogóbb természeti ós egyéb adottságok mellett sem alakulhat ki fejlett idegenforgalom ós üdülőólet, ha hiányzanak a komfortnak, a kényelemnek, a korszerű, tömegeket vonzó életnek alapján képező közművek." Ezekhez a megállapításokhoz már nem is kell sok kiegészítést fűzni. Esetleg még azt, hogy a kényelmes, vonzó, korszerű környezet és a balatoni vízisportélet egészséges voltát is a közművesítés és ennek keretében főleg a vízellátás és csatornázás fejlesztése, a szennyvizek megfelelő tisztítása és elhelyezése biztosítja. Ezt az elvet egyébként tapasztalataim szerint a leginkább érdekeltek, az üdülők is ismerik és vallják, de nem csak ismerik, hanem az elv érvényesítését nagymértékben igénylik is. Igényeik kielégítését keresve, természetesen elsősorban a vízellátásukat oldják meg. Ha ez nem lehetséges a sajnos még nem eléggé kiterjedt központi vízellátási rendszerek útján, akkor megoldják kisebb csoportokban, vagy legtöbb esetben egyedileg. Viszonylag kis költséggel elkészülnek a házi kis vízellátási berendezések, létesülnek a fürdőszobák és egyéb vízöblítéses helyiségek és jelentkezik a szennyvízelhelyezés problémája. Ennek helyes megoldására azután, ha közcsatorna nem áll rendelkezésre, már hiányzik az építtetők és építők szaktudása és anyagi ereje is, legyenek azok akár magánosok, akár kisebb közületi létesítmények. Ezerszámra készültek és évenként százszámra készülnek a szakszerűtlenül kialakított, elégtelen méretű, egészségügyi szempontból kifogás alá eső módon telepített „szikkasztóaknák". Mindezek a létesítmények, ha a vízellátás ásott kútból és a szennyvízelvezetés telken belül történik, minden vízügyi és egészségügyi hatósági engedélyezés nélkül készülnek. Új épület létesítésével kapcsolatban esetleg építési engedélyezés alapján, de régi meglevő épületben rendszerint minden engedélyezés és ellenőrzés nélkül. „ A kérdés fontosságát a következő nagyságrend érzékelteti. Az 1960. évben meg kellett alapítani a Balatonvidéken levő közületi kezelésben levő (üdülők, vendéglátóipari helyiségek, közhivatalok stb.) kis szennyvíztisztító berendezések számát és üzemeltetési adatait. A felkeresett 998 közületi intézményben nyári főidényben 69 192 fő állandó lakos tartózkodik. Ezek közül 189 szennyvíztisztító berendezés nélküli közcsatornába vezeti szennyvizét, 73 db kifogástalanul működik, a többi 736 hibás, vagy nem is működik. Az üzemeltetők a berendezések tisztítására évenként 806 470 Ft-ot fordítanak. A hibás berendezések kifogástalanná tételéhez 93 700 000 Ft beruházási költség kellene. Ismét hangsúlyozom, hogy ezek csak a közületi kézben levő ingatlanok adatai. A magántulajdonban levő berendezések száma a Balatonvidéken legalább 2000-re becsülhető. Működésük szintén meglehetősen rossz, karbantartásuk ugyancsak igen költséges. Ezekből az adatokból könnyen megállapítható, hogy a Balaton-vidék üdülőinek és állandó lakóinak az az egészséges törekvése, hogy a bevezetőben ismertetett alapelvet, a civilizált élet feltételeit saját erejükből megteremtsék, részben rendkívül költséges, részben pedig egészségügyi szempontból sem megfelelő megoldásokat eredményez. Tehát törekedni kell a szennyvízelvezetés és elhelyezés központosított megoldására. A szóbanforgó esetben felvethető a következő kérdés : hol és mekkora kiterjedésű csatornahálózat létesüljön. A 100 fő/ha laksűrűség megnövelése a csatornázható területen a Balaton-vidéken, de még általában vidéki városi, sőt egyes fővárosi területen sem tenné indokolttá a csatornázást. Keszthely város a Balaton-vidék egyetlen városa és legsűrűbben lakott települése : A jelenlegi 15 000 fő lakosság 75%-ának kiszolgálására kereken 300 hektár területet kell csatornázni (mintegy 50 fő/ha a csatornázott terület laksűrűsége) . Ennek emelkedése 20 évi fejlődés távlatában 56 fő/ha értékre becsülhető. De a laksűrűség még Győr esetében is, amely hazai vidéki viszonylatban sűrűn települt nagy város (a jelenlegi 630 hektár csatornázott területen lekó mintegy 40 000 lakos figyelembevételével is) csak 63 fő/ha ós ez a szám a fejlesztés során is változatlan marad. A lónyegesen ritkább laksűrűségű alföldi városokra még kisebb értékek jellemzők. A 100 főjha laksűrűségi érték, mint a szennyvízcsatornázás feltétele, hazai viszonyok között tehát tarthatatlan. Valamilyen kisebb laksűrűségi érték megjelölésének a csatornázás feltétele gyanánt nem volna értelme, mert a két fogalom között logikai kapcsolat nincs. A csatornázás szükségességét véleményem szerint a terület vízellátottságának mértékével kell kapcsolatba hozni és ez a kapcsolat talán úgy fogalmazható, hogy a központi, vagy körzeti vízellátással egyidejűleg a vízzel ellátott területet szennycsatornázni is kell, továbbá a vízellátási hálózat üzembehelyezósét is csak akkor szabad engedélyezni, ha a csatornahálózat is üzembehelyezhető. A szennyvízelvezetés problémájának így történő megoldása kielégíti a Holényi László kartár által javasolt fejlesztési sorrendet is, amely szerin s