Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

502 Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. Hozzászólás Holényihez a szennyvízcsatornázás fejlesztését üdülőhelyi központ — alközpont — stb. sorrendben látja szükségesnek. Az ezeken kívüli területeken pedig a szennyvízelhelyezés egyedileg kialakított megoldását javasolja. Előreláthatólag ugyanis elsősorban az üdülőközpontok vízellátását kell megoldani (ha az eddig még nem történt meg). A vízellátás kiterjesztése is fokozatosan halad a kisebb fontosságú települések felé és ezzel egyidejűleg fejlesztendő a szennyvízcsatornázás is. Sajnos a Balaton-vidék szennyvízelvezetési problémájának megoldása jelentős •— többszáz millió Ft nagyságú beruházást igényel és így a feladat központi hitelekből történő, előre meghatározott, vagy meghatározandó program, szerinti megoldása is hosszabb időt vesz igénybe. Ez természetes és helyes programkidolgozás esetén gazdaságos, egészségügyileg és műszakilag helyes végső megoldást is eredményezhet. A tapasztalatok szerint azonban az előirányzott fejlesztési program nem minden esetben tartható be. A legtöbb nehézséget a csatornázásra csak a távolabbi jövőben előirányzott vidéken telepített nagyobb vízfogyasztású létesítmények okozzák. Ezek létesítését megakadályozni nem is kívánatos és nem is lehet. A vízellátás ilyen esetekben általában olyan módon oldható meg, hogy beilleszthető legyen a későbbi létesítendő rendszerbe. Azonban a szennyvízcsatornázás az általános csatornázási terv hiányában nem oldható meg hasonlóan. így az éppen felmerülő, pillanatnyi igényt kielégítő „leggazdaságosabb" megoldást kivitelezik. Ez az eljárás azután a szomszédos területeken még néhányszor megismétlődve, a lejtés nélküli sík terepen az egymáshoz csatlakozó „leggazdaságosabb" megoldások összegeződése egy nagy beruházási költségű, kusza, nehezen üzembentartható, sok kis átemelővel dolgozó csatornarendszert eredményez. A hosszabb idő óta fejlesztett, legrégibb balatonvidéki csatornarendszer, a siófoki példáid egy kilométernél kisebb sugarú körben 5 átemelőteleppel működik. A Balaton-vidék igen örvendetes, egyre rohamosabb fejlődése azonban ennek az igen kedvezőtlen hálózatfejlesztési módnak terjesztője is lehetne. Ennek elkerülése érdekében feltétlenül kívánatos tehát, hogy a Balaton-vidék települései szennyvízcsatornahálózatának általános tervei mielőbb elkészüljenek és így az előrelátott fejlesztési programon kívüli létesítmények készítőit kötelezni lehet arra, hogy szennyvizeik elhelyezésénél a végleges hálózatban pontosan beleilleszthető csatornaszakaszt létesítsenek. Könyvismertetés Dr. Kézdi Árpád—Markó Iván: Földművek védelme és víztelenítése. Budapest, 1962. Műszaki Könyvkiadó. 200 oldal, 281 ábrával, 58 táblázattal. Nagy elméleti ós gyakorlati felkészültségű szerzők által írt, szép kiállítású könyvet bocsátott nemrég útjára a Műszaki Könyvkiadó „Földművek védelme és víztelenítése" címen. Már a könyv témaválasztása is olyan, hogy megérdemli mind a vízépítéssel, mind a talajmechanikával foglalkozó mérnökök figyelmét. Hazánkban az ötéves tervek beruházásai során rengeteg kisebb-nagyobb földmű létesül és a mezőgazdasági termelés intenzívebb formái is fokozott mérnöki beavatkozást tesznek szükségessé. A talajmechnaikai és vízimórnöki munkakör ezen érintkező területén mindeddig hiányzott a modern talajmechanika elméletét és a legújabb vízimérnöki gyakorlat tapasztalatait felölelő olyan tervezési és kivitelezési irányelveket tartalmazó szakkönyv, amely az e területen dolgozó mérnökök számára az idevonatkozó tudást és tapasztalatokat összefoglalja, a közelmúltban készült létesítményeknél bevált tervezési és kivitelezési tapasztalatot rendelkezésükre bocsátja és munkájukat megkönnyíti. Mindezt e könyv nyújtja, mely a két kötetre tervezett műnek első része. A könyv tartalma két részre oszlik. Az első rész —- Dr. Kézdi Árpád munkája — a földművek állékonyságának kérdéseivel foglalkozik. Tárgyalja a talajfeltárást, a töltések alapozását, a földnyomás ós támfalak tervezési ós építési kérdéseit. A második, valamivel terjedelmesebb rész a terep és földmunkák víztelenítésével foglalkozik. Ez a rész — Markó Irán munkája — a terepről lefolyó vízmennyiség meghatározása, a terep felszínének víztelenítése, a nyílt árokkal való víztelenítés, a nyílt árok tervezése és kivitelezése, vízparti földmunkák biztosítása, kis vízfolyások rendezése és a vízmosás-kötések problémáit és megoldási módozatait tárgyalja. Nagy érdeme a könyvnek, hogy a meglehetősen terjedelmes anyagot rövidre fogva, a lényeget kiemelve közli, nagyszámú táblázat és grafikon felhasználássával. i Külön ki kell emelni a szemléltető ábraanyagot, amely a legmodernebb technikával készült. Egymásra illesztett rajzok ábrázolják az eredeti és a mérnöki beavatkozás folytán megváltozott helyzetet. Ez utóbbi állapotot feltüntető rajz átlátszó papíron, színes nyomással készült, így az időben különálló állapotokat térben együtt ábrázolja. A rajzok ós illusztrációk Félix Vilmos és Tóth Albert gondos munkáját tükrözik. A szerzők a mérnökök mindennapi munkájához kívánnak segítséget nyújtani, e munkát országos viszonylatban a legmodernebb színvonalra emelni és egységesíteni. Éppen ezért nem mulaszthatják el azt sem, hogy rámutassanak egyes meggyökerezett helytelen megoldásokra, másrészt a külföldi, főleg a szovjet gyakorlat hazánkban is bevezethető megoldásaira. Érdeklődéssel várjuk a mű második kötetét. Dómján Jenő