Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Szászhelyi Pál: A mezőgazdálkodás időszerű vízügyi kérdései

Szászhelyi P.: A mezőgazdálkodás időszerű kérdései Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz., 465 főcsatornájának szükség szerinti meghosszabbí­tása ; a Séd tározó építésének megkezdése ; a Szabadszállás—Fülöpszállási tavak főművei ; a Biharugrai tógazdaság vízkivétele, a Gyúrói tározó építése (Bicske mellett) kerül sorra. A tározók kizárólagos tógazdasági, illetve hal­tenyésztési hasznosítása mellett egyre nagyobb jelentőséget kap a víztározók többcélú hasznosítása, mely egyúttal az eddigi tógazdasági beruházások megtérülési idejét is rövidíti. Síkvidéken a tározók a haltenyésztés mellett a belvizek visszatartásával, öntözővíz tározással és víziszárnyas tenyésztéssel, dombvidéken az öntözővíz tározás, a kacsatenyésztés mellett elő­nyösen hasznosíthatók még árvízcsúcsok átmeneti megfogására, a hordalék visszatartására, az erózió csökkentésére talajvízszint tartásra, a makro- és mikroklíma kedvezőbb kialakítására, vízispor­tokra stb. Ilyen többcélú víztározó épül pl. Honos­ból mellett az Eger patakra támaszkodva. Tanulmányi, kutatási feladatok: Halvándorlási vizsgálatok műtárgyaknál. Halastavak és tározók töltéseinek hullám­védelme. A komplex vízgazdálkodás elvének fokozatos érvé­nyesítése és súlyponti jelentősége a magyarországi tájegységek szerint A mezőgazdasági fejlesztést elősegítő vízgaz­dálkodási feladatok meghatározása országos mére­tekben, a területi igények felmérésével, valamint a népgazdasági tervben szereplő anyagi lehető­ségek összevetésével és a területi (megyei és víz­ügyi igazgatóságokkénti) lebontással történik. A konkrétebb összehangolás, valamint a mező­gazdasági és vízgazdálkodási tervek tételes egyez­tetése, illetőleg az igények kielégítése megyei (köz­igazgatási) egységekre, vagy nagyobb vízrend­szerekre már a lebontott keretek alapján történik. A megyei tanácsok is fokozatosan felismerték a vízgazdálkodás jelentőségét, szükségszerűségét és — egy-két megyét kivéve — folyamatosan készül­nek megyei vagy nagyobb vízrendszerre vonat­kozó mezőgazdasági vízgazdálkodásfejlesztési ter­vek, a megyei párt, a tanácsi és az illetékes víz­ügyi szervek szoros együttműködésével. Ezekben a tervekben már érvényesül az egy­séges vízgazdálkodási szemlélet is, ha mindjárt egy-egy súlypontilag érintett szakágazat fejlesz­tése (pl. az öntözés vagy a belvízrendezés) ki­emelten szerepel. így alakultak ki a mezőgazdaság fejlesztésé­hez szükséges sajátos vízügyi műszaki feladatokat tartalmazó és a 11. ötéves terv időszakára terjedő megyei vízgazdálkodási fejlesztési tervek. Ezek közül elsőként készültek el Bács-, Békés, Hajdú­Bihar, Szabolcs-Szatmár, Csongrád, Zala, Győr­Sopron megyék tervei. Összefoglalás A mezőgazdaság szerkezetében beállott alap­vető változás : a szocialista nagyüzemek kialaku­lása, a vízgazdálkodás területén is nagy lehetősé­geket nyitott meg, egyben azonban nagyobb igé­nyeket is támasztott. Ezt tükrözi a II. ötéves terv­nek a tanulmányban ismertetett mezőgazdasági, vízgazdálkodási terve és időszerű feladatai. Amíg az átszervezés a mezőgazdaságban új alapokra helyezte a termelést, hogy a sok árut termelő kor­szerű nagyüzemek kialakulhassanak, addig a víz­gazdálkodás a meglevő alapok változatlan meg­tartásával sokkal kedvezőbb lehetőséget kapott a rendszerek fokozottabb hasznosítására. A komplex vízgyűjtőterületi szemlélet pedig a nagyüzemi lehetőségeken túlmenően növeli azok jobb és nagyobbarányú hasznosíthatóságát. Most már egy-egy nagyüzem területe is oly nagy vízrajzi, vagy területi egység, amelyen belül az üzem maga is meg tudja valósítani az egységes-vízgazdálko­dást, üzemegységre, tömbre, illetve a táblára is vonatkoztatva. Az üzemek meglevő vízügyi­műszaki berendezéseinek és műveinek hatékony­sága is nő az egységes irányítás folytán, amely a további műszaki fejlesztési vagy termelési felada­tok megvalósításánál is fontos gazdaságossági szempont. Ennek lehetőségeire elsősorban a víz­ügyi szolgálat dolgozóinak kell felhívni a nagy­üzemek figyelmét, mert vízgazdálkodási vonatko­zásban sokkal inkább átfogóbbak a szakismere­teik, mint a szocialista nagyüzemi gazdálkodást most tanuló mezőgazdasági dolgozóké. Ez az előny a vízügyi szolgálatot lényegesen nagyobb segít­ségre és támogatásra kötelezi, de egyúttal a víz­gazdálkodást a nagyüzemi mezőgazdaságban jelentőségének megfelelő szintre emeli. COBPEMEHHblE B0,U0X03flftCTBEHHbIE BOnPOCbl CEJlbCKOrO X03HÍ1CTBA CacxeAu n. KopeHHoe H3MeH(iHHe KOHCTpyi<mm HeHrepcKoro­eejibCKoro xo3HücrBa —- co3flaHne conHajiHCTHMecKHx KpyriHblX X03HÍ1CTB B Ht'JIHX yBCJIIIMCHIIH 11 IiHTeHCH(])H­Kamiii NPOII3BOFLCTBA — OTKPUJIO Sojibiiwe BO3MO>KHOCTH B OŐJiaCTH SOdHOeO X0351ÍÍCTBa, HO OAHOBpCMeHHO npe/VBHB­iifleT ii oojibuiiie TpeőoBaHiiH. CraTbeií n3JiaraeTCíi H3 BToporo fiHTHJieTHtro HapoA­NOXO3HÜCTBEHHORO ruiaHa, oxBarbiijaiomero nepiiOA OT 1960 R. FLO 1965 r. OCHOBHWC npiiHHiuibi H coBpeMeHHbie­safla^ii cejibCKOxo3flfiCTBeHHoro BOAHOPO xo3»iicTBa. npii npMMGHeHUH B0A0X03flÍÍCTBeHlll>lX Mtiponpil­HTMH HanponiB paHee naöjiiofleHiioro pa3BHTHH OAHIIX oö-íiacTeií HMoeTCH ocH0BH0e HSMeHeHHe TOMKII 3peHiiíi : na danHOü zudpozpatpmecKoü edunuiie (BOflocSopnan njiomajb, BO.iHaH CHCTeMa) nptíMCHHemcH npuHijun edu­HOZO (KOMrineKCHoro) eodiweo xo3aiicmea, BeAb Jinuib BO Bce,M nejiOM MOweT Haiiőojiee 3(})(J)CKTIIBHO flencTBOBaTb BOflHOe X03ÍJMCTB0 Kai< ([laKTOp BJUiflHHH yBejIHMeHHH IipOflyKTHBHOCTIl. riOCKOJlbKO (,'CTCCTBOHHbIO yCJIOBUfl II T. A. TpeöyioT— H pji/;0M npiiMeHeHiiíi npiimuina eaimoro BOflHoro xo3HÍícTBa — pa3H0McpHoe npiiMeHCHiie u pa3­BUTIie OTflejlbHblX BDfl0X03ílÍÍCTBeHHbIX OÖJiaCTCií, pa3­pa60Tajin njianbi pa3BiiTii5i 0T/iejibHO ajih STHX oőjiacTeii : OpouieHHe : HanpcmiB 164 600 xojibAOB (94 500 ra) opomeHHÜ TeppHTOpHH B 1960 I OAV, Ha 1965 ROA upe/iyc­MaTpiiBaeTCH opomeHHe 600 000 xojibAOB (345 000 ra) H B KOime 3Toro >KO ROAA OSOPY/IOBAHIIAN K opoiueHHio TcppiiTopiiH AOXOAHT FLO 640 000 xojibjOB (368 000 ra). B pa.MKax 3Toro AO/KAtBaHiie B03pacTeT c 26,4%-a Ha 60% H TeppiiTopiiajibHaíi nponopmiH opouicHHwx naxoTHbix KyjibTyp 4CTbipexi<paTH0 yBejmmiBacTcji. H3 OpOCHTC'JlbHblX CHCTe.M ÍIOJiyMHT B0AV 330 000 xojibAOB (190 000 ra), a TeppiiTopHH 270 000 xojibAOB (155 000 ra) oőecnemiBaeToi 113 MecTHux BOA (rpyHTOBbie BOAbI, BOAOXpaHHJTHUia, 11 T. A.).

Next

/
Thumbnails
Contents