Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
5. szám - Pasveer A.: Az eleveniszapos szennyvíztisztítók két új fejlődési iránya
418 Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. Pasveer A.: Az eleveniszapos szennyvíztisztítók ban azt jelentené, hogy elméletileg lehetséges 1 g/l = 1 kg/m 3 szárazanyagtartalom mellett egy óra alatt 1 kg bakteriológiai szárazanyag újjá formálása. Ehhez azonban — átlag 33%-os asszimilációs arányt véve fel — 3 kg szerves anyag lebontása szükséges. Ez esetben 24 óra alatt 72 kg szervesanyag terhelést lehetne feldolgozni, ami kb 50-szerese annak, ami a hagyományos eleveniszapos berendezésekben érhető el. Talán helyes annak hangsúlyozása, hogy ezzel nem azt akarom mondani, hogy valamely, a gyakorlatban létező berendezésben sikerül volna olyan tartózkodási időt elérni, amely a szokásos (normál) 6 órának 1/50 része. Ez az elméleti megfontolás azonban azt mutatja, hogy ha gondoskodunk arról, hogy a meglevő baktériumok annyi tápanyagot és oxigént kapjanak, amennyi csak lehetséges, akkor a levegŐztetőmedenee egységtérfogatára és az időegységre számítva több szervesanyag oxidálható, ill. bontható le. Ha erre gondolunk akkor világos, hogy a kefés levegőztető medencében — ahol nagyobb a mikroturbulencia, mint a nagy medencében — az eleveniszap pelyhek nagyobb mértékben verődnek szét, és a meglevő baktériumok jobban hozzájutnak az oxigénhez és tápanyaghoz, tehát a tisztítási folyamatban nagyobb mértékben vehetnek részt, mint más rendszernél. Hogy ilyen körülmények között még a szennyeződések jelentős adszorpciója is végbemegy-e a pelyhek felületén — kérdéses. Az előzőekben elmondottak arra indítottak, hogy az elveniszapos eljárás elméletét ilyen viszonyok között újabb alapos tanulmányozásnak vessük alá és az eleveniszapos eljárást mint bakteriológiai folyamatot vizsgáljuk. Kétfázisú levegőztetés Ezt a kérdést nagyon célszerű kísérleti úton vizsgálni. Ennek a kísérletnek eredményeit a 2. ábrán állítottuk össze. 1,2 1 mennyiségű peptonoldatot 100 cm 3 ülepített szennyvízzel kevertünk össze. Ez az oldat enyhén zavaros volt, pelyhek nem jelentkeztek. Ezt követően az oldatot levegőztettük és kémiai oxigénszükségletét szabályos időközökben bichromáttal állapítottuk meg. Ez a bichromátérték (D. O. C) azt az oxigénmennyiséget adja meg, amely az összes jelenlevő O és H oxidálására szükséges. Ugyanakkor a keverékből vett mintát centrifugáltuk és az így kialakult baktériumanyag szárazanyagtartalmát és a bichromátszámot meghatároztuk. 45 óra leforgása után, pl. a szervesanyag 45%-a oxidálódott, disszimilálódott, és ugyanakkor olyan energiát szolgáltatott, hogy a szerves anyag 38%-a baktériumanyagként épült fel. így tehát kb. 17% maradt az oldatban. A vonalak további alakulásából azt látjuk, hogy ez a maradékrész baktériumok útján nehezen feldolgozható anyag formájában jelentkezik, vagy pedig a baktériumok anyagcsere-termékeiből adódik. Kitűnik tehát, hogy amikor minden lebontható anyag elhasználódik, a baktériumok lélegzése tovább folytatódik, és ennek során tartalékanya2. ábra. A két-fázisú levegőztetés alapján kapott kísérleti adatok 0ue. 2. OnbirriHuc daHHue, noAyteHHbie na OCHOBOHUU deyx<pa3Hoeo ajpupoeanun Fig. 2. Experimentál results obtained by aeration of two phases gokat és baktériumsejtanyagot disszimilálnak (endogén lélegzés, vagy más néven autoxidáció). A kísérlet további során megfigyelhettük, hogy az oldat az első 40—45 órában fokozatosan zavarossá vált. Ha 45 óra múlva mintát vettünk és azt ülepedni hagytuk, csak kis üledék volt a fenekén található és a folyadék azoktól a baktériumoktól, amelyek nem ülepedtek le, zavaros maradt. Majd azt követőleg, hogy minden tápanyag elfogyasztódott és a baktériumok szaporodásának vége szakadt, egyre növekvő pehelyképződés volt észrevehető, és a folyadék egyre, tisztábbá, azaz átlátszóbbá vált. Mc Kinney, aki ennek a jelenségnek az eleveniszapos eljárás megismerése szempontjából betöltött rendkívüli fontosságára utal, úgy magyarázza meg ezt, hogy a tápanyagok kimerülése után a baktériumok lassanként elvesztik mozgékonyságukat és a pelyhesedésre fokozottabb hajlandóságot mutatnak. Akárhogy is történik ez, a pelyhesedés jelenségének — amikor a baktériumok az ún. endogén lélegzés stádiumába jutnak — eleveniszapos eljárásunk szempontjából döntő a jelentősége. A bakteriológiai folyamatra vonatkozó fentebbi ismeretek birtokában a továbbiakban megvizsgáljuk, hogy mi történik az eleveniszapos eljárás előbb említett különböző módosításai esetében. A hagyományos eleveniszapos eljárás esetében, ahol a cél a szennyvíz teljes tisztítása volt, a baktériumok nagy része nem vett részt a folyamatban, hanem rövidebb-hosszabb ideig az endogén fázisban voltak. Azok a baktériumok, amelyek a folyamatban részt vettek, elegendő oxigénbevitelnél a levegőztető medence végén az endogén