Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Bözsöny Dénes: Gondolatok a vízgazdálkodásról

Bözsöny D.: Gondolatok a vízgazdálkodásról Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. 365 KELET! TENGER 2. ábra. Fővízgyűjtöterületek KözépEurópában ( Elgondolás ) 0uz. 2. rAaeHbie eodocöopu e epedned Eepone (Cooópayfcenue) Abb. 2. Haupteinzugsgebiete in Mitteleuropa (Ideenvorschlag ) megállapításoknál Magyarországon városokban 150 liter/fő/nap vízigényt vettünk figyelembe. A tapasztalatok azt mutatták, hogy Dunaújvárosban — mely tíz éve épült szocialista város, sok fürdőszobával, melegvíz ellátással magasabb tisztálkodási igénnyel stb. — a tényleges fogyasztás 230 liter/fő/nap. Vagy például a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében a mezőgazdasági területeken is növekszik az igény, és a vízfelhasználás koncentrálódik. Az eddigi szétszórt tanyákon az egy-két család és néhány állat vízellátása a néhány liter vizet adó ásott kútból biztosítható volt. A több száz fős tanyaközpontok és a hozzájuk tartozó több száz férőhelyes istállók, gépállomások vízigényének meghatározása, továbbá kielégítése nehézségekbe ütközik, ha a fejlődésből származó relatív vízigénynövekedést nem vesszük kellő időben figyelembe. A fejlődés és az ebből származó mennyiségi változások ismerete hiányában csak hamis távlati vízmérleget készíthetünk. A jövő helyes megítéléséhez tovább kell szélesíteni a területi vizsgálatokat. Mivel a települések, ipartelepek mind jobban eltávolodnak a vízben gazdag természetes vízfolyásoktól, ezért a vízkészletgazdálkodás területi és nem vonalmenti probléma lett. A területi vizsgálathoz pedig jól meghatározható területegységeket kell kialakítani. Ki kell mondani, hogy egy vízgyűjtőterület egy vízkészletgazdálkodási területegységet alkot. A határok kijelölése szempontjából a felszíni vízgyűjtőterületeknek van döntőbb jelentősége, minthogy egyrészt a vízkészletek legnagyobb hányadát a felszíni vizek szolgáltatják, másrészt a felszíni vízgyűjtőterületek egyszerűen és egyértelműen jelölhetők ki, továbbá gyakorlatilag változatlannak tekinthetők. A felszíni vízgyűjtőterületeket a következőképpen célszerű felosztani és elnevezni : Fővízgyűjtöterületek, mint pl. Duna, Rajna, Elba, Visztula. Mellékgyűjtőterületek, mint pl. Tisza, Dráva, Száva. Alvízgyűjtőterületek, mint pl. Sajó. Részvízgyűjtőterületek, mint pl. Hernád, Bodva. Település, munkahely mint pl. Szalonna község, Rakacavölgyi tározó. Az egyes vízgyűjtőterület kategóriák felosztására példát mutat a 2., 3., 4. ábrák. A kategóriákba sorolt vízgyűjtőterületek számozással, illetve jellel történő ellátása elősegíti a rendszerben való gondolkodást. A számozás a fővízgyűjtőn belül forrásvidéktől a torkolat felé haladna. Például: FőMellékAlRészTelepülés vízgyűj tőterület Duna Tisza Sajó Bodva Szalonna község I. 4. 4. 3. Szalonna A fentiek alapján tehát a Rakaca-völgyi tározóra vonatkozó jelzés a következő : Rakaca-völgyi tározó: I. 4.4.3. (Bodva) Szalonna. Célszerű a legkisebb kategóriájú vízgyűjtőterület névadó vízfolyásának nevét kiírni. Egyes esetekben, ha szükséges, jelölni lehet az országhatárok által megosztott vízgyűjtőterületet, í 11. a megosztott területnek csak egyik országra eső részét: a) megosztottság jelölése: I (C + M) 4.4.3. (Bodva) ; b) a megosztott vízgyűjtőterület egy adott országra eső része: I (M) 4.4.3. (Bodva).