Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Vajda József: A Rakaca völgyi tározó

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 42. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 361—452 oldal A Rakaca völgyi tározó VAJJ)A JÓZSEF országos vízügyi főigiizgatóhelyettes 1962. július lió 5-én hazánk vízben legszegényebb területén, a borsodi iparvidéken ünnepélyesen üzembe helyezték a rakacai tározót, Magyarország első mesterséges hegyvidéki tavát. A műtárgy Meszes község határában, a Rakaca patak védett mellékvölgyekkel rendelkező szakaszán mintegy 5,5 millió m

3 víz visszatartását teszi lehetővé. A kereken 60 millió Ft beruházással elkészült tározó szerves része a Borsodi Vízellátási Rendszernek. A Borsodi Vízellátási Rendszer hazánkban az elsőként megvalósult komplex területi vízgazdálkodási megoldás. A részét képező Regionális Vízmű az alábányászott környék községeit, bányász- és ipari munkáslakótelepeit a folyó- és patakmenti partiszűrésű kavicsrétegvizekkel látja el. A Vízellátási Rendszer másik fő része a Rakaca völgyi tározó, melynek alapvető rendeltetése, hogy a nyári aszályos időszakban a Rakaca-patakon át a Bódvába oly mértékű vízutánpótlást biztosítson, melyből az itt települt vízigényes ipar felszíni nyersvízszükséglete, valamint a völgyekben kiépült öntözőtelepek vízigénye kielégíthető legyen. A Bódva Sajó torkolat után ez a vízutánpótlás egyben a borsodi iparvidék és Miskolc város üzemi és házi szennyvizeinek hígítására is lehetőséget nyújt. Vízfolyásaink eléggé szeszélyes vízjárása sok esetbon nehéz helyzet elé állítja az ipar és a mezőgazdaság vízellátását. Bányászati, ipari központjaink általában nyersanyagbázishoz kötöttek, ezért zömmel az érc-, vagy szénlelőhelyekhez közel a hegy- és dombvidéken települtek. Ezek az iparvidékek viszont távol esnek a nagyobb vízfolyásoktól ós egyes karsztvízszerzési lehetőségektől eltekintve, jelentősebb vízmennyiség az ipar céljára nem áll rendelkezésre. Tovább fokozza a vízszerzés nehézségeit az alábányászás. Mindezek miatt korábban nem egy esetben még aránylag kisebb mennyiségű vizet is nagy távolságról kellett szállítani, ami aránytalanul növelte nemcsak a beruházási, hanem az üzemi költségeket is. A mind nagyobb vízigényű ipar, a fokozódó öntözési vízigények, a lakosság kulturális és egészségügyi vízszükséglete, másrészt a kedvezőtlen vízszerzési lehetőségek, a vízkinccsel való tervszerű, takarékos gazdálkodást és a komplex szemlélet érvényesítését követelik meg a vízügyi szolgálattól. Különös figyelmet érdemel, hogy a jelentkező vízszükségletek maximuma általában egybeesik az aszályos nyári időszakkal, amikor viszont vízfolyásaink hozama a legkisebb lehet. A nagymennyiségű, több millió m

3-es tározóterekkel növelhető hazánk hasznosítható vízkészlete, a vízfolyások visszaduzzasztott és tározott vizével kialakított nagy vízfelületek kedvezően változtatják meg a táj jellegét, vagy befolyásolhatják a kedvezőtlen csapadék járást. Érthető tehát a tározás hazánk vízgazdálkodásában betöltött szerepe és megítélhetők kedvező gazdaságföldrajzi hatásai is. Midőn a tározókban visszaduzzasztott hatalmas vízmennyiségeket valamely folyómederben folyamatosan, vagy szakaszosan lebocsátjuk, a folyómeder a tározó vizét nagy távolságokra szállítja, ily módon a tározott víz a tározótér közvetlen környezetén túl, a folyó által átszelt területen is kedvezően érezteti hatását. A víztározók építésének gazdaságpolitikai jelentőségét bizonyítja, hogy ily módon nemcsak a már vízszegény helyekre települt ipari és bányász települések vízigényei elégíthetők ki, hanem megteremthető e területeken a további ipartelepítés előfeltétele is. A tározás azonban nem kis jelentőségű a mezőgazdaság vízigényeinek kielégítése, vagy a vízhiánnyal küzdő lakosságról való gondoskodás szempontjából sem. A víztározás további gazdaságpolitikai előnyeit bizonyítja, hogy pl. a könnyű- és élelmiszeripar számára lehetőséget ad a környék mezőgazdasági termékeinek gazdaságos feldolgozására, csökkentve ezzel a szállítás költségeit és egyidejűleg módot nyújt a helyi lakosság fokozottabb foglalkoztatására is. Ugyanekkor a tározók az igen kedvező üdülési és vizisport lehetőségek révén jelentékenyen emelik a környék kultúrszínvonalát. A most üzembe helyezett Rakaca-völgyi víztározót, amely a magyar vízgazdálkodás első komplex vízhasznosítású alkotása, továbbiaknak kell követnie. A tervezők és építők az itt szerzett tapasztalataik alapján az elkövetkező években a nógrádi iparvidék és a mátrai üdülőhelyek számára épülő újabb hasonló alkotásaikkal teremtik meg az éltető vizet.