Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Marjai, Gy.: Öntözőcsatornák vízveszteség elleni szigetelése műanyagfóliával

Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 37 Öntözőcsatornák vízveszteség elleni szigetelése műanyagfóliával Dr. MARJAI GYULA* Vízveszteségről általában A szántóföldi öntözés elterjedésével egyre inkább előtérbe kerül az öntözőcsatornák vízveszteség elleni védelme. Közismert ugyanis, hogy vízszállításkor a csatornákból rendszerint jelentős mennyiségű víz szivárog el. Ez megnehezíti az öntözés végrehajtását, továbbá tetemes károkat okozhat. Több éven keresztül vizsgáltuk a vízveszteség keletkezését, mértékét és tanulmányoztuk az ellene való védekezés lehetséges módjait. Megállapítottuk, hogy szántóföldi öntözésnél a vízveszteség az időszakosan üzemelő, kisebb méretű, magasvezetésű öntözőcsatornák esetében a legnagyobb. A mérések szerint a csatorna kezdetén beadott vízhozamnak km-enként mintegy 30—50%-a vész el. Ez a víz nemcsak hogy elvész, hanem rendszerint károkat okoz. Az állandó üzemű hasonló csatornákon, továbbá a nagyobb méretű csatornákon a veszteségek ennél lényegesen kisebbek. Ez a tény világosan megvilágítja,/miért a szántóföldi öntözésnél kell a következő időszakban az elszivárgás elleni védekezéssel kapcsolatos kérdésekre fokozott gondot fordítani. A csatornahálózatban elvesző víz értéke csekély hányada annak a károsodásnak — bár a vízkészlet fokozott kihasználásával ez is előtérbe kerül — amely az elöntések, talajvízemelkedés, talajleromlás, terméscsökkenés formájában jelentkezik. Mindezek a károk a körülményektől függően igen jelentősek lehetnek és nagymértékben ronthatják az öntözés jövedelmezőségét. Tiszántúli öntözőgazdaságok ilyen irányú felmérése során megállapítottuk, hogy a kh-ankénti károk a jövedelem 40—80%-át is kiteszik, sőt kedvezőtlen esetben ennél is többet, ami azt jelenti, hogy a károsodások megszüntetésével a jövedelem ilyen arányban növelhető volna. Vizsgáljuk meg a következőkben, miként lehetne védekezni a vízveszteség okozta károk ellen a megfelelő műszaki megoldás és gazdaságosság figyelembevételével. Burkolatok és szigetelések értékelése A vízveszteség elleni védekezés újabb és újabb megoldásai érdekében világszerte hatalmas kutatómunka folyik. A védekezési módok általában megegyeznek abban, hogy a csatorna belső felületén valamilyen szigetelőréteget alkalmaznak. Az öntözés üzemi adottságai igen eltérőek, így természetesen rendkívül sokféle megoldás került megvalósításra. A védekezés célszerű módja elsősorban a helyi körülményektől függ. A védekezési módok két csoportba sorolhatók : a) Kisebb beruházást igénylő, egyszerű eljárások a veszteség csökkentése érdekében. b) Nagy beruházást igénylő burkolatok a veszteség megszüntetése érdekében. * Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet Szarvas. Az első csoportba tartozó védekezési módok" hoz tartoznak a csatornafelület talajszerkezetének megváltoztatására irányuló eljárások, mint pl. a szikesítés, algásítás stb. Ezenkívül különböző szigetelőrétegek alkalmazása mint pl. bentonit, bitumen, pakura stb. Ezen eljárások előnye, hogy viszonylag olcsók, anyagigényük kicsi, hátrányuk, hogy a veszteséget általában csak lecsökkentik, teljes mértékben azonban nem szüntetik meg, továbbá a növényi és állati károk, valamint mechanikai sérülések ellen nem mindig nyújtanak védelmet, legfeljebb akkor, ha megfelelő védő földréteg alatt helyezkednek el. A másik csoportba tartozó burkolatok is igen sokfélék lehetnek. Legelterjedtebb a betonburkolat, amely maga is sokféle megoldású lehet. Ezek előnye, hogy tartósak és a veszteséget megszüntetik, hátrányuk azonban, hogy költség-és anyagigényesek. Megemlítendő, hogy külföldön [4, 5, 6, 7] egyre inkább teret hódítanak a félkör szelvényű, pillérekre helyezett, előregyártott betonelemekből készült csatornák. Előnyük, hogy a terep domborzatától fiiggetleníthetők, kisebb a helyszükségletük, az előregyártás révén minőségük tökéletes, kicsi a hibásodásuk, építésük pedig tulajdonképpen csak helyszíni szerelési munkára egyszerűsbödik. Hátrányuk, hogy költséges és nagyobb arányú alkalmazásuk tetemes előregyártási kapacitást igényel. A hazai öntözőberendezések földcsatornáinál is felmerül a védekezés szükségessége. Ennek a kérdésnek a megoldása természetesen körültekintést igényel és a választott védekezési módnak összhangban Tcell lenni a helyi adottságokkal és termelési színvonallal. Mindenképpen fenn kell tartani azonban a korszerű öntözőberendezés megépítésére irányuló igényeinket, ahol erre a feltételek biztosítottak és ahol a gazdálkodás színvonala biztosítani tudja az ezzel járó viszonylag nagy költségek viselését. A közelebbi jövőben azonban még döntően az egyszerűbb, olcsóbb védekezési módok alkalmazására célszerű törekednünk. Ilyenirányú kutatások hazánkban a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat keretén belül folytak évek óra, midőn a bentonit, bitumen, pakura, mésziszap stb. szigetelőrétegek alkalmazhatóságát vizsgálták [2]. Úgy vélték, hogy ezeket elsősorban a csatorna felülete alá célszerű elhelyezni. Ez esetben a szigetelőrétegre 30—40 cm földréteg került. Technikai fejlődésünk, valamint a külföldi kedvező tapasztalatok [1] azonban ma már felvetik azt a jogos törekvést, hogy a szigetelések megoldásába egyre inkább bevonjuk a műanyagokat is. Ebből kiindulva az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben évek óta tartanak a kísérletek a műanyag fóliák szigetelésre történő felhasználására vonatkozóan.