Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Marjai, Gy.: Öntözőcsatornák vízveszteség elleni szigetelése műanyagfóliával

38 Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. Marjai Gy.: Öntözőcsatornák vízveszteség elleni szigetelése 1. kép. A műanyagjólia jelterítése az elkészült tükörre 0omo 1. yKAadKd rviacmMaccoeoü tijiacmiiHKU Ha nodeomoeKy Bild J. Verlegen den Kunststoffolie auf den vorbereiteten Spiegel 2. kép. A fólia lecsúszás elleni rögzítése fapálcákkal 0omo 2. yapenAenue ttAacmuHOK c noMOUfbH) depeemma naAOK Bild 2. Befestigung^der Folie gegen Verrutschen mittels Holzleisten 3. kép. A földtakarás visszatöltése, először a csatorna fenekén 0omo 3. 3acbiiwa nAacmuHOK u cnepea dna nanaAa nonpbieawmuM cAoeM epyHtna Bild 3. Schütten der Erdüberdeckung, vorerst an der Kanalsohle A műanyagfólia felhasználása kétirányú lehet. Egyrészt a szükséges szélességű fóliát egyszerűen belefektetjük a csatornába és az így szigetelt csatornába juttatjuk a vizet. Ez esetben a fólia az üzemelésnek megfelelően hordozható. Előnye ennek az eljárásnak, hogy olcsó, egyszerű az alkalmazása, jól szigetel. Hátránya viszont, hogy érzékeny a mechanikai, hő és üzemelési adottságokból folyó igénybevételre, a tenyészidő végén felszedve pedig raktárban kell tárolni. A másik felhasználási lehetősége, ami az előbbinél jelentősebb és végleges szigetelést biztosít az, amikor a csatorna felszín alá rejtve kerül elhelyezésre. Jelen tanulmányomban ez utóbbi felhasználási móddal kapcsolatos kísérletek végrehajtását, annak tapasztalatait és eredményeit ismertetem. Műanyagfóliás szigetelés végrehajtása Mielőtt a műanyagfóliás szigetelés elkészítésére sor került volna, előzőleg tisztázni kellett az elkészítés módjára vonatkozó néhány kérdést. Például: milyen legyen az anyaga és mérete, mekkora legyen a rejtés mélysége, a beépítés módja stb. Vizsgálataink ezen kérdések tekintetében a következő eredményekre vezettek. A fólia anyagát tekintve szóbajöhettek a polivinilclorid, polietilén, szupervinil. Ezek közül a szupervinilt választottuk, minthogy az a nagyobb szakítószilárdság ellenére rugalmas (ami fontos szerepet játszik), hőhatásra kevésbé érzékeny, költségeit tekintve is megfelelő. A fólia méreteire vonatkozóan 0,2 mm vastagság mellett döntöttünk. Ez az anyag egy méter széles tekercsben kerül forgalomba. A céljainkra szükséges három méter széles tekercset ragasztással állítottuk elő. Igen fontos kérdés a földtakarás mélységének helyes megválasztása. Egyrészt a fólia kellő védelmet igényel a mechanikai sérülések ellen (taposás, szerszám hatása stb), másrészt a kellő vastagság szükséges a földborítás állékonysága érdekében, nehogy a föld a víz hatására lecsúszszon a fólián. Ezért az egyik, középkötött öntéstalajból készült csatornánkon 30 cm földtakarást irányoztunk elő. Ennél lazább talajok esetében (homokosvályog, homok) a takarásnak nagyobbnak kell lennie, feltehetően 40—45 cm megfelel. A szigetelés feletti földtakarót a fólia teljes szélességben való leterítése után rétegenként kézi erővel kívántuk bedöngölni. Ezen megfontolások után kísérleti szigetelés céljára kijelöltünk a bikazugi kísérleti gazdaságunkban egy 40 m hosszú csatornaszakaszt. Először elkészítettük a 30 cm mély tükörvágást. Ezután felterítettük a tükörre a fóliát, melyet a lecsúszás ellen kis pálcákkal rögzítettünk a talajhoz (1—2. kéj)). Ezután a véglegesen lerögzített fóliára megkezdtük a földtakarás elkészítését először a fenéken (3. kép), majd rétegenként a rézsűn (4. kép). Végül a szelvény kitisztításával a szigetelés elkészült (5. kép).