Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Darab Katalin: Az öntözővizek minősítésének elvi alapjai

Darab K.: Az öntözővizek minősítése Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. 307 A szikes gyepek öntözésére használható vizek csoportján belül a fentiek alapján két alcsoportot különítettünk el. Az első alcsoportba, mely főleg a tiszántúli kérges szolonyec talajokra vonatkozik, a nagyobb sótartalmú, lényegesen nagyobb nátriumszázalékú vizeket soroltuk, melyeknek minőségére határozott, de lazább előírásokat tettünk. A második alcsoportba — s ez kizárólag a Duna—Tisza közének sziki mészpázsitos legelőire, szoloncsák-szolonyec talajaira vonatkozik — a víz minőségével szemben követelményeket nem kell támasztanunk. 4. Hígításos vízjavítás után öntözésre felhasználható vizek Egyes esetekben, ha a vizek sótartalma és szikesedési hányadosa nagy és a közelben kissótartalmú és nátriumszázalékú víz elegendő mennyiségben áll rendelkezésre, úgy lehetőség nyílik arra, hogy a kedvezőtlen és kedvező összetételű vizeket megfelelő arányban elegyítve az eredeti összetételében öntözésre nem alkalmas vizet is hasznosítsuk. Alkalmas a módszer kétéltű csatornák, holtágak vizének javítására. Alkalmazásának feltétele, hogy a szükséges higítási arány ne lépje túl a gazdaságosan még kivitelezhető négy-öt-szörös hígítást s az így nyert víz sókoncentrációja megfeleljen a minden esetben alkalmazható, vagy ha azt az adottságok lehetővé teszik az egyes talaj féleségeknél még alkalmazható vízminőségi kategória minőségi előírásainak. 5. Kémiai vízjavítás után öntözésre felhasználható vizek Ide soroljuk azokat a vizeket, melyek sótartalma kicsi, azonban a nátriumsók relatív mennyisége, szikesedési hányadosa nagy és a víz szódát is tartalmaz. E vizek kalciumtartalmú anyagok (elsősorban gipsz, esetleg kalciumnitrát, vagy kalciumklorid) adagolásával, a szóda semlegesítése és a szikesedési hányados csökkentése útján öntözésre felhasználhatóvá tehetők. A módszer alkalmazásának feltétele, hogy a javítóanyag hozzáadása után a víz minőségi mutatói az alkalmazás megfelelő előírásainak megfeleljenek. A módszer gazdaságosan az utolsó vízkivételi helyen a víznek az öntözendő területre bocsátása előtt alkalmazható. IRODALOM 1. Arany S. : A szikes talaj és javítása. Mezőgazdasági Kiadó. 1957. Bp. 2. Darab K. : Másodlagos szikesedési folyamatok vizsgálata néhány tiszántúli talajon. Acta Agronomica, IX. (1959) 3—4. 3. Darab K. : Kationkicserélődés a talajban különböző minőségű öntővizek hatására. Agrokémia és Talajtan, 11 (1962). 4. Durand J. H. : Contribution á l'étude des Sols. Travaux des Sections Pedologie et Agrologie. Bull. 6 (1960). 5. Gedric K. K. : Válogatott munkái I—II. Szelhozgiz. Moszkva. (1954). •6. Green H. : Using Salty Land. Food Agricultural Studies. 3 Fao. Roma. (1953). 7. Kelley W. P. : Kation Exchange in Soils. Reinhold. Publ. Corp. New York. (1948). 8. Kovda V. A. : A szikes talajok képződése és sajátságai. I—II. Izd. Ak. Nauk. Moszkva. (1946). 9. Kreybigh L. : A magnézium és kálium talajok előfordulása, tulajdonságaik és termelési értékük. Földtani Intézet Évi Jelentése IV. (1933—35). 10. Laptyev : 11. Mados L. : Az öntözővizek vizsgálata és minősítése. Mezőgazdasági kutatások, 12. (1940). 12. Máté F. : A magnézium ionok felhalmozódása a tiszántúli réti talajok adszorbciós komplexumában. Agrokémia és Talajtan, IV. (1955) .2. 13. Riehards L. A. : Diagnosis and Improvement of Saline and Alkáli Soils. — Agriculture Handbook N° 60. United States Department of Agriculture. 1954. 14. Szabolcs I. : A vízrendezések és öntözések hatása a tiszántúli talaj képződési folyamatokra. Akadémiai Kiadó, Budapest. (1961). Theoretische Grundlagen der Qualifizierung der Wasser für Bewasserungen Frau Dr. K. Darab Kandidat der landwirtschaftlichen Wissenschaften 1. Bei Nutzung der Gewásser für Berieselungszwecke sind im Zugé der zahlenmássigen Ermittlung der einzelnen Kennziffern der Wassergüte folgende Faktorén zu berücksichtigen : a) die physiologischen Eigenschaften der Nutzpflanze b) die Bodeneigenarten c) die Bewásserungsart und die Dose der Bewásserung. 2. Bei der Beurteilung der für Bewásserungszwecke heranzuziehenden Gewásser sind folgende chemische Eigenschaften zu beachten : a) Gesamtsalzhaltigkeit der Gewásser mg/l b) Menge der im Wasser enthaltenen Natriumione, angegeben in % der in m val/1 ausgedrückten Summe der Kationé (Natriumprozent) c) der Qualitát der Anioné entsprechender chemicher Wassertyp d) die Phenolphtalein-Alkalinitát des Wassers in Soda ausgedrückt e) Anzahl der im Wasser gelösten Magnesiumsalze, ausgedrückt in% der inmval/langegebenen Summe der Kalzium- und Magnesium-lone (Magnesiumprozent). 3. Der im Bewásserungswasser zulássige maximale Salzgehalt ist von der Salztoleranz der Pflanze und vom Charakter des Salzhaushalts des Bodens abhángig. 4. Bei der Ermittlung des chemischen Charakters bzw. Typs der Wásser für Bewásserung wurden in erster Reihe berücksichtigt : die Bedarfe der Bewásserung, d. h. die verschiedenartige physiologische toxische Wirkung der verschiedenen Natriumsalze und die unterschiedliche Masse der Absorption beim Austausch des Natriumions der verschiedenen Natriumsalze. 5. Beim maximai zulássigen Natriumprozent im Bawásserungswasser muss die Bodenbeschaffenheit berücksichtigt werden, vor allém die Menge der austauschbaren Natriumione, in der das Ausmass der Alkalisierung der Boden zum Ausdruck kommt, die Salzkonzentration des Bewásserungswassers sowie die chemische Zusammensetzung der gelösten Salze, u. zw. der Art der Anioné entsprechend. Die Beziehung zwisehen den erwáhnten Faktorén und dem Natriumprozent des Bewásserungswassers zeigt Abb. 2. 6. Unter Berücksichtigung der Kennzahlen aus Punkt 2 sowie der Verdünnungs- und chemischen Verfahren zur Wasserverbesserung sind die Hauptrichtlinien für die vorláufige Qualifizerung der Wásser für Bewásserungszwecke ausgearbeitet worden. Auf Grund dieser Richtsátze wurden die nutzbaren Wásser und die Wásser, die für eine Nutzung dureh Bewásserung geeignet gemacht werden können, in folgende Gruppén eingeteilt :