Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
4. szám - Darab Katalin: Az öntözővizek minősítésének elvi alapjai
306 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Darab K.: Az öntözővizek minősítése nátriumsók nátrium ionjai kisebb mértékben kötődnek meg a talaj részecskék felületén, mint ugyanolyan töménységű nátriumhidrokarbonát vagy nátriumkarbonát nátrium ionjai [5], A nátrium ion megkötődését figyelembe véve tehát a sorrend : Na 2C0 3 > NaHCO a > Na 2S0 4 > NaCl A vizek kémiai típusának megállapításakor figyelembe vettük a nátrium ionoknak az összes kationokhoz míg a magnézium ionoknak az alkáliföldfém kationokhoz viszonyított mennyiségét. E két utóbbi mutató az öntözővizek minősítésére általában alkalmazott nátrium %-kal és magnézium %-kal azonos. Ezért az öntözővizek jellemzésénél elég az anionok összetételének megfelelő kémiai víztípus megadása. 4. A vizek szódatartalma Az előző pontban már láttuk azt, hogy a szóda úgy talajtani, mint növényélettani szempontból a legveszélyesebb sók közé tartozik. Éppen ezért az öntözővizek minősítésénél fontos, hogy milyen mennyiségben tartalmaznak szódát. Ideális az az öntözővíz, amelyik szódát nem tartalmaz, ill. fenolftalein indikátorral lúgosságot nem mutat. Ujabban végzett felszíni vízvizsgálataink azt mutatják, hogy egyes nagyobb élővízfolyásaink, pl. Tisza és Körösök vize is mutat időnként kismértékű fenolftalein lúgosságot. Ez véleményünk szerint semmiképpen sem származhat szódától. Az időnként jelentkező fenolftalein lúgosság feltehetően más okokra, pl. finomeloszlású szénsavas mész jelenlétére vezethető vissza. Éppen ezért öntözővizeink minősítése, ill. alkalmazása esetében kismérvű fenolftalein lúgosságot megengedhetőnek tartunk. 5. A vizek magnézium %-a Számos, elsősorban hazai szerző [1, 9, 12] mutatott rá arra, hogyha a talaj kolloidjai, finomrészecskéi nagymennyiségű magnéziumot tartalmaznak kicserélhető formában, ez a talaj tulajdonságaira kedvezőtlenül hat. Ismeretes az is, hogyha a talaj olyan vízzel kerül érintkezésbe, amely sok magnéziumot tartamaz, úgy a víz magnézium ionjainak egy része a talajban megkötődik. Ez a megkötődés kisebb mértékű lehet, mint ugyanolyan koncentrációjú kalcium iont tartalmazó oldatból azonos feltételek mellett a kalcium ion, de erőteljesebb, mint a nátrium ion megkötődése. Éppen ezért figyelembe véve azt, hogy a talajban a magnézium ionok túlsúlyba jutása rontja a talaj sajátságait, szükséges megszabni, hogy a kalcium és magnézium ionok összes mennyiségén belül mennyi lehet a magnézium ionok aránya. Ezt az értéket az ún. magnézium %-kal adjuk meg: M^ = lci^TíWT 10 0 Ahol [Ca + +] ; [Mg + + ] : az ionok koncentrációja mgeé/l-ben. Ez az összefüggés azt fejezi ki, hogy a víz összes alkáliföldfém ionjainak hány %-a magnézium ion. Az előbb felsorolt mutatókat, valamint a víz javításának mechanikai és kémiai lehetőségét figyelembevéve kidolgoztuk az öntözővizek minősítésének ideiglenes főbb irányelveit. Ezek alapján a felhasználható és azzá tehető öntözővizeket a következő csoportokba foglaltuk : 1. Öntözésre minden esetben felhasználható vizelc a főbb és előzőekben felsorolt vízminőségi mutatók számszerű határértékeinek megállapításakor a szántóföldi öntözés feltételeit és a szikesedés szempontjából legérzékenyebb nehéz mechanikai összetételű közeli talaj vízszintű réti talajok vízminőségi igényeit tartottuk szem előtt. 2. Egyes talaj féleségekhez öntözésre még felhasználható vizek a vízminőségi mutatók számszerű megállapításakor figyelembe vettük azt, hogy az öntözővíz megengedhető összes sótartalma szántóföldi öntözés esetén is változik a talaj tulajdonságai szerint. A vízminőségi követelmények előírása esetében figyelembe veendők pl. a talaj fizikai, vízgazdálkodási sajátságai, a vízelvezetés lehetőségei és mértéke (a talajvízszint mélysége, vízzáró réteg esetleges jelenléte és annak felszíntől való távolsága), a talaj fizikó-kémiai és kémiai tulajdonságai. A talaj sajátosságait figyelembe véve az öntözésre még felhasználható vizek három csoportját különítettük el. Az öntözővízben megengedhető maximális sókoncentráció értékének megállapításakor a legnagyobb sókoncentrációt a laza, nagy vízvezetőképességű, rossz víztartóképességű, mély talajvizű homoktalajon engedtük, kisebb a megengedhető sókoncentráció homokos-vályog, vályog talajok esetében. A talajvízszint emelkedése, vagy felszín közeli fekvése a szikesedés, ill. sófelhalmozódás lehetőségét szintén növeli, ezért az öntözővíz sókoncentrációjára vonatkozó megkötés szorosabb, mint mély talajvíz esetén. 3. Szikes rétek és legelők öntözésére használható vizek Eltérően a szántóföldi öntözésektől rét és legelők öntözése esetében szikes talajokon természetes sziki növényzetet öntözhetünk nagyobb sótartalmú és több nátrium sót tartalmazó vízzel is. Láttuk ugyanis az előzőekben, hogy a szikes talajjal egyensúlyt tartó talajoldat szikesedési hányadosa (Na%-a) lényegesen nagyobb, mint nem szikes talaj esetében, egyébként azonos feltételek mellett. Ez azt is jelenti, hogy ha szikes területeken talajjavítást nem végzünk és nem is kívánunk végezni, úgy a természetes gyep öntözése nagyobb nátrium sótartalmú vízzel is elvégezhető. Egyes esetekben, ahol a szikesgyep jelentős részét halofita növényzet alkotja és a területet javítani nem kívánjuk, az öntözésre felhasználható vízre minőségi megkötést tennünk nem szükséges.
