Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
4. szám - Darab Katalin: Az öntözővizek minősítésének elvi alapjai
304 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Darab K.: Az öntözővizek minősítése az általa összeállított öntözővíz minőségi normatervezetben a növények sótűrőképességét átlagban 300 mg egyenérték/l-ben jelöli meg. Ez az érték természetesen változik növényféleségenként is. így a szántóföldi növények és zöldségfélék közül jó sótűrők : a cukorrépa, takarmányrépa, cirok, gyapot, takarmánykáposzta stb. Közepes sótűrők : lóhere, len, gabonafélék, rizs, hagyma, paprika stb. A takarmányfélék közül jó sótűrők : a füvek, közepes sótűrők : lóhere, takarmányrépa. Rossz sótűrő : vöröshere stb. Külön kell említeni a rét, legelőgazdálkodás lehetőségeit figyelembevéve olyan természetes sótűrő sziki növényeket, mint pl. a Duna—Tisza közén a sziki mészpázsit, mely nemcsak eltűri, de életéhez határozottan igényli az öntözővízben, vagy a talajban a szóda jelenlétét. Általánosságban megállapítható, hogy olyan sótartalmú öntözővizeket, amelyek a növény életét, fejlődését közvetlenül károsan befolyásolják, világszerte csak igen elvétve alkalmaznak. A másik tényező, mely az öntözésre alkalmazható vizek megengedhető legnagyobb sótartalmát megszabja, az öntözött talaj sajátsága a talaj természetes, vagy mesterséges drénviszonya. Az öntözővízzel annak minőségétől függően mindig bizonyos mennyiségű oldott sót viszünk a talajba, mely ott felhalmozódhat. Tartósan, hosszabb időn át öntözött területeken, ha az öntözővíz sótartalma nagy, ez a felhalmozódás olyan méreteket is ölthet, mely a növény növekedését még abban az esetben is károsan befolyásolja, ha az öntözővíz eredeti sótartalma nem éri el a növény számára közvetlenül káros töménységet [12, 14]. Ennek oka az, hogy a talajban az öntözővíz feloldja az ott előzetesen felhalmozódott sókat és a növénnyel egy, már sokkal töményebb sótartalmú folyadék, „talajoldat" érintkezik, mint amilyen az eredeti öntözővíz volt. Éppen ezért az öntözővíz minőségének elbírálásakor első követelményként mindig annak a maximális oldott sómennyiségnek a nagysága szerepel, melyet a víz még tartalmazhat anélkül, hogy a talajban tartós öntözés esetén sófelhalmozódás lépne fel. Ez a határérték több tényező függvénye és területenként változhat. Figyelembe kell venni a határérték megállapításánál a terület éghajlati adottságait, a vízlevezetés körülményeit és lehetőségeit, a talajok sajátságait. Ismeretes pl., hogy egyes sivatagi és félsivatagi területen nyáron viszonylag nagy sótartalmú vizeket is felhasználnak öntözésre. A talajok sajátságai azonban olyanok, hogy részben felhalmozódás mértéke kisebb, részben pedig lehetőség van arra, hogy a vegetációs időn kívül a talajba vitt sókat nem sós vízzel kilúgozzák. Különösen ismert ez az eljárás Középázsia, Észak afrika egyes öntözött vidékein [4, 8]. Ilyen, vagy ehhez hasonló lehetőség a mi természeti viszonyaink között és talaj sajátságaink mellett azonban nincs. 2. A víz nátrium százaléka Az öntözővizek minőségének másik követelménye a vízben levő nátriumion viszonylagos mennyisége. Az egyszerű sófelhalmozódás mellett számolnunk kell ugyanis a talaj és víz további kölcsönhatásával, melynek eredményeként az öntözővízzel bevitt sók közül a nátriumionok, amennyiben azok viszonylagos mennyisége egy bizonyos határértéket elér, a talaj finom részecskéin megkötődnek, kiszorítva annak felületéről a kalciumionokat. A nátriumionok megkötődésük folyamán megváltoztatják a talaj fizikai és fizikókémiai állapotát, azt duzzadóképessé teszik, szikesítik. Az öntözővíz szikesítő hatása attól függ, hogy a víz összes kationjainak hány %-a nátriumion. A nátriumionok viszonylagos mennyiségét az öntözővízben a víz nátrium %-, ún. szilcesedési hányadosa adja meg. [1, 11]. Ez azt fejezi ki, hogy a vízben oldott összes kationok mgeé/l-ben kifejezett mennyiségének hány %-a nátriumion. ~M"q 0/ _ [Na+ ] • 1(1(1 / o [Ca+ + ]+[Mg++]+[Na+]+[K+] [Ca++]; [Mg + +] ; [Na+] ; [K+]i = a megfelelő ion koncentrációja mgeé/l-ben. Természetesen előfordul a fenti folyamat fordítottja is, mikor az öntözővíz nátrium százaléka kicsi s a víz kalcium ionjai cserélik ki a talaj kicserélhető nátrium ionjait. Ebben az esetben az öntözővíz sziktelenít. Ez azt jelenti, hogy az öntözővíz és az öntözővízzel bevitt sók bizonyos határon belül a talaj tulajdonságait, agronómiai sajátságait javíthatják, vagy ronthatják. A kicserélődés során a talaj és talajoldat között kialakuló egyensúly függ mind a talajoldat nátriumsóinak viszonylagos mennyiségétől, mind talaj szikességének mértékétől, cLZ clZ ct talaj kicserélhető nátrium ionjainak viszonylagos mennyiségétől. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon minőségű öntözővíz szikesíthet vagy szikteleníthet attól függően, hogy milyen talajon kerül felhasználásra. Azt, hogy valamely öntözővíz mikor szikesít, vagy sziktelenít, nemcsak az öntözővíz minősége, hanem a talaj szikes tulajdonsága is megszabja. Meg kell jegyeznünk azt, hogy az öntözővíz megengedhető nátrium %-a és sótartalma egymással fordítottan arányos. Minél nagyobb a víz összes oldott sótartalma, annál kisebb a megengedhető nátrium % és fordítva ; minél kisebb 1. ábra. Green féle vizminösítési nomogram Abb. 1. Wasserqualifikationsnomo gramm nach Green Fig. 1. Water qualification nomogram of Green
