Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Darab Katalin: Az öntözővizek minősítésének elvi alapjai

303 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. ÖNTÖZÉS Az öntözővizek minősítésének elvi alapjai Dr. DARAB KATALIK* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Az öntözéses gazdálkodás fejlődésével egyidejűleg mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban egyre inkább jelentős kérdéssé válik az elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű öntözővíz biztosítása. Hazai első nagyobb öntözéseink csaknem kizárólag az élővízfolyásból való vízkivételre támaszkodtak. A csurgalékvizeket, belvizeket befogadó csatornák vízének, valamint a talajvíznek öntözésre való felhasználása egyes elszórt eseteket kivéve nem fordult elő. Az öntözéses gazdálkodás fejlődésével mindinkább szükségessé válik azonban újabb és újabb vízforrások igénybevétele. A különböző víznyerési lehetőségek feltárásakor, valamely víz öntözésre való felhasználhatóságának elbírálásához két alapvető tényezőt kell figyelembe venni. Ezek közül egyik a rendelkezésre álló víz mennyisége, utánpótlásának lehetőségei és mértéke, a másik a víz minősége, a benne oldott anyagok mennyisége és kémiai összetétele. Ismeretes az, hogy a különböző természetes vizek (felszíni vizek, talajvizek) sohasem tekinthetők kémiai szempontból tiszta víznek, hanem a természeti tényezők és az ember tevékenységének eredményeként különböző mennyiségű és minőségű kémiai anyagokat, szerves és szervetlen vegyületeket tartalmaznak. E vegyületek jelenléte, mennyiségük és minőségük szabják meg a vizek hasznosíthatóságának jellegét és lehetőségeit. A különböző célú vízhasznosítások vízminőségi igényei jól meghatározottak és gyakran erősen eltérőek. A vizek mezőgazdasági hasznosíthatóságának, öntözésre való alkalmazhatóságának lehetőségeit minőségi szempontból a benne oldott ásványi sók mennyisége és összetétele határozza meg. Az öntözővizek minőségének értékelésekor, az egyes minőségi mutatók számszerű meghatározásához a következő tényezőket kell figyelembe vennünk : 1. A termesztendő növény fiziológiai sajátsága, sótűrőképessége. 2. Az öntözendő talajok tulajdonságai. 3. Az öntözési mód és az adagolandó öntözővíz mennyisége. Helyes öntözővíz minőségi normákat csak a víz-talaj-növény hármas kölcsönhatásának ismeretében állapíthatunk meg. Ebből következik az is, hogy a vízminőségi normáknak közös elvi tudományos alapokon, általánosan érvényes törvényszerűségeken kell felépülniök, azonban az egyes vízminőségi mutatók súlyának értékelésében, azok számszerű határértékeinek megállapításakor az adott terület konkrét természeti adottságait kell * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. figyelembe venni és a vizek hasznosításának esetében azok szerint kell eljárni. A különböző tényezők súlya és jelentősége talaj—növény—víz közötti kölcsönhatás fokozatos megismerésével is állandóan változik, bővül és nyer új értelmet. így például kezdetben az öntözővizek egyetlen minőségi követelményének a benne oldott ásványi sók összes mennyiségét tekintették. A különböző ásványi sók élettani és talajtani hatásának megismerése után vezeti be Kelley [7] a „Nátrium abszorbciós arányt", mely az öntözővíz nátrium és alkáliföldfém ionjainak egymáshoz való viszonyát fejezi ki. Laptyev [10] a vizek minősítésekor a bennük oldott sók kémiai típusát veszi alapul és ezek szerint megkülönböztet klorid, klorid-szulfát, valamint klorid-szulfát-karbonát típusú vizeket. Magyar kutatók [1, 9, 12] hívták fel a figyelmet a magnézium-ion kedvezőtlen hatására az öntözővízben és a talajban. Újabban több amerikai kutató tulajdonít jelentőséget az öntözővízben levő bórvegyületek mennyiségének [13]. Jelenlegi ismereteink szerint az öntözővizek minőségét alapvetően szabják meg : 1. A vízben levő összes oldott sók mennyisége [mg/1], 2. A vízben levő nátrium-ionok mennyisége, melyet kationok %-ában fejezünk ki. (Nátriumszázalék.) 3. A vízben oldott sók kémaiai összetétele, az anionok fajtájának megfelelően. 4. A víz szódatartalma, illetve fenolftalein lúgossága szódában kifejezve. 5 A vízben oldott magnéziumsók mennyisége. Kifejezve a magnézium-ion %-os mennyiségét az összes alkáliföldfém ionokra vonatkoztatva. (Magnéziumszázalék.) 1. A vízben lévő összes oldott sók mennyisége A víz — mint az előbb már említettem — keletkezési helyétől és az adott körülményektől függően mindig tartalmaz bizonyos mennyiségű ásványi sót. Ez a sótartalom kisebb töménységben nem káros sem a talaj, sem a növény számára. Ha azonban a víz összes sótartalma egy határértéket meghalad, úgy a növény fejlődésére és a talaj sajátságaira már károsan hat. Éppen ezért az öntözővíz első minőségi ismérvének mindig a benne oldott ásványi sók mennyiségét tekintjük. A víz öntözés szempontjából megengedhető legnagyobb sótartalmát az öntözendő növények sótűrő képessége, élettani sajátságai és a talaj tulajdonságai szabják meg. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a növények közvetlenül viszonylag nagy sótöménységű vizet is elviselhetnek jelentősebb károsodás nélkül. így pl. a Green [6]