Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Kajetanowicz Zbigniew: Hidrológiai számítások domborzati tényezők segítségével

298 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Kajetanowicz Z.: Hidrológiai számítások Vízháztartási számítási példa 3. táblázat TaöA. 3. npuMep ÖAH pactema eodHozo öaAüHca [a] BeiiHHHHbi ; [6] 3aaaiiHbie ; [c] PacmrraHHbie Tableau 3. Exemple pour les calculs du bilan hydrologique [a] Valeurs ; [6] Données ; [c] Calculées Értékek [a] Adottak [b] Számítottak [c] F M

T C, MF AM VF J C [km

2] [m] [mm] [m] [m] [km] [%ol [mm] I. 803 196 742 360 328 28,4 11,6 795 II. 803 196 742 300 208 28,4 7,3 749 határozott csapadékmagasság (Cj) nem egyezik a domborzati tényezők segítségével számított csapadékmagassággal (C). Ebben az esetben úgy változtatjuk MF értékét, hogy a két csapadékérték azonos legyen. Ezzel a módszerrel számoltuk a 2. táblázat példáit, ahol 20 vízfolyás közül 8 esetében MF értékét változtatni kellett, figyelemmel a C — C

x egyenlőségre. C

ret tehát mint ellenőrző és javító tényezőt használtuk fel. Ha nem ismerjük az átlagos évi csapadékmagasságot (C\), mint az MF pontos meghatározását szolgáló ellenőrző tényezőt, levezethetjük a közepes magasságot Reitz következő képletével, aki alapul nem a források magasságát, hanem a vízrendszer területének legmagasabb pontját (Jt/max, m) veszi: 71 r A Am Mmxx. Alt tnt\ Mf = 0,434= ^ = — . (21) l0g ifcfmax log M

T V ' A közepes magasság (MF) természetesen a legpontosabban a vízgyűjtőterületek hipszográfikus görbéjének segítségével határozható meg. Az ismertetett számítási módszernek az előnye, hogy eléggé szabadon lehet megválasztani a jellemző tényezőket, a következők közül : F, M

f, M

t, Mf, AM, J, a, C, E, P, q és Q. Három szabadon megválasztott tényező segítségével számítható a többi. Igen kedvezőtlen adatok megválasztása esetében, mint például : F, Mf és C, a számítást próbálkozással kell elkezdeni, amit akkor mindig alkalmazunk, ha hiányzik az adatok közül MF- Azonban, hogy jó eredményt érjünk el, igazolnunk kell, hogy semmi kétség sem fér a kiindulási adatok jóságához. A gyakorlatban leggyakrabban a következő három adatot ismerjük : F, M

t és C

v Ilyen számítást végeztünk a San középső szakasza mellékfolyójának, a Wiarnak a példáján, amelynek vízgyűjtőterületénél: F = 803 km

2, M

t ~ 196 m és C

x = 742 mm. A számítások legfőbb adatait a 3. táblázatban foglaltuk össze. A számítás menete itt a következő. Ideiglenes adatok (például a források ós a torkolat magasságának) figyelembevételével kiszámítjuk MF értékét, majd meghatározzuk MF segítségével C értékét, és ha ez nem egyezik az adott Cj-gyel, ismételjük a számítást a két érték egyezéséig (C = Cj). Ha a második számítás során C

1 már csak 1%-kal tér el C-től, azaz gyakorlatilag egyenlőknek tekinthetők, akkor elfogadhatjuk, hogy MF = 300 m, és meghatározható nomogrammok segítségével a többi tényező : oe = 0,356, E = u.C = 265 mm, P=C—E= = 480 mm, q = 0,0317 E = 8,35 l/sec km

2, míg ^ = ítöő = 6,7 m

3/

se

cHasonlóan járunk el ilfj-et számítva, ha #-ból indulunk ki. Az elérhető számítási pontosság bemutatására nézzük meg az átlagos évi vízhozam (Q) számítási menetét Lengyelország vízfolyásainak összességére: Lengyelország felülete F = 311 730 km

2 A közepes magasság MF = 198 m A torkolati magasság Mt = 0 m A magasságkülönbség M = Mf = 396 m A felület négyzetgyöke F = 560 km A közepes esés J = 0,71%

0 Az átlagos évi csapadékmagasság, MF-bői és J-bői kiindulva, a (16) egyenlet szerint C = 636 mm A párolgás az 1. táblázat szerint P = 465 mm A lefolyás a (12) egyenlet szerint E = 171 mm Az átlagos fajlagos vízhozam a (13) egyenlet szerint q = 5,5 l/sec-km

2 Az átlagos évi vízhozam a (14) egyenlet szerint Q = 1720 m

3/see Az átlagos összes évi lefolyt vízmennyiség Q = 54,2 • 10

9 m

1 Ez az eredmény nem tér el csak 1,5%-kai a Lengyelország területéről valóban lefolyt átlagos összes vízmennyiségtől, amely érték 55 milliárd m

3. Mind a felsorolt, mind az ebbe a tanulmányba fel nem vett példákból kitűnik, hogy az itt alkalmazott domborzati tényezők a vízgyűjtőterület hidrológiai és hidraulikai kapcsolatainak összességét alapozzák meg, s ezzel a legfontosabb jellemzőit jelentik. A domborzati tényezőknek ez az utóbbi tulajdonsága lehetőséget ad nekünk arra, hogy figyelemmel a hidrológiai adottságokra, a vízfolyások rendszerének tervét elkészítsük.