Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
4. szám - Juhász József: Hazánk felszínalatti vízkészletére vonatkozó ismereteink
290 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Juhász J.: Hazánk felszínalatti vízkészlete gyarázatot nyert a Leningrád-i típusú körülzárt homoklencséből táplálkozó kút vízutánpótlódása. Ballá Iván a Leningrád i típusú kutak jelenségeit egészen másképpen, a termelés közbeni nyomáscsökkenéskor keletkező vízgőzzel magyarázza,, bizonyítva, hogy nincs utánpótlódásuk. Végül Szebényi Lajos megállapítja, hogy vetőkön is közlekedhetik a víz, de ez az Alföldön csak helyi jellegű. Szebényi Lajos megállapítja, hogy az artézivíz nyomása a környező erózióbázisokhoz igazodik, mert véleménye szerint pl. a Tisza vagy Körös nemcsak a talajvizet csapolja meg, hanem a függőlegesen felfelé áramló rétegvizet is. Egyébként véleménye szerint a természetes dinamikus készlet és a kitermelhető dinamikus készlet között nincs különbség, mert a beavatkozás súlyánál sokkal nagyobbak a mozgást létrehozó természeti erők. Ubell Károly annak a véleményének ad kifejezést, hogy a rétegvíz nyomása azért emelkedik a terep közelébe, mert a víz a réteg nyomásának egy részét is viseli. Az előbbiekben tárgyalt tényleges és semleges feszültségviszonyok alapján látjuk, hogy erre a feltételezésre nincs szükség, elég ha az oldalirányú áramlás hiányát tételezzük fel. A rétegvíz után pótlódásának esete Az artézivíz utánpótlódást feltételező szakemberek általában két nagy csoportra oszthatók. Az egyik csoport a rétegvíztáplálások helyét a peremekre teszi, mint Rónai András, a másik csoport a helyi csapadékot — vagy legalábbis közeli csapadékot tartja — közvetve — a rétegvíz utánpótlójának is, mint Szebényi Lajos. Rónai András véleménye szerint a peremeken a felszín alá bejutó vizek táplálják a rétegvizeket is oldalirányú szivárgás útján. Ezt a véleményét arra alapozza, hogy a peremeken a talajvizek és felső rétegvizek éves periodikus ingadozása néhol a 10—20 m-t is eléri, tehát többszöröse az általában 1—1,5 m-t ingadozó alföldi talajvizeknek. Ennek a nagymértékű ingadozásnak magyarázatát abban látja, hogy a peremi rétegek az Alföld felé táplálják be a bennük összegyűlő vízmennyiséget. Teljesen hasonló a véleménye Scherf Emilnek is, aki azzal egészíti ki ezt a nézetet, hogy szerinte Telkibánya és néhány más előfordulás bizonyítéka szerint az eruptivumok repedésein keresztül is nagymennyiségű víz indul az Alföld belsejébe. Szebényi Lajos szerint az Alföld fiatal rétegei a fokozatos süllyedés következtében az Alföld belseje felé lejtenek s így a klasszikus artézi kútelmélet szerint megadják a lehetőséget a hidrosztatikai nyomás kialakulásához. A kiékelődő, valamint az egymás feletti vízvezető rétegek között -— véleménye szerint — a vízrekesztő rétegeken keresztül meg van az összeköttetés, a vízáramlás függőleges irányában. A függőleges vízmozgást az bizonyítja, hogy a mélyebb artézi vízadó rétegek vízszintje a föld felszínéhez igazodik (tehát pontosan az a jelenség, ami JJbell Károly szerint éppen az ellenkezőjét bizonyítja). Szebényi Lajos a felszíni domborzathoz ellapultan simuló rétegvíz nyugalmi szinteket figyelve arra a következtetésre jut, hogy a viszonylag kiemelt területeken (hegyvidék, hátságok) a talajvíz szintje van magasabban a rétegvizek nyugalmi szintjénél, s így ott a rétegvizek függőlegesen lefelé szivárgó talajvízből kapnak utánpótlást, míg a mélyfekvésű területeken pl. Szeged, Hódmezővásárhely stb. a rétegvizek a talajvizet táplálják. Megállapítja, hogy a plioeén és pleisztocén rétegeink átlagos vízvezetőképességét véve számításba, az Alföld belsejében áramló víz teljes mennyiségében képes az adott hidrosztatikai nyomáskülönbség mellett a vízrekesztő agyagos rétegeken átáramlani a felszínről a mélybe, ill. a mélyből a felszínre. Véleménye szerint, ha figyelembe vesszük, a vízrekesztőkön átáramló víz mennyiségét, maA rétegvízutánpótlódás tényleges módjai A rétegvíztartókat a kőolajiparban használatos nevezéktan szerint három nagy csoportba oszthatjuk : utánpótlódással nem rendelkező ; korlátolt utánpótlódású és nagymennyiségű utánpótlódással rendelkező vízadó szintek. Ha végigtekintünk az országon, lényegében mindháromra találunk példákat. A nagymennyiségű utánpótlódással rendelkező vízadó szinteket elsősorban — és majdnem kizárólag — hegyperemi területeken találjuk (pl. Pécs, Komló, Várpalota, Mezőkövesd). Itt a rétegvizek utánpótlódása háromféle módon történhet: a hegyperemeken a rétegek felemelkednek a felszínre, vagy a felszín közelébe s ott jut beléjük a helyi és a hegyről lefutó csapadék egy része. Példaként csak Pécset említem meg, ahol a 65 éve épültek Tortyogói vízmű kútjai — közülük sok 100—150 m-nél mélyebb — amelyek igen jól megérzik a száraz és nedves esztendőket, s az előző évi bő csapadékot több deciméteres nyugalmi szint emelkedéssel hálálják meg. A vízutánpótlódás másik módja a mélyebben fekvő karsztos kőzetekből történő utánpótlódás — alulról vagy oldalról. —- Ez számos területen igen bővizű rétegek táplálója. Példaként megemlítem Komlót, ahol a miocén rétegekbe többszáz méter mélységről törések mentén karsztvíz jut fel, s a kutakkal ezt lehet kitermelni. Ilyen területen is észreveszi a dinamikus vízkészlet a csapadékos évet. Méréseink szerint néhány hónap alatt a 80—120 m mély kutak pozitív nyugalmi szintje, a réteg nyugalmi nyomása 1—2,5 m-rel ingadozott a csapadékos évszak hatására, jóval nagyobb mértékben, mint a talajvízkutak szintje ez idő alatt. A harmadik utánpótlódási mód a nagymélységből törések mentén feltörő hévíz, mint például Budapesten a Gellért-hegy—Lukácsfürdői úgynevezett hévíz vonalon. A rétegvizek ilyen jellegű táplálása tapasztalatunk szerint mindaddig számottevő lehet,