Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Juhász József: Hazánk felszínalatti vízkészletére vonatkozó ismereteink

Juhász J.: Hazánk felszínalatti vízkészlete Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. 289 szivárgáshoz még a lösszel és más néhány méteres fedőréteggel fedett karsztterületek átlagos 8— 10%-os beszivárgását is figyelembe kellene venni s így országosan, a helyesebb 20—25 m 3/sec körüli kinyerhető dinamikus karsztvízkészlethez jutnánk. (Erre a kérdésre még részletesen, külön dolgozat keretében visszatérünk.) A rétegvízutánpótlódás Szándékosan hagytuk utoljára a rétegvíz kinyerhető dinamikus készletét, amely ma a leg­bizonytalanabb. Számos kutató — közöttük Balló Iván — megállapítása szerint a rétegvizeknek nincs utánpótlódása, így nincs is kitermelhető dinamikus készletük. Schmidt E. Róbert és szerző is a kompromisszumos megoldás híve. Schmidt E. Róbert szerint ugyanis 300—400 m alatt nincsen utánpótlódás, feletta van. Ezt a kritikus mélységet a szerző a felső pannon agyagos szintjeinek mély­ségében általában 250—300 m-ben vonja meg. A felvett mélységet azzal indokoljuk, hogy a felső pannon vízadó szintekkel megtűzdelt rétegsora ezekben a mélységekben lényegében végetér és több száz métér vastag döntően agyagos, márgás rétegsor következik. Megjegyezzük, hogy helyen­ként ez a mélység 300—450 m-ben jelentkezik csak. Vannak olyan kutatók, akik a teljes alföldi üledékes rétegsort egymással közlekedő víztartónak fogják fel (Szebényi Lajos), megállapítva, hogy a víz az agyagon keresztül is közlekedik, ha kis mérték­ben is. A rendelkezésre álló nagy felület miatt az agyagrétegeken keresztül mégis jelentős víz­forgalom bonyolódik le. A Zagyva-völgy környé­kén Szebényi Lajos ilyen alapon 48 l/p/km 2 ki­termelhető dinamikus készletet tételez fel. Végül vannak olyan kutatók, akik a kérdés fizikai tanulmányozásának nehézségeit megkerülve a gyakorlat számára statisztikai adatokhói becslé­seket készítenek. Ilyen volt Schmidt E. Róbert és Ferencz Károly becslése. Ferencz Károly szerint a hidrológiai egyensúly megbontása nélkül Al­földünkön a 100 m-nél sekélyebb rétegekből 650—1000 l/perc/km 2 víz vehető ki. A 100 m-nél mélyebb rétegekből pedig 1000—1500 l/p/km 2. Schmidt E. Róbert szerint 1000—1500, sőt 2000 l/p/km 2 értéknél sem borul fel tapasztalat szerint a hidrológiai egyensúly. Ezeket a számokat már 8 évvel ezelőtt is túlságosan nagynak éreztük, hiszen így a teljes kivehető dinamikus vízkészlet 525 mm vízoszlopmagasságnak felelne meg az Alföldön, vagyis 1630 m 3/sec-nak. A Szolnok megyei kút-statisztikai feldolgozás­ból és az ország kút-statisztikai adataiból Urban­csek János az Alföldön kitermelhető dinamikus vízkészletet 22—25 m 3/sec-ra becsülte. Vegyük sorra az egyes feltételezéseket és vizsgáljuk meg realitásukat. Rétegvízutánpótlódás nincs A rétegvizek felett gyakorlatilag mindenütt talajvíz helyezkedik el, amely többé-kevésbé jó vízzáró feküre telepszik. Ugyanakkor a mélyebb víztartószintek között is bőven találunk vastagabb, vékonyabb agyagréteget, egyes kivételes terüle­tektől eltekintve. Számos kutató és szerző vizsgá­lataiból is kitűnik, hogy a felső — vagy más­képpen első állandó — talajvíz a lehulló csapadé­kot gyakorlatilag felemészti. Tehát még ha fel­tételeznének is közlekedést az agyagrétegeken keresztül, gyakorlatilag nincs ami közlekedjék. A peremi felszínre bukkanások menti réteg töltődés elgondolása nagyon tetszetős megoldását adná ennek a kérdésnek. Sajnos, azonban egy­részt a peremi talajvizek vízháztartása nem sokkal kedvezőbb a medence belsejénél, másrészt pedig a rendesen igen keskeny sávban kibukkanó és a medence belseje felé számos szerkezeti vonallal szétszabdalt rétegsorokba aligha juthat be annyi víz, hogy azt a medence belsejében nagymérték­ben meg lehetne csapolni, hiszen a peremeken sem esik jelentősen több csapadék, mint az Alföldön. A többi vízfajta utánpótló hatása, mint már korábban láttuk, jelentéktelennek ítélhető meg. Ugyanakkor, ha azokra az ismereteinkre gondolunk, amelyek régen fúrt artézi kújtaink lassú, de szinte végzetszerűen mindenütt bekövet­kező nyomáscsökkenésére mutatnak, nagyon félő az, hogy artézi kútjainkkal tulajdonképpen már eddig is a Kárpát-medence rétegeiben geológiai idők alatt felhalmozódott vízkészlethez nyúltunk hozzá, s az eddigi csekély figyelmeztetésnek csak az az oka, hogy egy-egy réteget még csak kevéssé terheltünk meg. Amikor azonban városaink és ipartelepeink jelentős fejlesztését tűztük magunk elé, egyre nagyobb mértékben nyúlunk majd ehhez a kitermelhető sztatikus vízkészlethez. Ugyancsak az utánpótlódás ellen szól az ország­ból a déli határ mentén kiszivárgó vízmennyiség számítása. Hogyha a jelenlegi észak-déli artézi­víz nyomáseséseket vesszük figyelembe Schmidt E. Róbert alapján, akkor I = 0,00025 mellett k = 10" 4 m/sec áteresztőképességet felvéve az Alföld D-i részén mintegy 300 km hosszú szakaszon az or­szágból távozó víz mennyisége 2,5—3,0 m 3/sec-ra adódik mindössze. Az adott kis eséseknél a réte­gek áteresztőképessége az aktív keresztmetszet jelentős csökkenése miatt nagymértékben kiseb­bedik s így valószínű, hogy az országból távozó vízmennyiség a számítottnál jóval kevesebb, sőt valószínűleg gyakorlatilag zérus. Az Alföldön a rétegvíz nyomásesése általá­ban olyan kicsiny, hogy számottevő oldalirányú szivárgás még nagy szivárgó felületeket figyelem­bevéve sem lehetséges. Az utánpótlódás lehetősége ellen szól az Alföldön az artézi vizek nyomásviszonya is. Tudjuk, hogy az Alföldön a rétegvizek nyugalmi víz­szintje általában nagyjából és ellapultan követi a felszín nagy formáit. Ez pedig Balló Iván és Ubell Károly véleménye szerint arra mutat, hogy nincs oldalirányú áramlás, hiszen ezek a réteg­vízpúpok a geológiai idők folyamán már ellapul­tak volna. Először nézzük milyen érvek szólnak a víz­utánpótlódás, tehát a kitermelhető dinamikus vízkészlet létezésének ellenzői mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents