Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Benedek, P.: Intenzív levegőztetésnél fellépő áramlási zavarok

Benedek P.: Intenzív szellőztetésnél fellépő zavarok Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 31 féle elrendezés néven ismerik. Pécsi vizsgálataink során a kefét ellenkező irányban is forgattuk, de a lerakodást néhány hét múlva ez esetben is tapasztaltuk. Ezek után az a véleményünk alakult ki, hogy a hibát a kefe rossz oldalon való elhelyezése okozza. Ezt a Schweizerische Zeitschrift für Hydrologie egyik múltévi cikke [1] is alátámasztotta némileg. A pécsi nagyüzemi berendezés terveinél természetesen minden olyan okot kiküszöböltünk, mely a fenti hibát okozhatná, de nem voltunk megnyugodva mindaddig, amíg 1961 márciusában dr. Pasveertől nem érkezett egy tudósítás, amelyben — egyáltalán nem tudva a mi nehézségünkről —, mint érdekességet említ meg egy, a mienkéhez hasonló Amsterdamban megfigyelt esetet. A T.N.O. (Holland Egészségügyi-Mérnöki Kutató Intézet) 1961 elején olyan kísérletet kezdett, melynél egy igen intenzív levegőztetőképességű Kessener-medence (inkább mondhatnám „Pasveer medence") után egy légbefúvós flokkulátort iktatott az utóülepítő elé. Az intenzív levegőztetőmedence keresztmetszete 2,5 m

2, alakját a 2a, b ábra mutatja. A medence 1 m hosszú, tehát teljes térfogata V — 2,5 m

3. Azt tapasztalták, hogy az ábra szerinti felső vízrétegben igen gyors váltakozó irányú áramlás állt elő. A fenék közelében holttér keletkezett és benne az iszap lerakódott. A jelenséget dr. Pasveer úgy magyarázta levelében, hogy részben a szennyvíz nagy mosószer tartalma, részben a nagy kefebemerülés miatt a rendkívül intenzív oxigénbevitel következtében igen sok finom légbuborékkal telítődött a víz-iszapkeverék. A rotortól távozó elegy fajsúlya igen kicsi lett és így a lefelé irányuló cirkuláció nem akart kialakulni. A medence alján tehát áramlási holttér keletkezett és az iszap itt lerakódott. A jelenség megszüntetésére különféle terelőfalakkal próbálkoztak, mindaddig amíg végre a 2b ábra szerinti megoldás teljesen megnyugató eredményt adott. Ezek után feltehető, hogy a szóbanforgó jelenség elsősorban a turbulencia és oxigénbevitel mértékétől függ. Minél kisebb tehát ugyanazon kefebemerülésnél a medencekeresztmetszet, annál 4 2,5 m Terelőlemez veszélyesebb ez a jelenség. Építés alatt álló medencéink szempontjából megnyugató, hogy ezek mind nagyobb (5—7 m

2) keresztmetszetűek, továbbá, hogy végeredményben a Pasveeréhez hasonló módszerrel utólag is kiküszöbölhető a holttér. A már fentebb említett svájci folyóiratban Lindner foglalkozik hasonló jelenséggel [1], A 2,80 m széles és 2,60 m mély, nagyjából négyzetkeresztmetszetű medencében az egyik oldalfal mentén beépített kefe 10 cm-es bemerülés mellett sem volt képes megakadályozni, hogy a vele szemközti oldalfalhoz közelebb eső fenékfelületen lerakódás ne jelentkezzen. A lerakódás csak akkor szűnt meg, amikor a 3. ábra szerinti módon feltöltve a medencét az adott keresztmetszet alakult ki. t í,ou m 1 < +) . „ • \ \ si '/Tnrf, / k medenc '//// cm f térfogatinak / Mentese //// §1 _ V, \ Holttér lerakodással 2a—b ábra. a) Az amsterdami T. N. 0. kísérletnél alkalmazott medencében levő áramlásviszonyok, b) a medencébe beépített terelelőmez 0ue. 2a—b. a) rudpaeAmecKüű pejicuM e jiomne npu uctibimaHüHX T.H.O. e AMcmepdaMe, b) HanpaeAHwuiaa riAuma e Aomne Abb. 2a—b. a) Strömungsverhaltnisse ím Becken bei T. N. O. Versuch in Amsterdam, b) die in das Becken eingebaute Leitivand 3. ábra. Lindner kísérleti medencéjének eredeti (1) és javított (2) keresztmetszete Oue. 3. OpueuHaAbHoe (I) u ucnpaeAeHHoe nonepetHoe ceiemie ucnbimameAbHoeo AomKa flüHönepa Abb. 3. Ursprünglicher (1) und verbesserter (2) Querschnitt des Versuchsbeckens von Lindner Űgy tűnik, hogy ez a tudósítás ellentétben áll az előzőekben tett megállapításainkkal, mert hiszen az eredeti 7,3 m

2-es keresztmetszet kb. 3 m

2-re való csökkentése szüntette meg a holtteret. Az ellentmondás azonban csak látszólagos és ez az eset éppen arra példa, hogy a medence alakjának milyen nagy a hatása a helyes áramlás kialakítására. A négyzethez hasonló keresztmetszeti forma természetesen a legkedvezőtlenebb és csak úgy lehetett rajta segíteni, ha ellapították a 3. ábra szerinti módon. Itt még rögtön hozzá kell tenni, hogy az utóbbi keresztmetszetnél a kefe bemerülése csak 3 cm volt és arról nincs hír, hogy mi történt, ha a kefe a vízbe jobban bemerül. Megemlíthető még, hogy Hamburgban, az újabban megépült Kessener medencéknél is hasonló probléma merült fel, mégpedig a szennyvíz magas mosószer tartalma miatt főként és itt is utólag beépített terelőfalakkal küszöbölte ki von der Emde a zavart. 4. Következtetések Az előzőek alapján feltétlenül igen komoly figyelmet kell fordítanunk a szóban forgó kérdésre. A tennivalókat két csoportra célszerű osztani: a) Most megépült, vagy épülőben levő berendezéseket a rendeltetésszerű üzembehelyezés