Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és műszaki hírek

266 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Bolberitz K.—Hegyessy L.: A vizek szervesanyag meghatározása 20. McNary, 11.: Deterniination of the ehemlcal oxygen demand of citrus waste waters. Sew. Ind. Wastes. 29 (1957). 8. 21. Mills, K. .1. és Stack, T. Ve,rmon: Suggested procedure for evalua­tion of biological oxidation of organic-chemicals. Sew. Ind. Wastes. 27 (1955). 1081—1065. 22. Orford, 11., Matusky, h\: Comparisons of short-term with 5-day BOD determinations of raw sewage. Sew. ind. Wastes. 31 (1959). 259. 23. Tidwel, William L. és Sörrels. 7. II.: Comparative evaluation of special 2-day and standard 5-day BOD tests. Sew. Ind. Waitteit. 28 (1956). 488—492. 24. Bouguiaux, .1., Beaujean, 1'.: Bull. CBEDE. 34 (1956). 226. 25. van Beneden, <}.: he B. O. D. est-il une mesurc de la charge OH une mesure de l'aetivité baetérienne ? Hull. CBEDE (1956). 68—69. 313—:»». 26. Buswell, A. A/.: Bacteriologleal explanation of rate of oxygen eonsumption in the B. O. D. test. Sew. Ind. IVasles. 26 (1954). 276—286. 27. van Beneden. 0.: Role de 1'enMenieneenient dans la mesure du B. O. I). et. influenee des flores associées sur les valeurs du B. O. D. Hull. CBEDE (1956). 70. 363—370. 28. (lajlney, I'.. Heukelekian, H.: Oxygen demand measurement errors in pure organic compounds. Sew. Ind. Wastes. 30 (1958). 503*—510. 29. Oberton, >4., Stack. i'.: Blochemieal oxygen demand of organic chemicals. Sew. Intl. Wustes. 29 (1957). 1267—1272. 30. Morgan, G., Lackey, J.: BOD deterniination in wastes contai­ning chelateil copper and chromium. Sew. Ind. Wastes. 30 (1958). 283—286. 31. Bryan, II.. Rohlich -4.." Biological reduction of sodium ehlorate as applied to measurement of sewage B. (). D. Sew. Ind. Wastes. 26 (1954). 1315—1325. 32. JeHrey, E., Morgan, Ph.: Oxygen demand of digested sludge liquor. Sew. Ind. Wastes. 31 (1959). 20—22. 33. Shapire, 11.: Oxidation-reduction potential. S. & Sew. Works. 4 (1954). 185—189. 34. Wight, K. and Burk. !).: Oxidation-reduction potential and pH ehanges in manometrjc vessels. Analyt. Chem. 26 (1954). 481—484. 35. Crune. IT'.. Chueh, Ch.: Redox potentials in waste treatment. Sew. Ind. Wastes. 30 (1958). 479—500. 36. Bogán, R.: Biochemical degradation products. Sew. Ind. Wastes. 30 (1958). 208—214. 37. Taylor, W.: The Examination of Waters and Water Supplies. London (1949). 238. 38. Buydens, 11., Ledent, It: La deterniination de l'oxydabilité des eaux. Bull. CEBDE. 3S (1957). 238. 39. Schulze—Forster: KI. Mitt. d. Verein f. Wasser-, Boden- und Lufthygiene (1938). 214. 40. Kaa/man—Sumner: The BOD—COD relationship in a treated industrial effluent. Water Sew. Works. 8 (1954). 362—366. 41. Lee, E., Oswald. 11".: Comparative studiea of the dilution and Warhurg methods for determining BOD. Sew. Ind. Wastes. 9 (1954). 1097—1099. 42. Orford. TI.. Matusky, F.: Comparisons of short-term with 5-day BOD determinations of raw sewage. Sew. Ind. Wastes. 31 (1959). 259—267. 43. Meissmer, 11.: Die Summenbestimmungsmethoden der Wasser­analvse und ilir Wert bei der Erfassung der Inhaltstoffe der Abwüsser. II'. wirlschaft-W. technik. 4 (1954). 166—171. 44. Toókos. /.: Oxigénfogyasztás, mint a vizek szennyezettségének meghatározására való módszer. Vituki beszámoló (1956). 179—185. 45. Cameson, A.: The ultiniate oxygen demand and cours of oxydation of sewage effluents. Jour. and Proc., Imi. Sew. Purij., l'art. 2. (1958). 106. 46. Betel, L.: Shurnal Prikladnoi Chimii (L'dSSSR). 18 (1945). 361. OnPE^EHEHHE C0^EP>KAHHÍ1 B BOJJE BCEX OPFAHMMECKHX BE1HECTB Jlp. K- EoAböeputf h 77. Xedeuiu Ha ripaKTHKe iipiiMCH>iIOTCM pa3Hbie cnocoöbi XHMII­iecKoro N ÖHOJionmecKoro noTpeÓnemiH Kncjiopo/TA AJIH onpefleJieHiiH coAepwaHHH opraHimecKwx uemecTB B BOfle. 3TH cnocoSbi flaioT OMCHI. pa3jiiiHHbie H HC conocTaB­jijieMbie pe3yjibTaTbi, ocoőeHHO B ejiyMae npoMbiuijieHHwx CTOMHblX BOfl. YCTpaHCHHe 3THX paCX0>KfleHHH, Mema­fOUlMX OUCHKH BOFL, M0>KH0 flOCTHMb TOJIbKO C nOMOiyblO TaKiix cnocoöoB norpeöjieHHji KHcjiopo/;a, KOTopbie no OKHCJieHHio Haiiöojiee npMŐJiHwaT TeopenmecKoe norpe­fíjieHne Kncjiopo/ta opraHimecu'HX BemecrB, Haxo/iíi­miixcH B Boae. STOI'O cjiywcaT ÖHxpoMaTHbie pa3pymeHiiíi, PEKOMEH/IYCMBIE c MHOFIIX MCCT 11 npoBeaeHiibie B KHCJIOT­Hofi cpe«e. Mbi nonbiTajiHCb yjiyMiniiTb otjuJjeKTMBHOCTb OKiiCJieHHa y TaKoro cnocoöa. YBejiimeHiic npo/;o.Ji>KH­TCJIBHOCTII OKHCJiemiH HC npHBejio K pe3yjibTaTa,\I, no­TOMy MTO creneHb caMopacna,ia xpoMara MOWCT «0CTHMb, «a>Ke II iipeBoexOAHTb noTpe6jienne KHcjiopOAa iiccjie­flyeMOtí npoöbi. Ho c yBejiHiemieM TCMiiepaTypbi peai<­HHH ;;ajibuie yjiymuaeTCH 3(})())eKTiiBH0CTb OKHCJICHMH 6ea Toro, ITO pacnaA xpo.viaTa 3HamiTejibno yBejiiimuioi Obi. HO HailIHM IICCJie,10BaiIMHM TaKHM 00pa30.\l 0K33ajl0Cb iipcHMymecTBeHHbiM TO, MTO npw onpeAejicHim opraHii­MecKiix BemccTB no nenímcKH TeMnepaTypa pa3pyuieHiiH noBbicujiacb AO 190° C a npoAOJiwiiTeJibHOCTb peaKumi yMeHbiiiHJiacb Ha 5 MHHYT. nojiyMCHHbie noTpeöjienii>i KMCJiopoAa no flonoiiHHTe/ibHOMy cnocoöy npii npiiMe­HemiH KaTajiH3aropa cyjibijjaTa cepeőpa noKa3ajni aijj­(JieKTiiBiiocTb OKHCJieHHH 56—91% ii 0C06eHH0 y coeAii­HEHHH c wajibiMH ATOMAMH yi'jicpo/ia naöjno;(aeTC>I 3Ha­MHTejibHoe yjiymueHiie ocnoBHOro cnocoöa. Determining the Totál Organic Content of Water Ily Dr. K. Bolberitz and L. Hegyessy A variety of chemical and biological methods, relying on oxygen eonsumption, are used in praotice for determining the organic-matter content of water. The results obtained by these methods are, espeeially in the case of industrial wastes, highly inadequate and cannot be compared with each other. The eliinina­tion of these diffieulties which complicate the ass­essment of water, can be expected only from oxygen demand methods, which approximate as clrisely as possible the theoretical oxygen eonsumption of organic matter in water during the oxydation process. This is the aim pursued by bichromatic decomposition carried out in a highly acidic médium, as suggested by several authors. Attempts have been made to improving the efficieney of oxydation with a similar method. No results could be obtained by inereasjng the length of the oxydation period, since the self­decomposition of chromate during extended tests may attain and even exceed the oxygen eonsumption of the sample investigated. On the other hand, the efficieney of oxydation could be improved materially by raising the temperature of the reaetion, without increasing appreeiably the decomposition of chromate. It was therefore found expedient during these experiments to increase the temperature of decomposition to 190 °C when applying the method deseribed by Pepinsky for determining the organic content. At the same time the duration of the reaetion was redueed to 5 min. The oxygen demand values obtained by the modified method, showed an oxydation efficieney of 50 to 91 per cent, when using silver sulfate catalizator, and the originál method was considerably improved espeeially in the case of compounds with low carbon atoms. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság — a Magyar Tudományos Akadé­mia Vízgazdálkodási, Vízépítési és Hidrológiai Bizottsá­gának támogatásával — a Vízrajzi Szolgálat 75 éves, illetőleg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 10 éves fennállása alkalmából 1962 szeptember 7. és 11. között Budapesten, a Technika Házában külföldi szak­emberek résztvételével TUDOMÁNYOS KONFEREN­CIÁT rendez. A konferencia első két napján magyar és külföldi előadók tudományos élőadásokat tartanak, további nap­jain pedig tanulmányi kirándulások, bemutatók lesz­nek a VITUKI laboratóriumának, kísérleti telepeinek és fontosabb munkáinak megtekintésekor. V. 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents