Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
1. szám - Magó I.: Az olajipari szennyvizek tisztításával kapcsolatos hazai tapasztalatok és újabb eljrások
Magó 1.: Az olajipari szennyvizek tisztítása Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 25 minimális legyen. Az elektromos futómacskával kiemelt szűrőkosarak tartalmának befogadására lerakóhelyet (betontálcát) kell építeni, s a már eltömődött szűrőanyagot erre kell kiborítani. Itt a szűrőanyag kocsonyás lepedéke víztartalmát rohamosanleadja, s a lehámlásra hajlamos visszamaradt iszapos anyag a mosótálca mellé beépített kerti locsolócsap és gumitömlő segítségével könnyen lemosható. Üledék azonban még az utószűrő medencében is keletkezik, azért — ha csak egy medence létesül — célszerű megkerülő vezetékről gondoskodni a medence tisztításának, javításának időtartama alatti üzemeltetés céljára. Ha az olajipari szennyvíztisztítónak utó vagy cseppesítő szűrője is van, az így megnövekedett cseppek visszatartására további olyan méretű vízszintes átfolyású olajfogómedencét kell tervezni, amely 75—100 mikron átmérőjű olajcseppek visszatartására alkalmas. Újabb rendszerű műtárgyak rövid ismertetése Ez idő szerint különféle elgondolások alapján ugyan, de még mindig terveznek mechanikai rendszerű olajipari szennyvíztisztítókat. Ezt a tényt indokolja, hogy külföldi adatok szerint [2/a] az olajos szennyvizek vegyszeres kezelésénél a vegyszermennyiséget a szennyvíz mennyisége szabja meg. Az újabb külföldi üzemek az olajjal üzemszerűen szennyezett szennyvizeket az esetlegesen szennyezett hűtővizektől elválasztják, s így minimumra csökkentik a kezelendő szennyvizek menynyiségét. A vegyszeres kezelés ebben az esetben már gazdaságos lehet. Hazai üzemeink a szennyvizek ilyen szétválasztását — részben indokoltan — ellenzik, mert tetemes beruházási összegeket igényelne. Ezenkívül a szétválasztás után tisztítandó külföldi fajlagos szennyvízmennyiségnél a hazaiak nagyobbak és ezért vegyszeres kezelésük kevésbé jöhet számításba. Meg kell említeni, hogy a vegyszeres kezelés nagy üzemeltetési költségein felül a nagymennyiségű iszap elhelyezésének és hasznosításának a kérdése is jelentkezik. Érdekes megjegyezni, hogy egyik bővítés alatt álló finomítónk napi kb. 53 000 m 3 olajos szennyvizének vegyszeres kezeléséhez az irodalmi adatok szerint napi 5,3 tonna A1 2(S0 3) 3 és 2,7 tonna CaO-ra vagy 10 tonna kereskedelmi mészre lenne szükség, ami kb. 800 m 3 napi iszapmennyiséget jelentene. Az iszap 0,25— 0,5 m vastagon teríthető az iszapágyakra, ahol 97%-os víztartalma 9—10 nap alatt kb. 72%-ra csökkenne. A kiszikkadt iszap hasznosítása a kb. 3% olaj tartama miatt egyelőre megoldhatatlan. A mechanikai tisztítás egyik új műtárgya a Dr. Lesenyei József elgondolása i és a kísérleti eredmények és megfigyelések alapján kialakított ún. tangenciális olajfogó (3. ábra). Ebbe a kehelyalakú műtárgyba a szennyvizet az üzemi vízszín alatt olyan mélyen és olyan sebességgel kell bevezetni, hogy a felületen gyűrűzés ne keletkezzen és az érintőleges vízbevezetés következtében a medencében forgásbajövő vízben az olajcseppek a középső térben gyűljenek össze. A medence hatásfoka az f 3. ábra. Tangenciális olajfogó 0ue. 3. TaHeeHifuoHaAbHbiü HeipmeyAoeumejib Fig. 3. Tangential flow oil interceptor eddigi ÉTI és Mélyépterv kísérletek szerint csak a tározási időtől függ, tehát méretezése is ennek alapján történhet. Benne a szennyvíz lényegesen rövidebb ideig tartózkodik, mint a hosszanti átfolyású olajfogó medencékben. Tározótere ez utóbbiakénak 1/ 5—'/ÍT 3*- ^ a rövid tartózkodási idő ellenére is igen hosszú utat tesz meg, mert a felül történő érintőleges bevezetés után alul a középen folyik el. Benne a szennyvíz térbeli spirális pályára kényszerült turbulens mozgása következtében a többfázisú olajcseppek összeütköznek s ez alkalmat ad az olajszemcséknek az iszapszemcséktől való elválásra, összetapadásra, valamint az olajszennyeződésnek a medence közepe felé áramlására. Minthogy a medencebeli víz felszíne várhatóan nem vízszintes, hanem forgásfelülete miatt a tározótér bármely vízszintes síkját tekintve változó és pedig oly módon, hogy a műtárgy forgástengelye felé haladva állandóan csökken. A tangenciális olajfogóban a nehezebb fajsúlyú víz térbeli spirál menti vízmozgásán kívül valószínűleg egy olyan függőleges, közel körmozgás is létezik, amely a könnyebb fajsúlyú és éppen ezért a középen gyülekező olajat a felszínre hozza. Minthogy az olaj a vízfelszínen középen gyűlik össze, a lefölözést is középen célszerű elvégezni. Az üledék az alsó kúpos részbe jutva, az olajfogás technológiáját nem zavarja, onnan gravitációsan, időszakosan, az iszapágyakra bocsátható. A tangenciális olajfogó hatásfokát a tározási idő függvényében felrakva, érdekes eredményeket kapunk. A már előbb feltételezett olajszemcseszétaprózódás jelensége itt is megnyilvánult abban, hogy a hatásfok a tározási idő növekedésével először emelkedett, majd csökkent, végül ismét emelkedni kezdett (4. ábra). Azt, hogy a hatásfokcsökkenés az olajszemcse aprózódással kapcsolatos, bizonyítja az, hogy a hatáscsökkenés időben először a kis viszkozitású fehérárunál következik be és csak később a nagyobb viszkozitású nehézolajoknál. Minthogy a gazdaságos méretezés a túlkeverést és az elaprózódás előtti tározást teszi indo-
