Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Magó I.: Az olajipari szennyvizek tisztításával kapcsolatos hazai tapasztalatok és újabb eljrások

Magó 1.: Az olajipari szennyvizek tisztítása Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 21 (benzin, petróleum stb.) tartalmazhat, s a robbanást előidézhető benzingőzök miatt szennyvízátemelő elektromos berendezéseinek tervezéseinél kellő óvatossággal kell eljárni. Ebben az esetben vagy robbanásra nézve veszélytelen bányamotorokat kell alkalmazni, vagy a benzingőz előfordulási helyét, tehát a szivattyúk, szívó és nyomócsövek terét kell elválasztani a szivattyúkat meghajtó elektromotoroktól. Ezek a megoldások talán túlzottnak látszanak, de alkalmazásuk balesetvédelem szempontjából feltétlenül ajánlatos. Néhány olajfinomítónknál előfordult már csatornarobbanás. Ezek általában nem terjedtek ki az egész csatornahálózatra, de a robbanás magjában komoly romboló hatással jelentkeztek, szerencsére baleset nélkül. A legutóbbi csatornarobbanás tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az olajipari szennyvízcsatorna közlekedési vonalakkal (vasút, iit) való keresztezését gazdaságossági okokból más rendeltetésű vezetékkel (olaj, ipari víz stb.) közös nyomvonalon, vagy közös közműalagútban megépíteni nem tanácsos, mert bármelyik meghibásodása a finomító üzemének rövidebb vagy hosszabb kényszerleállását idézheti elő. Amennyiben az olajipari szennyvíz mennyisége közel állandó, a csatornarobbanás veszélyének csökkentése érdekében a teltszelvényű szennyvízelvezetés is szóbajöhet. Ebben az esetben a csatornatisztítás megkönnyítésére azonban leürítő zsompokat kell kialakítani. Az egyik hazai olajfinomító területén megvizsgálták az ipari épületek levegőjének benzingőz szennyeződését és a legnagyobb benzingőz szennyeződést az olajos ipari szennyvizeket átemelő, részben térszín alatti szivattyúházban találták. Az olajos szennyvíz átemelésére bármilyen centrifugáiszennyvízszivattyú (tehát Sz, GRS) típus megfelel, míg a lefölözött olaj továbbítására ráfolyásos elrendezésű fogaskerék-szivattyúkat célszerű alkalmazni. Jól beváltak a gőzdugattyús, Worthington olaj szivattyúk is. Homokfogó Az olajipari szennyvizek a víznél nehezebb, ülepíthető szennyeződéseket is tartalmaznak. Ez a szennyeződés, amely kvarc, különféle karbonát, sőt növényi rost is lehet, az olaj visszatartására létesített mechanikai ülepítők hatásfokát jelentős mértékben leronthatja. Különösen áll ez a jelenleg szokásos elvek szerint méretezett és megépített vízszintes átfolyású olajfogók kb. 2—3 m hosszú befolyási oldalán, ahol a homoknak megfelelő nagyságrendű üledék rakódik le. Ennek az üledéknek a súrlódási szöge elég nagy : 25—30°. A lerakódás az olajfogók áramlási viszonyait zavarja, ezért célszerű a durva üledék kifogása még az olajfogók előtt. Hazánkban jelenleg, — mint az olajipari szennyvíztisztító telep első műtárgya - vízszintes és függőleges átfolyású homokfogó üzemel. Az előbbi nem különbözik a házi szennyvíztisztításnál szokásos megoldástól. Tekintettel az aránylag kis szennyvízmennyiségre és az érkező csatorna viszonylag kis mélységére, ez a vízszintes homokfogó 1. kép. A függőleges átfolyású homokfogóból az üledék kiemelése gépi úton történik (mögötte az iszapágy látható) <t>omo 1. yda/ieHue omAOjicemiü U3 eepmuKanbHoeo uetptneynoeumejiH MexaHUiecKUM CTIOCOŐOM (3a HMM BHFLHO MeCTO HJia) III. 1. Sediment is removcd mechanically from verticai floic sand trap (the sliidge bed is in the background) iker elrendezésű, a leülepedett homokot és iszapot kézi erővel távolítják el. Sajnos, ez az egyszerű hordalék eltávolítás a valóságban, talán egyszerűsége miatt, jelenleg még nem tökéletes. Ennek következtében az üledék lerakódása az olajfogó működését lerontja : a befogadó vízfolyás felszínén szemmelláthatóan jelentkezik a megszökött olaj. A függőleges átfolyású homokfogó (1. kép) szennyvíz terhelése nagyobb, a leülepedett hordalék függőleges gépi vederláncos kotróval emelhető ki. Ezt a berendezést rendszeresen üzemeltetik, s beváltja a hozzáfűzött reményeket. Az ilyen berendezéseknél a tervezés során az üledéket kiemelő vedrek alakja és mozgási sebessége választandó meg gondosan. Az olajjal szennyezett vegyes szemszerkezetű üledék ugyanis olyannyira tapadós lehet, hogyha a berendezés kiképzése nem kielégítő, akkor az a serlegektől nem válva el, jelentős része visszakerülhet az iszaptérbe. A függőleges homokfogóban, az ülepített vizet elvezető csordulóvályuk elé az olaj visszatartása céljából,, utólag merülőfalakat készítettek. Ez a kisebb átalakítás igen meglepő eredménnyel járt : a szennyvíz néhány perces tartózkodási ideje alatt a benne levő olaj 30—70%-a már itt visszamaradt (2. kép). Ezen az eredményen érdemes elgondolkozni. A vízben levő olaj, fajsúlya következtében — ami hazai tapasztalatok szerint átlag 0,83—0,85 g/cm

;i — függőlegesen felfelé mozog, tehát mozgásiránya az áramló szennyvíz mozgásirányával megegyezik. A beépített merülőlapok közé, mintegy csapdába jutva, ismét lemerülni már kevésbé képes, tehát visszamarad a homokfogó vízfelszínén. Minthogy a felúszó olajszemcse felszálló sebességét az áramló víz sebessége még növeli, a jövő kísérleteinek feladata lesz, hogy a vízszintes átfolyású, nagy tározóképességű olajfogók helyett nem lesz-e gazdaságosabb a jövőben 15—20 perces tározóképességű, megfelelően kiképzett függőleges átfolyású olajfogók kialakítása és megvalósítása.