Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének jelentősége és lehetőségei

Lászlóffy W.: A hidrológiai előrejelzések jelentősége Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. 193 Készültek előrejelzések a hajózás céljaira is. A nemzetközi előrejelző szolgálatnak érdekes példáját adta Csehszlovákia, amikor a 20-as években Jugoszlávia részére készített előrejelzéseket Pozsonyról Bezdánra. A második világháború után az 1948-ban megalakított Dunabizottság szabályozta a nemzetközi vízjelző szolgálat működését, és a parti országok ma már nemcsak a dunai vízgyűjtő csapadékviszonyairól és folyóik vízállapotáról tájékoztatják egymást, hanem a Duna-szakaszukon várható vízállásokról is. Sőt a moszkvai Központi Előrejelző Intézet hosszúidejű előrejelzéseket is készít a vízrendszer több szelvényére vonatkozóan. A víz jelző szolgálatok ilyen nagy múltra visszatekintő példás együttműködését szükségképpen kellett követnie a tudományos együttműködésnek is, amelynek megszervezésére a Dunabizottság XIX. ülésszakán Magyarország képviselője tett egyhangú helyesléssel fogadott javaslatot. Megjegyzendő, hogy a szervezett, tudományos együttműködésre is volt már példa a múltban. A Német—Osztrák—Magyar Belhajózási Szövetség, amelyhez később Svájc is csatlakozott. 1897. évi ülésfln foglalkozott a dunai országok vízrajzi együttműködésének kérdésével, amelynek keretében magyar és bajor részről a vízálláselőrejelzés fejlesztését jelölték meg egyik fontos feladatként. 1908-tól kezdve Ausztria, Magyaroszág és Németország vízrajzi szolgálatainak vezetői kétévenként tartottak rendszeres összejöveteleket, utoljára, 1914-ben, már a svájci vízrajzi szolgálat bevonásával, Bernben, amikor a franciák és az olaszok is részt vettek a közös megbeszéléseken. A folytatásnak az I. világháború kitörése vette elejét. Az 1961. évben a dunai államok képviselőinek részvételével Budapesten megrendezett hidrológiai előrejelzési konferencia a Dunabizottságban elhangzott említett javaslat közvetlen gyümölcse volt. időre szól valamely előrejelzés, annál értékesebb, mert annál több időt ad a vízgazdálkodás tekintetében szükséges intézkedések megtételére. Különösen fontos a hosszúidejű előrejelzés a tározómedencék üzemvitele szempontjából, mégpedig annál fontosabb, minél hosszabb időszak vízhozamainak kiegyenlítésére épült a tározó. Az egyes víz vidékeken belül természetesen a vízgazdálkodás népgazdasági súlyának megfelelően alakul a hidrológiai előrejelzések jelentősége, és általában exponenciálisan növekszik vele. Mivel pedig az előrejelzés a víz földi körforgásában uralkodó törvényszerűségek ismeretén múlik, bátran kimondhatjuk, hogy a hidrológia a vízgazdálkodás legfontosabb alaptudománya. Az előrejelzések megbízhatósága attól függ. hogy milyen mértékben sikerül a hidrológiát, ma még többé-kevésbé empirikus jellegéből kiemelve, a természettudományok szintjére emelni. II. Vízjelző szolgálat és előrejelzés a Duna víz. rendszerében A Duna-medencében jelentékeny múltja van a hidrológiai előrejelzésnek. Nem kellett különösebb szakismeret annak a felismeréséhez, hogy a Tisza rendszeresen visszatérő tavaszi árvizei időrendben felülről-lefele haladva húzódnak vissza a medrükbe, a veszélyeztetett helyek lakói tehát csak akkor könnyebbülhetnek meg. ha a felsőbb szakaszokon megindul az apadás. Ezért érthető, hogy már az 1855. évi nagy tiszai árvíz után felmerült a vízjelző szolgálat megszervezésének gondolata, és valóban : a Vízrajzi Osztály felállítására vonatkozó első javaslatok éppen ennek az életfontosságú feladatnak a megoldását jelölték meg a legsürgősebbként. Helyesen állapította meg Péch József, a hazai árvízelőrejelzések kialakulásáról írott tanulmányában, hogy a vízjelző szolgálat joggal tekinthető az előrejelzés ősének, mert a folyók felsőbb vízmércéiről érkező jelentéseket minden szakember — ha másként nem, hát tudat alatt — valamilyen módon előrejelzésre használta fel. A Kárpát-medence folyóinak vízjárásáról első ízben 1893-ban kiadott napi vízjárási térképek már az osztrák Dunáról és fontosabb mellékfolyóinak torkolati szakaszáról is közöltek vízállásadatokat. A vízjelző szolgálatnak tehát kezdettől fogva bizonyos nemzetközi jellege volt. A nemzetközi jelleg csak tovább erősödött 1920-ban, amikor a Szövetségközi Dunabizottságnak — majd 1921ben, amikor a Nemzetközi Dunabizottság biztosította a vízjelző szolgálat rendjét, ennek — megbízásából a Duna egész hajózható szakaszát Ulmtól Sulináig felölelő napi vízjárási térképeket adott ki a Vízrajzi Osztály, francia szöveggel. Később a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (CRED) szabályozta a nemzetközi víz jelző szolgálat rendjét — elsősorban az árvízvédelmi érdekek szolgálatában —, majd 1929-ben életbeléptette a rádiós vízjelző szolgálatot. Előrejelzésekkel a magyar vízrajzi szolgálat már 1889-ben kísérletezett, és 1890-től kezdve rendszeresen készített 25 szelvényre árvízi előrejelzéseket, amelyeknek időelőnye 1—8 nap volt. III. A hidrológiai előrejelzés különböző módjai és a különféle módszerek megbízhatósága A hidrológiai előrejelzések szükségessége tekintetében minden vízgazdálkodási szakember megegyezik. és bizonyosan örömmel vennék az előrejelzéseket a gazdasági élet legkülönbözőbb területein működő más szakemberek, a víziközlekedés, a mezőgazdasági termelés, az energiagazdálkodás, a halászat stb. irányítói is. Nyilvánvaló azonban, hogy ehhez nagy százalékban beváló, hitelt érdemlő előrejelzésekre van szükség. Ezért meg kell vizsgálnunk a hidrológiai előrejelzések lehetőségeit és megbízhatóságát is. A hidrológiai gyakorlatban többnyire rövid és hosszú idejű előrejelzést szoktak megkülönböztetni. Egyesek még közé])- és ultrahosszú előrejelzésről is szólnak. Ez az osztályozás módszertani szempontból nem egyértelmű. Mert pl. a nagy folyamok vízrendszerében a felső szakaszon észlelt vízállások alapján is lehet 10—14 napos, tehát középidejű előrejelzéseket készíteni. Kisebb vízfolyások esetében viszont a rövid idejű, 1—2 napos, előrejelzések érdekében is olyan eszközökhöz kell nyúlni, amelyeket egyébként a hosszú idejű előrejelzésben szoktak használni.