Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének jelentősége és lehetőségei

194 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Lászlóffy W..- A hidrológiai előrejelzések jelentősége Vannak szerzők, akik a statisztikai és fizikai módszerek csoportjába sorolják az előrejelzéseket. Ez a megkülönböztetés nem elég éles. Az ún. fizikai kapcsolatok ugyanis többnyire sztohasztikus jellegűek, tehát rendszerint statisztikai alapon határozhatók meg. Statisztikai kapcsolatokat viszont általában ok és okozat között, tehát fizikai alapon, szoktunk keresni. Helyesebbnek látszik tehát a tárgyalás alapjául az előrejelzéshez felhasznált kiindulási adatokat választani. A hidrológiai előrejelzéseket hidrológiai jelentésekre, meteorológiai jelentésekre, meteorológiai előrejelzésekre vagy kozmikus megfigyelésekre alapíthatjuk, és vizsgálhatjuk az észlelési adatok okozati kapcsolatát vagy időbeli alakulásának törvényszerűségeit. A különböző módszereket gyakran együtt, különböző kombinációban használjuk. Nézzük pl. azt az esetet, amikor valamely kiterjedt vízrendszer alsó szelvényére kell, lehetőleg nagy időelőnnyel, árvízelőrejelzést adni. A főfolyó vízjárását az alsó szelvényhez viszonylag közel Ibetorkolló, bővizű mellékfolyók befolyásolják. Az egyikhez aránylag nagy vízgyűjtőterület tartozik, a másik kis, de meredek terület vizeit gyűjti össze. Tegyük fel, hogy a főfolyón kialakult árhullámnak 5 napra van szüksége ahhoz, hogy valamely felső jelentőállomástól az alsó szelvényig leérjen. Ugyanakkor az említett mellékfolyók forrásvidékétől a befogadó alsó szelvényéig 4, ill. 3 nap alatt ér le a víz. Nyilvánvaló, hogy ha 5 napos előrejelzést kívánunk adni, a főfolyó vízhozamát közvetlen mércekapcsolat alapján vehetjük figyelembe, a nagyobb mellékfolyó vízszállítását a vízgyűjtőre lehullott csapadék alapján számíthatjuk, míg a kisebb mellékfolyó várható hozamára csupán meteorológiai előrejelzés alapján következtethető n k. Vagy : a talajvízszint tavaszi maximumának előrejelzésekor a decemberi vízállásból és a megelőző időszak csapadékviszonyaiból indulunk ki, de a tavaszig várható csapadékot vagy statisztikai szélsőségeivel vesszük számba, amikor is két határértékkel fogjuk közre az előrejelzett értéket, vagy valamilyen meteorológiai előrejelzésre támaszkodunk. A hidraulikai számítások vagy elektromos analógia alapján történő előrejelzések minden nehézség nélkül beilleszthetők a fenti sémába, mert az osztályozás a kiindulási adatok szerint történt. /. Előrejelzés hidrológiai észlelések alapján Nagyobb folyókon általában a hidrológiai észlelések (a felsőbb szakaszról érkező vízállásjelentések) — vagy úgy is mondhatnánk, hogy a mederben lejátszódó események — alapján történik az előrejelzés. A hosszabb időre visszanyúló fel jegyzések alapján statisztikai összefüggések állapíthatók meg az alkalmasan választott felső mércék és az előrejelzés tárgyául szolgáló alsó mérce vízállásai között, amelyek — a lefolyási viszonyok változatlansága esetén — a jövőre is érvényeseknek tekinthetők, vagyis előrejelzésre használhatók. Mivel a vízállás a mérce null-pontjára vonatkoztatott viszonylagos magasságot fejez ki. helyesebbnek látszik a vízjárás elemzésében a vízállások helyett a mindenkori vízhozamokat alapul venni. Ott, ahol megbízható vízhozamgörbék vannak, ennek nincs is semmi akadálya. l)e mivel állandósult mederviszonyok esetén a vízállások általában egyértelműen jellemzik a vízhozamokat, gyakran megmaradhatunk a közvetlenül észlelt vízállásadatok használatánál. Kis esésű vízfolyásokon ugyanazon vízállásnál is lényegesen eltérő lehet a vízhozam az áradás és apadás mértéke szerint. Ilyenkor a pillanatnyi esésviszonyokat is figyelembe kell venni, ami több mérce egyidejű vízállásának bevonását teszi szükségessé. Az előrejelzésnél számbaveendő független változók száma tovább növekszik akkor, ha a vízjárás alakulását számottevő mellékfolyók befolyásolják. A gyakorlati megoldás szempont jából az előrejelzés tehát többváltozós kapcsolatok meghatározásán múlik. A hidrológus első feladata itt a független változók célszerű megválasztása, hogy a lehető legkevesebb adattal a, lehető legtökéletesebben jellemezze az adatok belső) kapcsolatát. A második — és a további esetekkel közös — feladat a kapcsolatok olyan alakba öntése, hogy az előrejelzés lehető egyszerűen és gyorsan legyen végrehajtható, a hibázás lehetősége minél kisebb legyen, és egy-egy jelentés kimaradása esetén is megoldható legyen az előrejelzés. A harmadik — és ugyancsak minden további módszerrel közös — feladat az előrejelzés alapjául szolgáló adatok megbízhatóságának fokozása, beérkezésük minden körülmények esetére váló biztosítása, és idejének lehető megrövidítése. Az első ként említett feladattal igen részletesen foglalkozott „A Duna vízjárásának előrejelzése" c. tanulmányában dr. Szesztay Károly,

2 A k i i n d ulási adatok helyes megválasztására veti a fő súlyt további tanulmányaiban is. Valószínű, hogy a nagyobb esésű folyókon, vagy több, kisebb, egyenlő súllyal latba eső mellékfolyó esetén, az alapadatok kiválasztásának kérdése nem olyan döntő jelentőségű, mint a nagy, síksági vízrendszerekben. A kérdést ezért a legtöbb szerző egyszerű meggondolások alapján, különösebb mérlegelés nélkül dönti el. Figyelemre méltó változata a hidrológiai észlelésekre alapított előrejelzéseknek az ún. árhullámkép áthelyezés, amely a mederbeli tározódás hatását veszi hidraulikai alapon számításba. Ennek az eljárásnak elvi alapjaival G. P. Kalinin professzor, a moszvai Központi Előrejelzési Intézet munkatársa foglalkozik a Vízügyi Közleményekben legutóbb megjelent tanulmányában.

3 Az előrejelzés végrehajtásával kapcsolatos második feladatcsoportba tartozik annak eldöntése. - Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet : Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 6. szám. Budapest, 1959. 3 Vízügyi Közlemények, 191ÍI/4. szám.