Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Trummer Árpád (Nekrológ)

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 42. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 185—272 oldal Budapest, 1962. július TRIMMER ÁRPÁD (1881—1961) Új sírhalom domborul a Farkasréti temetőben : a friss hantokat a szeretet, hála, tisztelet és nagyrabecsülés koszorúi borítják. Közel áll szívünkhöz ez a sírhalom, mert múlt év november 30-án elhunyt kedves kartársunk, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, Trummer Árpád kultúrmérnök alussza alatta örök álmát. A kultúrmérnököt már régen felváltotta a mezőgazdasági vízimérnök, de az 0 eredményekben gazdag munkássága a régi, legendás hírű kultúrmérnököt idézi emlékünkbe, aki forró napon, vagy szélben, sárban járja a határt és munkája nyomán eltűnnek a mocsarak, hogy helyükön zöldeljen a majd dús aratást ígérő vetés, eltűnnek a kiaszott pusztaságok, mert az öntözés üde mezőségekké változtatta őket, és eltűnnek az erózió okozta sebek, mert a kultúrmérnök gyógyító keze behegesztette azokat. Ember s állat nem szomjazik többé, mert megjött az üdítő friss ivóvíz. Ez a kép lebegett az ifjú Trummer Árpád szeme előtt is, amikor a vízügyi szolgálatba lépett és életét a nagy célnak szentelte, hogy az Alföld Kánaánná váljék és abban a magyar nép boldog életet találjon. Budapesten született 1884-ben és a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1905-ben. Már akkor belépett a vízügyi szolgálatba, és a Rohringer Sándor által vezetett besztercebányai kultúrmérnöki hivatalhoz került. Itt főleg kis vízfolyások rendezésével foglalkozott, de már ekkor megnyilvánult nagyvonalú vízimérnöki képessége. amennyiben a Felső-Vág lépcsőzésére és ezzel kapcsolatos vízerőhasznosításra tesz javaslatot. Rohringer Sándor felismerte benne a kiváló képességeket és ezért amikor 1913-ban átvette a kassai kultúrmérnöki hivatal vezetését. Trummer Árpádot is magával vitte. Itt a munkaköre már szélesebb skálájú és a vízmesteri iskolában már oktatói tevékenységet is folytat. 1918-ban Miskolcon találjuk, a Czverdely Andor vezetése alatt működő kultúrmérnöki hivatalban, amelynek később főnöke lett. Itt ismerkedett meg behatóbban az öntözés problémáival. Ez döntő jelentőségű volt további életére, mert ettől kezdve az öntözés lelkes híve, sőt apostola lett és irodalmi működése is az öntözés jegyében indult meg. 1933-ig vezette a miskolci kultúrmérnöki hivatalt, majd egyideig a hódmezővásárhelyi hivatalt is, majd ezt követőleg a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi főosztályára rendelik be kerületi felügyelői minőségben. Ekkor máihivatalos munkakörében is egyre nagyobb súlylyal jelentkeznek az öntözés problémái és a Hármas Öntözési Bizottság tagjaként — amely bizottság mezőgazdából, talajtani szakértőből és vízimérnökből állott — helyszíni szemléken ismerkedett meg az öntözés lehetőségeivel. Különösen a Hódmezővásárhely környéki kisparasztok