Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Trummer Árpád (Nekrológ)

186 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Trummer Árpád öntözővízért folytatott küzdelmei keltettek benne nagy rokonszenvet és ezeken segítendő, vázolta fel a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer tervezetét és dolgoztatta azt ki a hódmezővásárhelyi kultúrmérnöki hivatallal. Az öntözés terén kifejtett élénk irodalmi tevékenysége alapján ment a köztudatba az Alföld öntözésének szükségessége és a közvélemény sürgetésére létesült a Földművelésügyi Minisztérium V. B. (vízügyi műszaki csoport) kebelében az Alföld vízellátásának tervező különítménye, amelynek munkájában Trummer Árpádnak vezető szerepe volt. Ez a különítmény készítette el az Öntözési kerettervet, amelynek eredményeképpen az öntözések ügye végre gazdát kapott, amennyiben az 1937. évi XX. tc. elrendelte az Országos Öntözésügyi Hivatal felállítását. A Sajó Elemér és Trummer Árpád által elképzelt nagy terv tehát, az öntözések országos szinten való megszervezése és megvalósítása elindult útjára. Trummer Árpád azonban ennek a hivatalnak a munkájában közvetlenül nem vehetett részt, mert a vízügyek legfőbb vezetésére való hivatottsága folytán az Országos Vízügyi Igazgatóságnak vezetésével bízták meg. Ebben a minőségben működött 1937-től 1943-ig, nyugalombavonulásáig. A felszabadulás után ismét szolgálatba lépett. A vízügyek egységes állami kezelésbevételénél szakértői és tanácsadói szerepet töltött be. 1948-ban az Országos Vízügyi Főigazgatóság szolgálatába került és 1949—53 között a Földművelésügyi Minisztériumban az ötéves öntözési program kidolgozásában végzett irányító munkát. 1953-tól 1955-ig, nyugdíjazásáig a Vízügyi Tervező Irodánál dolgozott. A munkás és paraszt kormány, érdemeinek elismeréséül 1958-ban az egységes vízügyi szervezet fennállásának 10. évfordulója alkalmából a „Szocialista munkáért érdemérem"-mel tüntette ki. Irodalmi munkássága a vízgazdálkodásnak jóformán minden ágára kiterjed, de mégis legtöbbet a szeretett témának, az öntözésnek szentelt. Első öntözési tanulmánya, ,,Az Alföld öntözése" című, a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1922—23. évi közgazdasági pályadíjával jutalmazott tanulmány volt, amely jóval később 1928-ban jelent meg a Vízügyi Közleményekben, mert a lap közben szünetelt. Ezt sűrű egymásutánban követik az újabb és újabb tanulmányok, melyek közül a jelentősebbek : „Az öntözésről" c. 1931-ben megjelent Földművelésügyi Kiadványban, amely a Sajó Elemér által kezdeményezett kiadványsorozat kezdete volt, „Öntözéseink múltja és jelene" c. tanulmányában teljes helyzetképet ad a hazai öntözésekről és programvázlatot a jövőre. Az 1933-ban megjelent „Újabb tanulmányok az öntözésről" c. földművelésügyi minisztériumi kiadványnak már Sajó Elemér mellett társszerkesztője is és a kiadványban hat tanulmányt írt, egy hetediknek pedig társszerzője volt. Ezekben a tanulmányokban — amelyek részben hazai, részben külföldi öntözésekről szólanak, meggyőző módon fejti ki az öntözés eredményességének feltételeit és a hazai öntözések fejlesztésének szükségességét. Ugyancsak Sajó Elemérrel közös szerkesztésben jelenik meg 1934-ben „A magyar szikesek" című földművelésügyi minisztériumi kiadvány, amelyben Trummer tollából ,,A szikjavítás gyakorlati módjai", „Vízgazdálkodás a szikeseken", „Telepítés és szikjavítás" és „Francia tanulmányok a sós talajok hasznosításáról" című tanulmányok jelentek meg. 1937-ben jelent meg „A Tiszántúl öntözése" című földművelésügyi minisztériumi kiadvány Trummer Árpád szerkesztésében, amely az 1937 : XX. tc. alapján épülő öntözőművek általános alapelveinek és kerettervének ismertetése. Ebben Trummer hét tanulmánnyal szerepel, amelyek a könyv alapszínezetét adják. Műszaki történelmi jelentőségű a dr. Lászlófjy Woldemárral közös szerkesztésben megjelent „A kultúrmérnöki intézmény hatvan éve" c. földművelésügyi minisztériumi kiadvány, amely a kultúrmérnöki tevékenység teljes keresztmetszetét adja az olvasónak. E nagyobbszabású művek szünetében számos kisebb terjedelmű, de igen értékes cikke jelent meg a legkülönbözőbb vízgazdálkodási, vízjogi kérdésekről : hajózás, belvízrendezési problémák, folyók szakasz jellege és annak vízgazdálkodási jelentősége, ipari vízhasználatok kártalanítása stb., mind mesteri módon megírva, hogy a hazai gyakorlat számára segítségül szolgáljon. Tudásának teljességét nyújtja 1953-ban megjelent „Az öntözések alapelvei" c. 675 oldal terjedelmű kézikönyvében, amely egyben irodalmi működésének befejezése is volt. Trummer Árpát! ízig-vérig gyakorlati észjárású szakember volt, egyike a múlt idők azon kevés számú mérnökének, akik alkotásuk gazdasági jelentőségét és általában a gazdaságosságot is szem előtt tartották. Mint író ízes magyar nyelven írt és nem sajnálta a fáradságot, hogy adott esetben etymológiai kutatást is végezzen a jó magyar kifejezés érdekében. Egyéniségét önzetlenség, szívjóság és mérhetetlen türelem jellemezte, mely tulajdonságok derűs optimizmusban olvadtak össze Benne. Tudását bőkezűen osztogatta munkatársai között és ezzel valamint példamutatással beosztott fiatal mérnökeiből értékes szakembereket nevelt. Mire eljött az elkerülhetetlen vég, elmondhatta magáról, hogy küldetését minden vonatkozásban teljesítette. A pusztulásra ítélt test ott nyugszik a sírhant alatt, de valami kisugárzik a sír mélyéből, megmagyarázhatatlanul, de örökkévalónak ígérkezően! Az eszme az, ami a törékeny testet alkotásra serkentette. A másokért, a népért és a hazáért való önzetlen munka eszméje az. Dr. h. c. dr. Németh Endre