Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és műszaki hírek - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. február 2-i közgyűléséről

Egyesületi hírek (Évzáró közgyűlés) Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 181 torvet, annak ellenére, hogy talán az egyetlen qsoport, amellyel a központi vezetőség megfelelő mértékben foglalkozott. Az elért eredmények mellett nem hallgathatjuk el, hogy az elmúlt évben sem tudtuk megvalósítani, hogy központi előadóüléseken több szakterületet érintő kérdést összefüggéseiben tárgyaljunk. Szakosztályaink munkáját nagy aktivitás jellemezte, ez az aktív munka azonban nem érte el teljesen azt a célt, hogy az elmúlt közgyűlésen meghatározott súlyponti kérdések többoldalú megvitatásával szolgáljuk a népgazdaság fejlődését. A központi irányelvek figyelembevétele a sajátos munkaterület kialakításában csak részben érvényesült. A szakosztályokra tett megállapítás vidéki csoportjaink munkájára is vonatkozik. Központi célkitűzéseink maradéktalan megvalósítása érdekében feltétlenül szükséges a Társaság vezetőségének fokozottabb szervezőmunkája. Szakosztályainkat és csoportjainkat rá kell vezetni azokra a témákra, melyeiösszessége központi célkitűzéseinket szolgálja. Az új évben feltétlenül meg kell valósítani a központi előadóüléseket, melyekre Társaságon kívüli, a témában érdekelt szakembereket is meghívtunk. Az elmondottak alapján természetesen nem tudunk teljes képet adni Társaságunkban tömörült szakemberek társadalmi munkájáról. Nem tudjuk felmérni azokat az órákat, amelyeket tagjaink egy-egy előadás, ankét, vagy tanulmányút előkészítésével eltöltenek, vagy otthon cikkeket írnak, lektorálnak. Nem tudjuk 'felmérni a társadalmi munka népgazdasági hasznát, amely nagyon sok területen jelentkezik. Tagjaink szakmai látókörének, tudásának bővítése, munkájuk jobb elvégzését eredményezi, a Társaság komplex szemlélettel kialakított álláspontja hozzásegíti intézményeinket a helyes állásfoglaláshoz, ós sorolhatnánk azokat a példákat, amelyek közvetve, vagy közvetlenül jelentenek hasznot népgazdaságunknak. Természetesen arra törekszünk, hogy munkánkat minél tervszerűbbé, szervezettebbé tegyük, tehát magasabb szintre emeljük, hogy Társaságunk munkája minél hatékonyabb legyen. Ennek érdekében az Intéző Bizottság összeállította az 1962. évi tematikai tervet, amelyet társadalmi tudományos vonalon kívánunk részletesen kidolgozni. Főfeladatok : 1. A szocialista mezőgazdaság vízgazdálkodási kérdéseinek vizsgálata. (Öntözés felszíni ós felszín alatti vizekből, termelőszövetkezetek, nagyüzemi szocialista gazdaságok ivó-, használati- és ipari vízbeszerzóse, vízügyi létesítményeinek szabványosítása ós a halastógazdálkodás.) 2. A Kormány lakásépítési programja keretében létesülő 250 000 lakás vízellátásával és csatornázásával kapcsolatos kommunális vízgazdálkodási feladatok megoldásában való közreműködés. 3. A második ötéves terv iparfejlesztése során jelentkező ipari vízgazdálkodási, tisztítástechnológiai ós az ipari szennyvíztisztítás technológiai kérdéseinek vizsgálata. 4. Közreműködés a vízgazdálkodás és a népgazdasági tervezés kapcsolatának, továbbá helyes arányainak kialakításában. 5. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv legszélesebb körű megvitatása, előkészítése, társadalmi és tudományos bírálata. 6. A felszínalatti, mélységi vízkészletek számbavételével, a vízkészletek becslésével, hévizeink optimális kihasználásának kérdésével való módszeres foglalkozás. 7. A bányavizek elleni védekezés ós a bányavizek hasznosítása. 8. Az országos szennyvizhelyzet megvitatása. Az élővizek tisztaságának megóvásával kapcsolatos kormányintézkedések végrehajtásában való közreműködés. A fent ismertetett főfoladatokat a Magyar Tudományos Akadémiával, az illetékes pártszervezetekkel, a Hazafias Népfronttal, az illetékes helyi tanácsokkal ós az érdekelt tudományos társegyesületekkel közösen dolgozzuk ki. A társaságunk jövő évi munkatervében nagyobb teret kívánunk szentelni az országos jelentőségű vízi létesítmények tervbírálatának, a helyes műszaki kritika kialakításának. A főtitkári beszámoló elhangzását követően dr. Lászlóffy Woldemár tette meg az elnökség által jóváhagyott jelentését az egyesületi kitüntetésekre vonatkozóan. A Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjává választolta dr. Szilágyi Gyulát és dr. Papp Ferencet. Dr. Szilágyi Gyula a műszaki tudományok kandidátusa, nyugalmazott műegyetemi tanár, a műszáki felsőoktatás területén, a tudományos kutatásban és a gyakorlati vízgazdálkodás széles körében végzett, több mint félévszázados kimagasló értékű, munkásságával érdemelte ki a tiszteleti tagságot. A műszaki felsőoktatásba 1930-ban kapcsolódott be : több éven át volt a vízépítéstani tanszék adjunktusa. Ezután hosszabb időt töltött a gyakorlatban és csak 1947-ben tért vissza az egyetemre, most már mint a II. számú vízépítéstani tanszék professzora, ahol a háborús romok eltakarításának, a teljesen elpusztult hidraulikai laboratórium újjáépítésének és a kutatómunka megindításának nehéz feladata várt rá. Mint pedagógus, szabatos, világos előadásaival sok fiatal növendékének szívét hódította meg a vízimérnöki pálya számára. Éveken át volt a Mérnöki Továbbképző Intézet előadója, egy éven át a mérnöki kar dékáni tisztjét is viselte. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1952-ben törtónt megalapítása rióhány esztendőre ismét elszólította az egyetemről, de öt év múlva visszatért oda és onnan vonult nyugalomba 1959-ben. Tudományos munkásságának az Amerikai Egyesült Államokban töltött 1932-es óv tapasztalatai adtak sajátos irányt. Az ott végzett mérnöki továbbképző tanfolyamon ismerkedett meg a matematikai statisztika éppen kezdődő műszaki alkalmazásával, az egészségügyi mérnöki és talajtani problémák Magyarországon akkor még jóformán ismeretlen elméleti vonatkozásaival, megszerezte a ,,master of science" képesítést ós hazatérése után a tanultak úttörő tolmácsolója és tervszerű művelője lett a magyar szakirodalomban. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet „Felszín alatti vizek" osztályának élén töltött 5 év alatt, irányító munkáján kívül, értékes dolgozatai születtek a csőkutak és a csáposkutak elméletéről, továbbá az öntözőcsatornák veszteségéről ós az öntözött területek vízháztartásáról. Gyakorlati vonatkozásban a hazai öntözések érdekében kifejtett munkássága a legkiemelkedőbb. A Földművelésügyi Minisztériumban 1944-ben alakított hármas öntözőbizottságnak tagjakónt növénytermelő és talajtani szakértő társával járta az országot, osztotta a tanácsokat ós ért meg az akkoriban felállított vízhasz-