Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Szabó Ákos–Verba Attila: Vízsugárszivattyú alkalmazása esésnövelő berendezésekben

Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 172 VÍZERŐHASZNOSÍTÁS Vízsugárszivattyú alkalmazása esésnövelő berendezésekben SZABÓ ÁKOS* és VEKBA ATTILA* A folyami vízerőműveknél nagyvizek idején a beépített turbinák víznyelését meghaladó vízhozam kárbavesző energiájának hasznosítása mintegy 60 éve foglalkoztatja a szakembereket. A kérdés ma sem vesztett időszerűségéből : nem lehetne-e a turbinák víznyelését meghaladó vízmennyiség energiakészletét valamilyen más módon legalább részben hasznosítani. A problémát hazai vonatkozásban időszerűvé teszi kisesésű folyóink előirányzott hasznosítása, amit távlati terveink célul tűznek ki. Már a század első évtizedében számos cikk s szabadalom jelenik meg a témáról [1, 3]. Clemens Herschel szabadalmának és 1909-ben megjelent tanulmányának [4] köszönhető az az elv, amelyen a probléma gyakorlati megoldásai mai is alapszának. Eszerint a turbina szívócsövéből kilépő kisebb energiájú ,,fáradt" vizet a felesleges vízhozam lehető nagy részének hozzávezetett nagy sebességű tömegével kell felgyorsítani. Ezzel mintegy megszívjuk a turbina szívócsövét s a turbina hasznos esése növekszik. Az esésnövelés módszerei A ma ismeretes megoldások Mosonyi nyomán három főcsoportba sorolhatók [5, 6] : 1. Az előcsatorna aljából elvezetett fölös vizet fúvóka szállítja a szívócsatornába (1. ábra). 2. A fölös víz a fix gáttestekről a szívócsatorna kitorkollásokat körülölelő, felül mozgó gátszerkezettel zárható surrantókon ömlik le (2. ábra). 3. A felesleges víz a szívócsatornák felett kiképzett surrantókon folyik le (3. ábra). E három eljárás közül főként az utolsó terjedt el. A megoldásokkal kapcsolatos gyakorlati és elméleti részletkérdésekkel, többek között, Mosonyi [5, 6] és Jegorov [7] könyvei foglalkoznak. Az ötvenes években a feladat tárgyalásának megélénkülése jelezte, hogy a klasszikussá vált módszerek kritikája kapcsán új utakon, helyesebben új megoldásokkal kísérleteznek a kutatók. Marquenet [7] a beduzzasztás csökkentésével kívánta az esést növelni. Kismintakísérletei megfelelő utófenék kiképzésére, valamint a turbinából kiáramló és a fölös víz találkozásának gondos kialakítására irányultak. Az új útkeresés során ismét előtérbe került az ejektoros megoldás alkalmazása. Ezzel kapcsolatban a legutóbbi időkben két figyelemreméltó tanulmány jelent meg. az egyik Nyikolajev [9], a másik Silvester [10] tollából. Cikkünk célja e két tanulmány főbb gondolatainak ismertetése és néhány, a szerzők által elhanyagolt kérdés felvetése. * A tanulmány a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszékén készült. Vízsugárszivattyús esésnövelés Nyikolajev [9] a klasszikus módszereket kritizálva kifogásolja, hogy az ejektoros megoldásokra nem fordítottak kellő figyelmet. Ejektoros 2. ábra. A fölös víz a szívócsatorna kitorkolásokat körülölelő surrantókon ömlik le (Silvester nyomán) 0ue. 2. M36btmotiian eod a nponycKaemcn nepe3 eodocöpocbi, pacn0A03tceHHbie eonpyz ebixodnbix ceiemiü ecacbieawufux mpyö (no CuAeecmepy) Fig. 2. Excess water is released through chutes surrounding the draught-tube ports (after Silvester) 3. ábra. A vízfelesleg a szívócsatornák felett kiképzett surrantókon folyik le (Silvester nyomán) 0ua. 3. M36btmoHnaa eoda nponycKaemca tepe3 eodocöpocbi, pacnoAOMceHHbie Had ecacbieawiiiüMU mpyöaMU (no CuAeecmepy) Fig. 3. Excess water is released through chutes arranged above the draught tubes (after Silvester) 1. ábra. A fölös vizet fúvóka szállítja a szívócsatornába (Silvester nyomán) 0uz. 7. M36btmoHHaa eoda nponycKaemcn eo ecacbteawufyio mpyöy nepe3 coneA (no CuAeecmepy) Fig. 1. Excess water is released through the injector into the draught tűbe (after Silvester)