Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Umberto d’Ancona: A szárazföldi vizek és életközösségeik védelme

160 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. d'Ancona, U.: A szárazföldi vizek, védelme szetes vizeket az ipari üzemek egyszerű levezető csatornáivá alacsonyítanunk. Mind a házi, mind az ipari szennyvizek és szemét számára szükségképpen gazdaságtalanabb módot kell találnunk, mint a szomszédos területekre való egyszerű levezetés vagy kiürítés. Igen gyakran egyszerű intézkedésekkel elkerülhetők, ill. csökkenthetők az ipar szennyező melléktermékeinek elvezetéséből adódó károk és kellemetlenségek. Ezek mechanikus jellegűek (iilepítés, szűrés, párologtatás), vagy kémiai, ill. biológiai jellegűek lehetnek (Maidura). Némelykor elegendő ülepítőmedencék alkalmazása vagy a mosóvizek és folyékony hulladékok semlegesítése, csörgedeztető szűrők vagy egyéb, a szervesanyagok oxidációját előidéző módszerek alkalmazása. Sokszor olcsó eszközökkel erősen csökkenteni lehet a melléktermék vagy hulladékanyagok mennyiségét is a termelés folyamán. A lebegő szervesanyagokat sok esetben szűrni és lebontani is lehet. Más esetekben jó eredménnyel járhat a mérgező hatású anyagok bevezetési helyének, a bevezetés módjának és időpontjának ellenőrzése is. Általában, ha a szennyezett vizet valamely folyóvízbe kell bevezetni, akkor előnyösebb, ill. kívánatos, hogy ez nagyvizek idején történjék, amikor a vizek hőmérséklete jóval kisebb,* ill. a halak nem szaporodnak. Éppen ezért nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy esetről-esetre a leggondosabban kell azoknak a befogadóknak a környezetét, biológiai egyensúlyát és életközösségeit tanulmányozni, amelyekbe az ipari eredetű szennyvíz bevezetésére sor kerülhet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen a környezet és életközösségének lassú ütemű változása és romlása okozza a legnagyobb mértékű és legtartósabb károsodásokat. Az eredeti állapot a váratlan, hirtelen halpusztulás után általában könnyebben áll helyre (Dili és Kesteven). Szem előtt tartva a szóbanforgó kérdés gazdasági kihatásait, kívánatos bizonyos mérgezőanyagok tűrési határának meghatározása avégből, hogy a derítés szükséges mértéke megállapítható legyen. Számos szennyezőanyag toxicitása ugyanis nagymértékben annak a víznek tulajdonságaitól függ, (hőmérséklet, zavarosság, pH, oxigéntartalom, keménység, összlíigosság stb.), amelybe bekerül. Minden esetben, amikor valamely új ipartelep felállítására, ill. tervezésére kerül sor, amely működése folyamán előreláthatólag mérgező anyagokat ad majd le — s ezért veszélyezteti környezetét s annak életközösségeit — kívánatos lenne a baj elkerülése érdekében egyidejűleg a hidrobiológiái szempontokat is figyelembe venni. Ha ezt a tervezéskor teszik meg, sok kellemetlenség aránylag minimális költséggel elkerülhető, vagy csökkenthető lesz. Ha már ugyanis valamilyen káros külső hatás megzavarta az életközösséget, annak következményeit már sokkal nehezebb kiküszöbölni. Elég, ha itt példaként az Orta-tó esetére * Olaszországi viszonyok között. (A szerk.) emlékeztetünk, ahol egy előzetesen meghozott óvintézkedés révén elkerülhető lett volna a halállomány és a tó életének károsodása. Ez esetben ugyanis a tavi élet évtizedekre megbénult. A Tennesse-völgy nagyipari és mezőgazdasági fejlesztést célzó munkálatai során a hidrobiológiái problémákat minden esetben figyelembe vették és ezzel többek között a haltenyésztést is nagymértékben fellendítették. Összefoglalás A tanulmányban foglalt szempontoknak megfelelően a következő alapelvek hangsúlyozását tartjuk szükségesnek : 1. A legmesszebbmenően el kell kerülni az ipari eredetű szennyező hulladékanyagoknak az édesvizekbe történő bevezetését. Előnyösebb, ha ezeket az anyagokat szilárd, ill. sűrített állapotban szállítják el. 2. A mérgező hatású melléktermékeket a lehetőséghez mérten magán az ipartelepen, ill. üzemben nagy medencékben ülepítsék, vagy semlegesítsék azért, hogy ilymódon ezek oldott formában csak a fenti műveletek után kerülhessenek a befogadó vizekbe. 3. Minden szennyvízbevezetést — történjék az folyó vagy állóvízbe — hidrobiológiái tanulmányozás előzze meg. Ez kiküszöbölhetővé teszi a környezet s az életközösségek károsodását, csökkenti egyébként a várható kellemetlenségeket. 4. Ahol már kár érte az életközösséget, az új életközösség kialakulásának, ill. az egyensúly helyreállításának lehetőségeit tanulmányozni kell. Itt kell megemlítenünk, hogy általában a természetes életközösségek bizonyulnak mindig a legkiegyensúlyozottabbnak és legjobbnak, mert létrejöttüket hosszú időn át lezajlott fokozatos alkalmazkodási és kiválasztódási folyamatoknak köszönhetik. A mesterséges megtermékenyítéssel nyert ivadékok kihelyezése a természetes szaporulatú ivadékokhoz képest kevésbé előnyös. A tenyésztés folyamán nyert egyedek mindig gyengébbek a természetben nevelkedett egyedeknél. Végül hangsúlyozni kívánom, hogy az ipari tevékenység és a vízrendszer kölcsönös viszonyát pontosan és folyamatosan ellenőrizni kell. Minthogy egy megoldás sem általánosítható, szükségesnek látszik az álló és folyóvizek állandó hidrobiológiái kutatása, ill. ellenőrzése, hogy ezáltal minden zavartkeltő tényezőt már eleve ki lehessen kapcsolni. Az ember beavatkozása, vagy a természetes körülmények megváltozása nyomán jelentkező esetleges zavarokat csak akkor akadályozhatjuk meg, ha az eredeti állapotot kielégítően ismertük. IRODALOM 1. Dili IV. A.—Kesteven G. L.: Methods of minimizing the deleterious effects of water — and land — use practices on aqnatic resources. Int. Union Conserv. Nat., 7th Teclin. Meet. Athens, 1958. p. 271. 2. Jaag O.: Somé effects of pollution on natural waters. Verh. Int. Ver. Limnol., Vol. XII. n. 671. 1955. 3. Liepolt II.: Gewasserunverunreinigung in Oesterreich durch Holzindustrieabwüísser. Verh. Int. Ver. Limnol. Vol. XIII., p. 481. 1958. 4. Maidura C.: Problómes relatifs á la pollution des eaux en Italie. Cons. Gén. Péche Médit. Débats et Doc. Techn. n. &, Koma. FAO. 1955.