Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és műszaki hírek

d'Ancona U.: A szárazföldi vizek védelme Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 161 5. Pehrson 0.: Stream improvement by better technics in the pulp and paper industry. Verh. Int. Ver. Limnol. Vol. XIII. p. 455. 1958. 6. Rennerfelt J. G. V.: Bod of pulp mill wastes, its determination and importance. Verh. Int. Ver. Limnol. Vol. XIII., p. 455. 1958. 7. Silfversparre W.: Die Verunreinigung des Wasserlaufes unterhalb einer Sulfit-fabrik und deren Ausklingen Verh. Int. Ver. Limnol. Vol. XIII. p. 514. 1958. 8. Tarzwell C. M.: Effects and eontrol of stream pollution. Int. Union Conserv. Nature, 7th Techn. Meet. 1058. Athcns, p. 242. 9. Valiin S.: Einfluss der Abwasser der Holzindustrie auf den Vorfluter. Verh Int. Ver. Limnol. Vol. XIII. p. 463, 1958. 10. Wuhrmann K.—Woker II.: Verpií'tungeü der aquatischen Fauna durch Gewásserunreinigungen. Verh. Int. Ver. Limnol., Vol. XIII. p. 557. 1958. 3AIHMTA MEJlMOPATHBHblX BOfl M HX BM0U3H03A Jlp. yMÖepmo d'AHKOHÜ CTATBH AAET o63op o rex BPEAHBIX BJIHAHHÍIX, KOTOpwe npHMHHHIOTCH pa3HblMIl 3arpH3HeHHHMII Ha BOaHbie 6llOUCH03bI. B COOTBeTCTBIIII CO CT3TbK) HCOŐXOfllIMO nOflMepKHYTb cjie^yiomHe ocHoenbie npuHiiuribi : 1. CaMbiM cepbe3Hbi.M 0öpa30M iiaao oőotíTHCb BblBOflOM npOMblUIJieHHblX CTOMHblX BOfl B npeCHblC BOflbl. Bojiee npen.MymecTBeHHO BbiB03iiTb 3arpH3HHK>miie ,\iaTepHajibi B TBEP^OM, HJIH B cryuieHHOM C0CT0HHHH. 2. 3aTpaBJiHK)UHie np0Me>KyT0MHbie npo^yKTbi no BO3MO>KHOCTII y>Ke Ha ca.MOM npeAnpiijiTini, HJIH B nexy HAAO ORCTAIIBATB B őojibiunx őacceiÍHax, HJIH HeiiTpajiH3npoBaTb flji5i Toro, MTOőbi nocjie 3Toro arn npojiyKTbi ywe B PA3ŐABJIEHH0ÍI (jiopMe nonaaajiH B BOFLONPIIEMHIIKH. 3. BCHKHH BbiBoa CTOMHbix BOfl Ha«o npej;BapiiTejibHO H3yiaTb rH/ipoöiiojioriiHecKH B cjiyMae BbiBO/ta B peicy, HJIH B cT0íi

iiyi0 BOfly. TeM caMbiM MOHCHO npeaynpe>KaaTb yinepö 6ii0aeH03a H yMeHbumTb owiiflae.Mbie B IIHOM cjiyiae HenpuHTHocrii. 4. TaM, RAE y>Ke 6IIOU3HO3 nocTpaaaji ymepöa Haao H3y>iaTb ycjiOBiiji BO3HIIKHOBCHHH HOBoro önouaH03a II C03«aTb B03.W0>KH0CTH FLJLH paBHOBeCHH. 3,NECB NY>KHO OTMCTHTB, MTO eooóiife ecmecmeeHHbie ÖU0lf3H03bl HtiA.HIOmCR CÜMblMU ypa8H0eeWCHHblMU U CQMblMll AytmuMU, nomoMy nmo oiiu «03HUKAU ÖAacodap.i ÖAumeAbHbiM npoifeccaM npucnocoöAeHun u ebiőe.íenua. Pa3.\iemeHiie noTOMCTBa, nojiyMeiiHoro nyTeM ncnyccTBeHHoro oiuiOflOTBOpeHiifl HBJIHCTOI He BbirOAHbiM no cpaBHemno C nOTOMCTBaMH eCTCCTBCHHOrO yMHO>KeHHH. E^HHHUbl KyjibTHBiipoBaHiiíi Bceraa JIBJIHIOTCÍI őojiee cjiaőbiMii, ne.M ecTecTBeHHue. Hai<OHen Hy>KHO NOANEPKHYTB, HTO omHomenue MOicdy npoMbiuiAeHHOcmbw u eodHoü cucmeMOü nado KOHpoAupoeartib aKKypamno u nocmo.HHHO. Ho mán KÜK eduHucmeeHHoe peuteHue HeAb3H oöoóufamb, cnumaemcH HeoöxoduMbiM npoeedeHue nocmonnnoeo eudpoőuoAoeunecKoeo uccAedoeaHun u KOHtnpoAR cmo.mux eod u pea ÖAH moeo, nmoábi meM caMbiM yxce 3apanee MOZAU SHKAW<wmb ecRKue Meuiawufue (panmopbi. CAytaüHbie Meutawiyue tpaKmopbi, 603Hmawu}ue ecAedcmeue neAoeeteacoeo ejueuiameAbcmea, UAU u3Menenun npupodHbix ycAoeuü, MOMCHO npedynpedumb m0AbK0 e moM CAyiae, ecAu MM xopouio 3HOAU opueuHaAbHoe cocmoRHue. Schutz (ler Binncngcwasser und ihrer Biozönoseii Dr. U. d'Ancona In der Abhandlung ist eine Übersicht gegeben in bezug auf die schadlichen Wirkungen, die die versehiedenen Verunreinigungen auf die Wasserlebensgemeinschaften ausüben können. Gemáss den Gesiehtspunkten des Beitrags erachten wir es fiir angebraeht, folgende Grundsátze zu betonen : 1. Es muss weitgehendst vermieden werden, Abfallstoffe industrieller Herkunft in Süsswasser einzuleiten. Vorteilhafter ist es, diese Stoffe in festem oder eingedichtetem Zustand abzufiihren. 2. Die giftigen Nebenprodukte sollen möglichst in der Industrieanlage bzw. im Betrieb selbst in grossen Becken abgesetzt oder neutra] isiért werden, damit solche in gelöster Form nur nach Durchführung der genannten Vorgánge in die Vorfluter gelangen können. 3. Die Einleitung von Abwássern jeglieher Art — sei es min in Flussláufe oder in stehende Gewasser — soll erst naeh hydrobiologischer Untersuehung erfolgen. Dies macht es möglicb. eine Seliádigung der Umgebung und der Biozönosen auszuschalten und vermindert die ansonsten zu erwartenden Unannehmlichkeiten. i. An Stellen, wo die Biozönose bereits Schaden erlitten hat, sollen die Möglichkeiten der Bildung einer neuen Biozönose bzw. der Wiederherstellung des Gleichgewichts untersucht werden. Erwáhnt werden muss, dass im allgemeinen stets die natürlichen Biozönosen das beste Gleichgewicht und die besten Eigenschaften aufweisen, da sie ihr Entstehen den Vorgángen der gegenseitigen Abstimmung und Kelek tion verdanken, die im Laufe langer Zeit Schritt für Schritt stattgefunden habén. Der Aussatz von Abkömmlingen, die durch künstige Besamung erzeugt worden sind, ist im Vergleich zur natürlichen Brut als weniger günstig anzusprechen. Die im Zugé der künstlichen Zucht erhaltenen Individuen sind immer schwacher als die in der Natúr hochgezogcnen. Schliesslich soll betont werden, dass das gegenseitige Verháltnis zwischen Industrietátigkeit und Oewássersystem genau und laufend überprüft werden muss. Da aber íceine der Lösungen verallgemeinert werden kann, erscheint eine stándige hydrobiologische Erforschung bzw. tjberprüfung der stehenden und fliessenden tíewásser erforderlich, damit sámtliche störende Faktorén bereits im vorhinein ausgeschaltet werden können. Die eventuellen Störungen infolge menschlicher Eingrifje oder Veránderung der natürlichen Verháltnisse können nur dann verhindert werden, wenn der ursprüngliche Zustand hinreichend bekannt ist. A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség nyolc ország képviselőiből álló hidrogeológiai térkép bizottsága (I. A. S. H. Standing Committee on Hydrogeological Maps) az UNESCO székházában, Párizsban 1962. március 5-től 10-ig munkaülést tartott. Ezen kidolgozást nyert a felszinalatti vizek felméréséhez szükséges és öt csoportba sorolható térképeken (talajvíz, hidrogeológiai, vízkészlet, vízminőségi és speciális térképek) ábrázolásra kerülő tényezők fogalmi meghatározása és a nemzetközi szabványként ajánlott jelmagyarázat. A határozat részletes szövege az ajánlott jelmagyarázattal együtt a Szövetség folyóiratának (Bulletin of the International Association of Scientific Hydrology) 1962. évi júliusi számában jelenik meg. Hazai érdeklődésre főleg a vízkészletre vonatkozó megállapodás tart számot. A bizottság leszögezte, hogy ezek a térképek egyelőre csak tájékoztató vízkészletadatokat tartalmaznak. A vízadóképességet két tényező jellemzi. A vízvezetőképesség (transmissibility) a víztároló réteg természetes fizikai jellemzője, amely a szivárgási tényező (k)\ valamint a rétegvastagság (m) szorzatával egyenlő (T = km). Fontos tapasztalati tényező a kutak átlagos vízhozama, de a kutak kiképzésétől és a leszívástól függően nem adható még egyértelmű meghatározás. A területegységre vonatkoztatott kitermelhető vízhozamot az áramlásban lévő vízmennyiség jellemzi (Natural discharge of the aquiferflow of the aquifer divided per unit area). A hazai ellentétes véleményekkel szemben a nemzetközi bizottság egyértelmű állásfoglalása szerint a vízkészletmegállapítás módszere a geológiai, hidraulikai és hidrológiai adottságokat figyelembe vevő komplex vízháztartási vizsgálat és a következő lépés a vízháztartási jellemzőket tartalmazó geohidrológiai térképezés lesz. Ebben a munkában a nemzetközi vélemény a Szovjetuniót (Bogomolov, Plotnikov, Kudelin) Németországot (Grahmann, Natermann, Richter, Karrenberg), Marokkót (Ambroggi, Margat, I-Iazan) és Magyarországot tartja élenjárónak. Dr. Ubell Károly