Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
2. szám - Vitális György: A Mihálygerge, Jégerfő-völgyi víztározó földtani vizsgálata
Vitális, Gy.: Jégerfő-völgyi víztározó Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 143 ha] 12. ábra. Térfogat (V) és tó felszín (F) alakulása a mAf-i magasság függvényében <t>ue. 12. M3Menenue oóheua (V) a noeepxHOcmu 03epa {F)' e 3a8iicuMocmu om omMemKU (M) Had yp. AdpuamunecKoeo Mopa. Abb. 12. Verlauf des Speicherinhalts (V) und der Seefláche (F) in Abhángigkeit von der Meereshöhe A Mélyépterv 1961. évi tanulmánya [23] szerint a Jégerfő-völgyi tározóból — a szivattyú teljesítmény és a duzzasztási szint emelésével — 15 000 m^jnap vízigény is kielégíthető. A földgát építésére felhasználható kőzetanyagok A tervezett földgát építéséhez szükséges anyagnyerőhelyek feltárását, a völgyeizárási szelvény nyugati oldalán, a tervezett duzzasztási szint felett kezdtük meg (2. ábra). A fenti anyagkutató, valamint az összes feltáró fúrás anyagvizsgálati eredményének figyelembevételével — melyeket Galli L. [5] összeállítása nyomán értékelünk — a Jégerfő völgyet felépítő kőzetféleségek közül, földgát építéséhez az alábbiak jöhetnek számításba. A tervezett gát töltésébe való beépítésre — mind tömöríthetőség, mind vízzáróság szempontjából — legalkalmasabbak a terület kőzetliszt és iszapféleségei. Ezek közül legjelentősebb az alsóhelvéti kissé iszapos, finomhomokos kőzetliszt ; az iszapos és erősen iszapos apró és finomhomokos kőzetliszt ; az iszapos kőzetliszt; valamint a finomhomokos kőzetlisztes iszap. A felsorolt képződmények általában, mind az egyenlőségi együttható (U) értékük, mind a folyási határuk (F), illetve plasztikus indexük (Pi) alapján, egyaránt megfelelők (2. táblázat). A gát töltéséhez felhasználható kőzetanyagok ugyanis azok, melyeknél az egyenlőségi együttható (U) értéke 5, vagy 5 fölött, folyási határa 05% ós 15° 0 között, plasztikus indexe pedig 33,6—.3,6% között van. A lineáris zsugorodás értéke sem haladhatja meg az 5%-ot. A pleisztocénban elváltozott finomhomokos, erősen iszapos kőzetliszt, valamint a homokos és finomhomokos kőzetlisztes iszap — a fenti célra — ugyancsak megfelelő. A gát agyagmagjához a fenti értékeknél nagyobb képlékenységű és lineáris zsugorodású kőzetféleségek is felhasználhatók. Ilyenek a pleisztocénban elváltozott kőzetlisztes, illetve finomhomokos agyagos iszap és az agyagos iszap, továbbá az iszapos agyag és agyag, végül pedig az alsóhelvéti kőzetlisztes és kissé agyagos iszap, illetve agyagos iszap (2. táblázat). A burdigalai (kőszénfekü) képződmények között is találunk a gátépítési szabványoknak [5, 13] megfelelő anyagokat (kőzetliszt, iszap, agyag stb). A sűrűn váltakozó rétegzettségük miatt azonban, nagyobb tömegű, azonos összetételű kőzetanyag csak több bánya nyitásával lenne biztosítható, ezért ezek felhasználása nem gazdaságos A tervezett földgát szűrő (kavics) padkájához felhasználható kavics, illetve homok előfordulásokat is számbavettük [22]. Ezek közül legmegfelelőbbek a tervezett gáttól kb 6 km-re levő, Egyházasgerge Nagyvölgy telep melletti homokfeltárások burdigalai közép- és durvaszemű homokrétegei. Az anyagnyerő helyek végleges kijelöléséhez, továbbá a bányanyitási tervek elkészítéséhez, természetesen még további feltárások és vizsgálatok szükségesek. A gát vízfelőli rézsűjének biztosításához szükséges kőanyag céljára a környék kőbányái közül legmegfelelőbbnek a Karancsalja község határában levő Bobonyér pusztai kőfejtőben fejtett üde, gránátos biotit-amfibólandezit látszik. Ez a bánya a tervezett gáttól kb 15,7 km-re van. A Litke ós Nógrádszakái határában levő felhagyott kőbányákban található igen változatos kőzettani kifejlődésű andezittufa, agglomerátumos andezittufa és andezittufit, a fenti célra nem látszik megfelelőnek. Itt említjük meg, hogy a tervezett tározó területe és közvetlen környéke nincs, s az igen vékony, műre nem érdemes barnakőszéntelepek miatt nem is lesz alábányászva. Magyarország szeizmicitási térképe [Simon B. szerint 16. p. 199] a tervezett tározó távolabbi környékén, balassagyarmati és kékkői epicentrummái 50 km távolságig észlelt földrengéseket jelez. Mihálygerge környéke azonban, a lehetséges földrengések ritkaságára való tekintettel, gyakorlatilag földrengésmentesnek tekinthető. IRODALOM 1. Bartkó L.: A salgótarjáni barnakőszénmedence ÉXy-i részének földtani viszonyai. M. A. F. I. Évi Jelentése. 1948. ]). 101—109. 1952. 2. Bartkó L.—Széky F.: Litke 16. sz. fúrás M. 1. F. I. Évi Jelentése. 1960. Sajtó alatt. 3. Bdrdossy Gy.: üledékes kőzeteink nevezéktanának kérdései. Földtani Közlöny. 91. köt. 1961. p. 44—64. 4. Galli L.: Nagyobb területek talajrétegződésének tájékoztatási célra szolgáló feltárása. Mélyépítéstudományi Szemle. I. évf. 1951. p. 44—62. 5. Galli L.: Földgátak tervezésének alapelvei. VIZIT ERV Tervezési segédletek. 3. Kézirat, Bp. 1960. 6. Lampl H.: A talaj szemcseösszetétele és fizikai tulajdonságai közötti összefüggések. Vízügyi Közlemények. 1955. p. 360—366. 7. Láng S.: A Cserhát természeti földrajza. Kandidátusi értekezés. Kézirat, Bp. 1955. 8. Miháltz I.: Homokszemnagyság helyszíni meghatározása. Földtani Közlöny. 82. köt. 1952. p. 51—57. 9. Miháltz /.: Krosionszyklen-Anhaufungszyklen. Aeta Univ. Szegediensis, Miner-Petrogr. tom. VIII. p. 51—62. 10. Miháltz I.: Az újszegedi és gyálarétkörnyéki mélyterületek földtani felépítése a várostelepítés szempontjából. Szegedi Tudományegyetem Földtani Intézet. Szakvélemény kézirat. Szeged, 1959. 11. Miháltz I. — XJngár T.: Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése. Földtani Közlöny. 84. köt. 1954. p. 17—28. 12. MNOSz 4487—51 : Talajok osztályozása és megnevezése építési és talajmechanikai szempontból (1951) és az MNOSz 4487—51 K jelzésű kiegészítés (1954). 13. MNOSz 15218-53 It.: Földgátak tervezési irányelvei (1953). 14. Noszky J.: A Cserhát hegység földtani viszonyai. Magyar tájak földtani leírása. III. Bp. 1940. 15. Pécsi M.—Sárfalvi B.: Magyarország földrajza. Akadémiai Kiadó, Bp. 1.960. 16. Simon B.: A magvar medence földrengés térképe. Földtani Közlöny. 69. köt. 1939. p. 199. 17. Szurovyné Hajós M.: üledékes kőzetek nevezéktana és leírásmódja. M. Á. F. /. Évi Jelentése. 1952. p. 183—186. 18. Ungár T.: üledék- és talajosztálvozások összehasonlítása. Hidrológiai Közlöny. 37. évf. 1957. p. 34—43. 19. Vitális Gy.: A Salgótarján környékén tervezett víztározások földtani lehetőségei. Hidrológiai Közlöny. 40. évf. 1960. p. 208—223