Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Vitális György: A Mihálygerge, Jégerfő-völgyi víztározó földtani vizsgálata

134 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Vitális Gy.: Jégerfő-völgyi víztározó szerint e rétegeket a salgótarjáni III. sz. szénteleppel azonos szén és palásszén, széneres pala, valamint széneres barna agyagpala képviseli. A 4. sz. fúrásban harántolt 12 cm vastag barnakőszén fűtőértéke 3620, a 3 cm vastag széneres paláé 2682 kalória. A Mély ép terv fúrások közül a 2., 5., 13, és a 15. sz. fúrásban mutatkozott a finomhomokos kőzetliszt, agyagos iszap, vagy iszapos agyag rétegekbe ágyazott igen vékony fás barnakőszén közbetelepülés. ' A kőszénfedőcsoportban, amely a barnakőszéntelepes rétegcsoport túlnyomó részét teszi ki, a természetes feltárásokban végzett megfigyelések és a fúrási eredmények összevetése alapján, ezideig a következőkben jellemzett kőzettani kifejlődésű rétegösszletek különíthetők el. A kőszénfedőcsoport legelterjedtebb rétegösszletét : aleuritpadokat tartalmazó — többnyire összeálló — rosszul osztályozott kőzetliszt néven foglaljuk össze. Ez a kifejlődés a terület csaknem valamennyi feltárásában megtalálható, ahol az átlagosan 5—20 cm vastagságú szürke aleuritpadok általában szabálytalanul váltakoznak a többnyire barnássárga kőzetlisztes kifej lődésű rétegekkel. A rosszul osztályozott kőzetlisztes kifej lődésű rétegek főleg kissé iszapos finomhomokos kőzetliszt. finomhomokos kőzetliszt, kőzetlisztes apró és finomhomok, iszapos kőzetliszt, valamint kőzetlisztes iszap váltakozásából állnak. Ezek a rétegek, az iszapolási maradékukban található számos szivacstű és szivacsképlet, de főleg a Radioláriák alapján határozottan tengeri kifej lődésűek. Ezek a rétegek a bennük található szegényes mikrofauna alapján is jól elkülöníthetők a burdigalai emeletbeli szárazföldi kifej lődésű kőszénfekü csoporttól, mert az utóbbiban néhány szivacstű és szivacsképlet maradványtól eltekintve, sem makro-, sem mikrofaunát eddig nem találtunk. A Jógerfő völgyben térképezett barnakőszéntelepes rétegcsoport a benne található Radioláriák (melyeket a Spumellaria alrendbe tartozó gömbös- ós korongalakú formák képviselnek), illetve szivacstűk ós szivacsképletek alapján jól párhuzamosítható az ugyancsak részletesen megvizsgált Litke 16. sz. távlati kutatófúrás [2] hasonló ősmaradványtársaságot tartalmazó alsóhelvéti rétegcsoportjával. A kőzetlisztes kifejlődésű rétegek között települő aleuritpadok véleményünk szerint nem jelentenek f'ácies változást, mivel az aleuritfólesógek szemcseösszetótele a kőzetlisztféleségekhez hasonló (10. ábra). Feltételezhető, hogy a kovás kötőanyagú aleuritpadok utólag keményedtek meg. A földtani térképezés során az előzőekben ismertetett kifejlődéstől különválasztott növény maradványos homokkő összlet csak a nyírvasi és a prizsalyi dűlők közötti oldalvölgyben bukkan egy kisebb foltban a felszínre (2. ábra). A homokkőben levő növénymaradványok rossz megtartásuk következtében nem határozhatók meg. Minthogy ez a területrész jóval a tervezett duzzasztási szint fölött fekszik, ezért itt — a kőzettani és települési viszonyok tisztázására — fúrást nem telepítettünk. A harmadik, iszapos-agyagos kőzettani kifejlődésű rétegösszletet — amelynek pontosabb térképi rögzítése egyelőre nem lehetséges — a 7. sz. barnakőszénkutató fúrás és a 16. sz. Mélyépterv fúrás rétegsorának áttanulmányozásával ismertük fel. A 7. sz. barnakőszénkutató fúrás 55,0 m-től a fúrás talpáig (102,38 m) uralkodóan „homokos agyagpalát" harántolt, s a fúrásnaplóban az akkori felfogásnak megfelelően, ezt a ma alsóhelvétibe tartozó képződményt burdigalai emeletbelinek írták le. A 16. sz. Mélyépterv fúrás rétegsorában uralkodóan— a Radioláriák alapján itt is biztosan alsóhelvéti — kissé agyagos, kőzetlisztes és agyagos iszapféleségeket határoztunk meg. Érdekes, hogy az itt harántolt aleurit réteg is kissé agyagos volt. A 7. sz. barnakőszónkutató fúrás homokos agyagpaláját nem volt mód a 16. sz. fúrás mintáival összehasonlítani, de mindenesetre kiadódik, hogy mindkét fúrásban a kőzetlisztes kifejlődésű rétegeknél jóval finomabb szemcseösszetótelű és összeállóbb (keményebb) agyagos-iszapos képződményekkel van dolgunk. Ezt a megfigyelést a morfológiai adottságok is alátámasztják. A Benózláz dűlő területén a Doma mellékvölgy baloldalán nem alakultak ki vízmosások, ellentétben a mellókvölgy jobboldalával (Vén Doma alja), ahol a lazább kőzetek következtében csaknem egymást éri a sok vízmosás. A tervezett völgyzárási szelvényt is főleg az alsóhelvéti kőzetlisztes kifejlődésű képződmények építik fel. Ezeket részletesen a 7. ábra szemlélteti. Negyedidőszaki képződmények. A negyedidőszaki képződményeket a dombokat és domboldalakat helyenként elfedő pleisztocén, helyesebben főként a pleisztocénban elváltozott, továbbá a völgyek talpát borító pleisztocén-holocén üledékek képviselik. A' pleisztocénban elváltozott képződményeket földtani térképünkön (2. ábra) nem különítettük el, mert ezek pontosabb térképi rögzítése egyrészt csak a kézifúrásokkal sűrűbben behálózott területrészeken lenne lehetséges, másrészt pedig az általuk fedett idősebb (burdigalai, illetve alsóhelvéti) rétegektől tulajdonképpen csak a színeződósbeli különbségek alapján választhatók el. A pleisztocénban elváltozott képződmények — a fúrási eredmények szerint — helyenként 0,2— 5,5 m közötti vastagságban találhatók. Kialakulásuk végeredményben az új harmadidőszaki rétegek felső részének — főként a pleisztocén korban végbement — elváltozása, mállása révén történt. A burdigalai, illetve az alsóhelvéti képződményekkel való kapcsolatukat az iszapolási maradékban mutatkozó Eadiolaria sp., szivacstű és szivacsképlet maradványok is alátámasztják. A pleisztocénban elváltozott rétegeket kőzettani kifejlődés tekintetében : vörösesbarna iszapos kőzetliszt, barna finomhomokos kőzetlisztes iszap, sötétbarna kilúgzott homokos iszap, sötét- és vörösesbarna humuszos, helyenként vasoxidos (iszapos-agyagos) erdő talaj, sötétszürke, barna és barnássárga humuszos agyagos iszap, iszapos agyag és agyag képviseli. A pleisztocén-holocén korinak vett legfiatalabb üledékek földtani kor szerint nem határolhatók