Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
2. szám - Vitális György: A Mihálygerge, Jégerfő-völgyi víztározó földtani vizsgálata
Vitális, Gy.: Jégerfő-völgyi víztározó Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 135 el élesen egymástól. A völgyek talpát borító — a 152. sz. fúrás szerint a fővölgyben 8 m vastagságot is meghaladó, de kb 5 m átlagvastagságúnak tekinthető — ártéri üledékek alsó része esetleg a pleisztocénben rakódott le, míg túlnyomó részük valószínűleg a holocén kor során foglalta el jelenlegi helyzetét. A térképezés során végzett megfigyelések szerint a fővölgyben (Jégerfő) uralkodóan öntésagyag és öntésiszap, alárendelten öntéshomok és tőzeges agyag borítja a völgytalpat, míg a mellékvölgyekben (pl. Doraa völgy) az aleurittörmelékes, kőzetlisztes lerakódások jellemzők. A völgytalpon lemélyített fúrások anyagvizsgálata a képződmények pontosabb üledékföldtani megismerését is lehetővé tette. A szemeseösszetétel változásának sorrendjében, az ártéri üledékek között főleg szürke és szürkésbarna színű, lejtőtörmelékes humuszos iszapos vegyes szemcsenagyságú homok ; kőzetlisztes finom és aprószemű homok ; homokos, finomhomokos és iszapos kőzetliszt; humuszos és finomhomokos öntésiszap, valamint gyengén agyagos iszap ; öntésagyag és alárendelten tőzeges közbetelepülések különböztethetők meg. Az ártéri üledékeket a földtani térképen (2. ábra) feltüntett helyeken, a völgyoldalakról a jelenkorban lemosott lej tő törmelék, illetve lejtőhordalék borítja. Ezek a helyek kevésbé vizenyősek, s ahol nagyobb kitérj edésűek. ott mezőgazdaságilag is műveltek. Ugyancsak jelenkoriak a földtani térképen törmelékkúp, törmelék néven megkülönböztetett lerakódások. Szerkezeti és települési viszonyok A földtani térképen (2. ábra) még feltételesen sem tüntettük fel a területet átszelő töréseket, illetve vetőket, minthogy ezeknek a térkép léptékigényének megfelelő pontos térképi rögzítése — az eddigi feltárási eredmények alapján — egyelőre nem lehetséges. Az egyes képződményeknek a csapásirányban történő vonalazása azonban (2. ábra) eléggé szemlélteti a terület szerkezeti és települési viszonyait. A terület geomorfológiai viszonyainak, továbbá a fúráseredmények és kőzetrésméréseink figyelembevételével a következő szerkezeti elemek valószínűsíthetők. A Jégerfő patak völgyében (fővölgy) a völgy lefutása által is jelzett, nagyjából É—D-i, illetve ÉÉK—DDNy-i irányú törés húzódik. A kisebb oldalvölgyek és vízmosások elhelyezkedése, továbbá az egyes feltárásokban végzett kőzetrésmérések alapján, a fenti irányokon kívül ÉÉNy—DDK-i, majd valamennyi törésirányra többnyire merőlegesen nagyjából Ny DNy—KÉK, továbbá ÉNy— DK-i irányú törésekre következtethetünk. A feltételezett töréseket a terület szerkezeti ós települési viszonyait szemléltető vázlatos földtani szelvényeken (3—6. ábra) is feltüntettük. Ezeken a szelvényeken is látható (3—6. ábra I., II., III. és IV. szelvény), hogy az újharmadidőszaki képződményeket átszelő törések a burdigalai és a helvéti képződményeket egymáshoz viszonyítva magasabb, illetve mélyebb helyzetbe juttatva, kisebb méretű árkokat és sasbérceket hoztak létre. Az árkok és sasbércek pontosabb elhelyezkedése, továbbá az elmozdulások magassága, 3—6. ábra. I—IV. sz. vázlatos földtani szelvény <t>iu>. 3—6. CxeMamimecKuü eeo/ioewtecKUü npocpUAb JVs I—IV. Abb. 3—6. Schematische geologische Profilé I—IV. NyENtj mA.f. 220210200190180170ISOI. szelveny Jégerfő patak 3. ábra 50 lOOm KOK mA.f. •220 210 •200 ISO ISO 170 •ISO NyENy mA.f. 220 210 200 190 ISO 170 ISO II. szelvény OégerfS Út 4. ábra EHy mlfM mA.f. nw 220 210 200. 190 170 1S0 III. szelvény DK\Ny Oéaerfí patak Ut m u Bevetítve 5. ábra -220 -210 -200 -190 •ISO •fO •ISO y ., Terv. vö/guelzárási 220-t mA.f. s/ e% énj / ÉK\DDNy IV. szelvény JELMAGYARAZAT: Völgyi üledékek Holocén-pleisztocén Dambi és domboldali üledékek alsó helvéti ifi burdigalai E-I-I3 Bamaköszéntelepes rétegcsoport Alsó he/véti Köszénfekú csoport Burdigalai Talajvíz nyugalmi szintje Tervezett duzzasztási szint (201,5 mA.f.) Fúrás száma és j Feltételezett 115 ztSM A. f-i magassága m-ben j lőrés
