Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Vitális György: A Mihálygerge, Jégerfő-völgyi víztározó földtani vizsgálata

Vitális, Gy.: Jégerfő-völgyi víztározó Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 133 JELMAGYARÁZAT• Rétegdőlés .159 5-io m-es fúrás o n 10 -20 m-es fúrás <§><• Bornaköszénkutotó fúrás m 131 Kutatóakna Szelvényvonol Tervezett völgyeizárási szelvény Tervezett duzzasztási szint (201,50mA.f.) Füiekíhegy alja %^ yx W 7X^73 Törmelékkúp, lejtő törmelék (Tvr—-n Ártéri üledék lemosott lejtő^L^-J törmelékkel fedve Ártéri üledék-- (öntésagyat/, , Vendomaalja d

H | öntésiszap, alárendelten önteshomok és tőzeges agyag) / Bornakőszéntelepes rétegcsoporr- > (o helyenként 0,2-55 m vastag-pleisztocénen elváltozott-ftísö részevei együtt) ^Tyc-z-a Aleuritpadokot tartalmazó (többnyire összeálló) rosszul osztályozott közetliszt Növénymaradványos homokkő / | I "S • . \ ^ N\\\\\<\\ (i>

t3E

] Kószénfekü csoport (aféri- Burdigaloi sok alapján szerkesztve) 2. ábra. A Mihálygerge, Jégerfő völgyi víztározó földtani térképe (Térképezte: Vitális Gy. 1960.) <t>ue. 2. FeoAoemecKan Kapma eodoxpaHUAUiifa e doAUne MuxaAbeepie, Eeepcpe (cbeMicu npoeoduA /Jb. Bumanuui) Abb. 2. Geologische Karte des Wasserspeichers im Jégerfő—Tal bei Mihálygerge (kartiert von Vitális, Gy. 1960.) A két rétegösszlet határát gyakorlatilag vékony fás barnakőszén és barnakőszén nyomok jelzik. A szárazföldi kifejlődésű burdig&lai rétegcsoportban, összesen 4 — helyenként durvább szemcséket is tartalmazó — folyóvízi homokréteget lehet kimutatni. A burdigalai emeletbe sorolt kőzetek üledékföldtani jellegét részleteiben az anyagvizsgálati fejezetben ismertetjük. A tervezett tározó földtani térképén (2. ábra) a burdigalai emelet (kőszónfekü csoport) képződményeit a fúrások alapján szerkesztve csak ott tüntettük fel, ahol 0,3 m-nél vékonyabb, fiatalabb fedőréteg volt fölöttük. Térképünk Bartkó L. 1948. évi felvételétől [1] az új feltárások következtében részben kissé °ltér, illetve kiegészül, de lényegében megegyezik vele abb^n, hogy a kőszénfekü rétegek zömmel a völgy nyugati oldalán találhatók a felszín közelében. Az alsóhelvéti emeletet a barnakőszéntelepes rétegcsoport képviseli, amelyben az igen vékony kőszéncsoport és a területet uralkodólag felépítő kőszénfedőcsoport különböztethető meg. A kőszéncsoportot a 4. és 6. sz. barnakőszénkutató fúrás mindössze 0,27, illetve 0,20 m vastagságban harántolta. Az 1938. évi rétegleírás