Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Hozzászólások Kováts Béla: „A vízminőségi követelmények biztosítása völgyzárógátas tározással történő ivóvízbeszerzésnél” c. tanulmányához (Abos Bruno, Papp Szilárd, Sebestyén Olga, Szebellédy Lászlóné)

130 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Hozzászólások Kováts B. cikkéhez levő oxigén a levegőből és az oxigént szolgáltató növényzetből, vagy az algákból származik. A fény hatására a kívánt biokémiai öntisztulás a mikroorganizmusok segítségével itt is lejátszódik. Tekintettel tehát a felduzzasztott vízben lejátszódó biológiai folyamatokra, a belekerülő szennyeződések legfeljebb csak olyan mértékűek lehetnek, hogy azok a víz öntisztulását még meg ne gátolják. Ezeknek az óvatossági rendszabályoknak a foganatosítása esetében a völgyzárógáttal felduzzasztott mesterséges tározó tavak vize megfelelő kezelés után vízellátás céljára előnyösen felhasználhatóvá tehető. * Dr. SEBESTYÉN OLGA a biológiai tudományok kandidátusa a MTA Biológiai Kutató Intézete, Tihany Örömmel üdvözlöm a szerző tanulmányát, különösen azért, mert hazai viszonylatban elsőként ismerteti, hogy megfelelő minőségű vízellátás felszíni tározókból való megoldása milyen körültekintő és gondos előkészítést kíván. Örvendetes az. hogy szerző a kérdést komplex feladatnak tekinti, mert valóban a rokon szakterületek szemléletének, módszereinek stb. ismerete is szükséges a jó megoldás eléréséhez. A tápláló víz tározás következtében történő átalakulását befolyásoló ,,tározási tényezők" fogalmának bevezetése és egyenkénti tárgyalása igen célravezető. Hidrobiológiái szemszögből a helyzet ugyanis az, hogy a tápláló víz, mely folyóvíz, a tározás folytán mint környezet átalakul. A tározás kihat a tápláló vízzel bejutott élővilág minőségi és mennyiségi alakulására. Ha a tározott vízben végbemenő biológiai történések alapvetően nem is változnak, de változnak abban a kérdésben, hogy vájjon a tározó vize fenékközeli kivétel esetében mennyiben alkalmas ivóvíz céljaira, továbbá hogy milyen műszaki beavatkozással lehet azt a célnak megfelelően megváltoztatni. Minden természetes édesvíz lakott és élővilága magával a vízi környezettel együtt az anyag körforgalma következtében egy magasabrendű egységet (holocoenoid) alkot. A kapcsolat az élővilág és a környezet között más a tápláló vízfolyásban, és más a tározóban mind minőségi mind mennyiségi szempontból. A tározóban ugyanaz a víztömeg új hatások alá kerül : az adott esetben a folyóvíz állóvízzé kényszerül, mely körülmény már egymagában is nagy különbséget jelent. Megváltozik a víz kémizmusa, fizikai viszonyai : hőmérséklete, dinamizmusa stb. Az élővilágot illetően a patakvíz mint olyan, szegény és sajátos planktonnal rendelkezik, mely társulásnak általában más az összetétele, mint az állóvízé. A bejutó formák egyedei egy ideig tovább élhetnek, esetleg állandósulnak is a tározóban, de állományuk mindenesetre megváltozik, kisebb vagy nagyobb lesz. A légi úton állandóan bejutó mikroszervezetek „csírái" a vízben meghonosodhatnak és állományuk az előbbihez hasonlóan a már kialakult környezeti körülményektől függően és ahhoz való kölcsönös kapcsolat következtében különböző kifejlődést érhet el. A planktontársulás tagjai általában rövid életű szervezetek, a nemzedékek gyors váltakozása következtében a természetes pusztulással is számolni kell. Az elpusztult tagok és azok töredékei állóvizekben helyben maradnak. A kívülről különböző úton bejutó szervesanyag legnagyobbrészt élettelen, és hosszabb-rövidebb ideig való lebegés után a fenékre ülepedik, és esetleg már útközben baktériumos bomlásnak van kitéve. Mind a bomlást, mind az ülepedést időbelileg befolyásolja a víz hőmérsékleti rétegezettsége vagy egyöntetűsége. Az őszi és tavaszi teljes cirkulációnak —amikor a rétegzettség feloldódik — igen nagy a jelentősége a vizek életében. Birge mondja, hogy nagy lélegzetet vesz a tó ilyenkor ; a nyári meleg után lehűlt víz nagyobb mennyiségű 0

2-t tud oldatban tartani s egész tömege gazdagodik oxigénben, a bomlás gázalakú termékeitől pedig, amelyek a nyári pangás idején a hypolimnionban felhalmozódtak. megszabadul. A víz kemizmusának jelentősége limnológiai szempontból abban van, hogy a gazdagabb sótartalom a fitoplankton dúsabb kifejlődését teszi lehetővé, ez pedig gazdag állati élet kialakulására vezet. A szervesanyag nagy mennyiségű termelésével és általában jelenlétével párhuzamosan a bomlás mértéke is nagyob. Az anyagforgalom mind kevésbé lesz teljes, ami eutrofizálódáshoz vezet, s az üledékben szervesiszap halmozódik fel. Fokozottabb a hypolimnionban az 0

2-fogyasztás és bomlástermékek felhalmozódása, amellyel a mineralizáció már nem tud lépést tartani. Ezért a nyári pangás idején, gazdag plankton esetében, a tartós rétegezettség miatt fokozottabb gondot igényel a tározó vizének ellenőrzése kémiai, bakteriológiai és biológiai módszerekkel. Jégfedte vízben szintén 0

2-hiány állhat elő, a bomlási gázok nem szabadulhatnak ki a víztömegből, az állatvilág is felhasználja az 0

2-t, mely fogyasztással a növényi asszimiláció nem tud lépést tartani. Állatok jelenléte az anyagforgalom rendes menetének kialakításához és fenntartásához szükséges. Ui. egyfelől az állatok korlátozzák a növények mértéken felüli elszaporodását, másfelől az élő szervesanyag egy nagy részét testükben raktározzák, amely körülmény a lebontást fékezi. Úgy vélem, hogy ha a tározóban kialakul az ún. biológiai egyensúly, melyet a növényi, állati és bakteriális élet minőségileg és mennyiségileg egybehangolt körfolyamata jellemez, egészséges lesz a tárolt víz. és megfelelő műszaki beavatkozással könnyen alkalmassá tehető ivóvízként való felhasználás céljára. * Dr. SZEBELLÉDY LÁSZLÓNÉ Vízgazdálkodási Tudómányos Kutató Intézet, Budapest A hazai völgyzárógátas (hegyvidéki) tározók vízminőségi viszonyaira vonatkozólag mért adatokon alapuló vélemény ma még nem alakítható ki. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet több éven keresztül vizsgálta ugyan a síkvidéki tározók vizének minőségi változásait, de ezek a