Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

Hozzászólások Kováts B. cikkéhez Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 131 vizsgálatok csak az öntözés szempontjából számbajövő kémiai összetevőkre korlátozódtak és az oxigénháztartás, valamint az egyéb, a vízellátás szempontjából lényeges komponensekre nem terjedtek ki. A nálunk létesítendő hegyvidéki tározók 10 m körüli átlagos vízmélységük következtében — vízminőségi szempontból — feltehetően átmenetet fognak képezni a külföldi magasan fekvő hegyvidéki és a hazánkban eddig létesült síkvidéki — nem ivóvízellátást szolgáló — tározók között. A tározott víz mennyiségéhez képest viszonylag nagy területen elhelyezkedő tározók százalékosan nagyobb alacsony vízmélységű részein a vízminőség várhatóan másképpen fog alakulni, mint a külföldi nagyobb mélységű ivóvíztározókban. Ez egyrészt a tározott víz kémizmusára, de különösen a biológiai életre vonatkozik. Ez idő szerint rendelkezésünkre állnak az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság laboratóriumában a Rakaca-tározóval kapcsolatos 1961. évi vizsgálati adatok. A vízminőségi vizsgálatokat 1961. április 1-től kezdve végezték, nyomon követve a tározó feltöltését. A tározóban levő vízmennyiségek a vizsgálat időszakában a következők voltak : 1961. VI. hó kb 600 ezer m

3 VII. hó kb 900 ezer m

3 VIII. hó kb 1400 ezer m

3 IX. hó kb 1300 ezer m

3 X. hó kb 1200 ezer m

3 XI. hó kb 1300 ezer m

3 XII. hó kb 1500 ezer m

3 A vizsgálatok során 6 helyről vettek mintákat. Vizsgálták a Meszes hídnál az érkező vizet, valamint a tó vizét 5 mintavételi helyen, a parttól számított 50 m távolságban kialakított négyszög négy sarkán és közepén. A legmélyebb vízmélység az l-es mintavételi pontban 7—8 méter, a legsekélyebb 1,10 m volt a 3-as mintavételi pontban. A tározó 5 mintavételi helyéhez tartozó oxigénfogyasztás és a biokémiai oxigénigény átlagértékei : Oxigénfogyasztás BOI

5 1. sz. mintavételi hely 11,82 4,73 2. sz. mintavételi hely 16,40 3,47 3. sz. mintavételi hely 15,68 3,73 4. sz. mintavételi hely 15,96 3,45 5. sz. mintavételi hely 15,94 3,79 A vizsgálatok kezdetén az első hónapokban természetesen nem állott be a biológiai és az ezzel kapcsolatos kémiai egyensúly. Az adatok ingadozó volta azzal magyarázható, hogy a tározott víz térfogata 600 ezer m

3-ről 1500 ezer m

3-re növekedett. Ennek következtében az ammónia tartalom majdnem tízszeresére nőtt, ami azonban később, amikor a vízmennyiség már nem ingadozott jelentősen, ismét lecsökkent az eredetire. Korai volna ilyen kevés adatból még végleges következtetéseket levonni, de az eddigiekből is láthatjuk, hogy a Rakaca-patak vízminőségének átalakulása a tározóban milyen komponensektől f

üggA tározó oldott sótartalma 1961 végéig szakadatlanul növekedett : a kezdeti 200 mg/l-ről 380 mg/l-re emelkedett. Az emelkedés 30%-nak felel meg. Ez az emelkedés — ha nem is olyan nagymértékű, mint amilyent a síkvidéki tározóknál tapasztaltunk, mégis azt mutatja, hogy a síkvidéki tározóknál szerzett ezirányú vizsgálati eredményeink itt sem hanyagolhatók el. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a tározó a rendkívüli száraz időjárás miatt igen lassan töltődött fel, sőt 1961 augusztusától a tározó szintje csökkenni kezdett. Ugyancsak megegyezik — bár kisebb mértékben — a síkvidéki tározókhoz hasonlóan, a tározó vizében levő nátriumion mennyiségének emelkedése. A kezdeti 18 mg/l-ről 22 mg/l-re emelkedett. A kalcium, magnézium, kálium mennyiségének növekedése is megfigyelhető volt. Az anionok közül a hidrokarbonát és klorid mennyisége növekedett, míg a szulfát és nitrát csökkent. Az elburjánzó vegetáció hatására emelkedett a víz oxigénfogyasztása is, kezdeti 5,7 mg/l-ről 16 mg/l-re. A BOI növekedése 2,16 mg/l-ről 3,80 mg/l-re. A Rakaca-tározó vizsgálatát 1962-ben tovább folytatjuk, kibővítve a mintavételi helyeket, valamint figyelemmel kísérjük a mélység szerinti minőségváltozást is. A hozzászólásomban vázolt tájékoztató jellegű adatok ugyanis természetesen még nem alkalmasak végleges jellemzések, illetőleg következtetések megtételére. Hidrológiai bibliográfia 1955—1958. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadása. 260 oldal. Budapest, 1961. A VITUKI ismét megjelentette a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió keretében rendszeresített Hidrológiai Bibliográfiát. A kiadvány az 1955 és 1958 közötti négy év hazai adatait tartalmazza. Az anyag csoportosítása a nemzetközi bibliográfiák számára előírt beosztás szerint történt, azonban az utolsó, IX. fejezetet lényegesen kibővítették a vízgazdálkodás és vízépítés irodalmával. A bibliográfia 1057 címet tartalmaz. A szerkesztés fáradságos és körültekintő munkáját — dr. Lászlóffy Woldemár útmutatása alapján, mintegy 20 tagú munkaközösség támogatásával — Lipták Ferenc, az EKME I. Vízépítéstani Tanszókének adjunktusa látta el. Minthogy a Bibliográfia 1955-58. évi anyaga lényegesen bővebb, mint az 1955-ben közreadott, 1945-54. éveket magábafoglaló összeállításé, a szerkesztésre nagy feladat hárult. A szerkesztés jó munkáját bizonyítja, hogy az előző kötetből kimaradt művek is felvételt nyertek a mostani kiadványba. Büszkeséggel állapítható meg, hogy a magyar hidrológusok irodalmi tevékenysége, az elmúlt években nagymértékben fokozódott. Ez viszont kívánatossá teszi a Bibliográfiának gyakrabb — kétévenkénti — megjelentetését. V. I.