Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Kováts Béla: A vízminőségi követelmények biztosítása völgyzárógátas tározással történő ivóvízbeszerzésnél

Kováts B.: Vízminőségi követelmények biztosítása Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 125 nek. Ha ez vízfelszínen következik be, úgy vízvirágzásról beszélünk. Bizonyos rétegződés a planktonban is megfigyelhető. Vízellátási célokra ajánlatos mindig a planktonszegény vízrétegeket felhasználni. Víztechnológiai szempontból a tározókban a planktonok szaporodását a következők miatt kell figyelemmel kísérni : 1. Nagytömegű megjelenésük esetén a szűrők gyorsan eltömődnek, gyakori öblítés szükséges. 2. A plankton szervezetek által kiválasztott anyagcseretermékek leronthatják a víz ízét és szagát. 3. A fitoplankton szénsav asszimilációja során a tározóban szerves anyagot állít elő. Ez az állati planktonszervezeteknek táplálékul szolgál. A plankton gazdag kifejlődése a tározó eutrójizálódására vezethet. A tározótavak védelme Valamely ivóvíztározó fő feladata színtelen, szagtalan, jól temperált és bakteriológiailag kifogástalan jó ivóvíz szolgáltatása. Lakatlan vízgyűjtőterület esetén ez alig okoz nehézségeket, de lakott vízgyűjtőterületen a tározók védelmére messzemenő rendszabályok szükségesek a szennyeződések és az eutrófizálódás ellen. Az eutrófizálódást legeredményesebben a vízgyűjtőterületen foganatosított megelőző intézkedésekkel lehet korlátozni. Az ilyen korlátozások megtakarítása egy olcsóbb beruházást jelentő nagyobbfokú tisztítóberendezés létesítésével szemben nem állhatja meg a helyét, ha arra gondolunk, hogy a lakosság ezrei számára szolgáló ivóvíz jobb minőségéről van szó [5], Mc Farland [6] közleménye szerint az egyik nagy amerikai vízműtársaság, az EMBUD — több ivóvíztározó üzemelője — a vízkészleteket a nyilvánosság elől elzárja, mert állásfoglalásuk szerint a víz által okozott betegségek, mint a kolera, a tífusz, a vérhas csak emberek útján terjednek ós ezért az ember ellen kell a vízgyűjtőterületet védeni. Ugyanez a szerző a továbbiakban ezt írja : „Az egészségügyi mérnökök feladata, hogy olyan vízkezelési eljárást vezessenek be, amely bármilyen minőségű vizet megtisztítva az egészségre ártalmatlanná tesz. Tehát ösztönösen a felé hajlanak, hogy szakismereteik alapján a vízkészlet legkülönbözőbb szennyezését ki tudják küszöbölni. Éppen a szakismeret adja meg azonban a vízkezelési eljárások korlátainak ós hiányosságinak a felismerését is. Ámbár a szennyezett vizet emberi fogyasztás céljára a megfelelő tisztítási eljárásokkal elég nagy mértékben alkalmassá lehet tenni, mégis aligha akad olyan közösség, amely azt ivóvízkészletként használni óhajtaná" [6]. A továbbiakban a példák egész sorát idézhetnénk [2, 4, 5, 6, 8, 13], amelyek mind arra világítanak rá, hogy ma még a rendszabályok mértéke szerte a világon nem tisztázott. A tározóval kapcsolatos védelmi feladatok a következő részekre oszthatók : a) A vízgyűjtőterület, b) a betorkolló vízfolyások, c) a tározó partsáv és d) magának a tározótónak a védelme. A tározók védelmét célzó műszaki intézkedések közül a legfontosabbak a következők : a) A tározó feliszapolódásának a megakadályozására előgátak létesítése, b) a tározó valamint a betorkolló vízfolyások partja mentén a lombhullató fák eltávolítása. c) a tározó első feltöltése előtt a tározófenék gondos megtisztítása, d) a vízgyűjtőterületen levő települések részére szennyvíztisztító-berendezések létesítésén túlmenően a foszfátok eltávolítására szolgáló utóderítőberendezés létesítése, e) a rétegvonalakkal párhuzamos földmívelés stb. A főtörekvés az, hogy a mérgező anyagokon és a kórokozó baktériumokon kívül a tározóba bejutó mindenféle szervesanyag mennyiségét is a lehető legkisebb mértékre csökkentsük. A vízkivétel és a víztisztítótelep tervezési kérdései Tározók tervezése során biztosítani kell azt, hogy a vízkivétel egymás feletti, különböző magasságból történhessen. A kivett víz tisztítási mértékére nézve a nyersvíz minőségétől függően 3 féle fokozatot különböztethetünk meg : I. fokozat. Jellemzői : A nyersvíz hóolvadékból származik, a tározó magasfekvésű, a tározott víz oligotróf jellegű, a tározóbeli tartózkodási idő hosszú, tartalék csírátlanítási lehetőség biztosított. Tvóvízellátási célra közvetlenül felhasználható. II. fokozat. 500 m tengerszint feletti, nagy mélységű tározók esete, hosszú tartózkodási idő. A tározott víz egyszerű szűréssel és csírátlanítással ivó vízminőségűvé tisztítható. III. fokozat. Lakott vízgyűjtőterület esetén a tározott víz teljes tisztítása szükséges. Völgyzárógátas tározók esetén a tisztítótelep működési vázlatának összeállításakor általában mindig kielégíthető az a gazdaságossági igény, hogy a kivett víz a tározóból kiindulva a tisztítótelep műtárgyain keresztül a tisztavízmedencéig gravitációsan haladjon végig. Egy III. fokozatú, teljes tisztításra berendezett külföldi tározó meglevő tisztítótelepének működési vázlatát szemlélteti az 5. ábra. A tározott víz tisztításánál nagy előny, hogy nem szükséges előülepítés. Gondoskodni kell azonban a nyersvízben levő, nagymennyiségű organizmus eltávolításáról. Erre a célra 1946 óta a londoni vízművek igen jó eredménnyel alkalmaz mikroszűrő szövettel ellátott dobszűrőket [22]. Az előszűrés hiánya a tisztítás további műveleteiben hátrányokat okozhat. Egyik tanulmányutamon, a lengyel Goczalkowicei-tározó ivóvíztisztítótelepén látott levegőztető porlasztókat* -— amelyet első alapműveletként alkalmaznak — a nyersvíz organizmusai időnként eltömik [14]. Tározók esetén gondot jelent a víz előcsírátlanltásának módja, amellyel együtt jelentkezik a kellemetlen íz és szag eltávolításának kérdése is. Ugyanis a klór a szokott kis mennyiség* Amsterdami düsniket.