Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Kováts Béla: A vízminőségi követelmények biztosítása völgyzárógátas tározással történő ivóvízbeszerzésnél

124 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Kováts B.: Vízminőségi követelmények biztosítása 4. ábra. A hőmérséklet évszakonkénti (tavasz, nyár, ősz, tél) eloszlása (rétegződése) a tározókban a mélység függvényében <t>ue. 4. Pacnpede/ienue meMnepamypu eodbi no epeMemu eoda (eecHOü, nemoM, oceHbw u 3ÜMOÜ) e 3aeucuM0cmu om zAy6u.Hu e eodoxpaHUAuufax Fig. 4. Temperature stratification in different seasons (spring, summer, autumn, winter), plotted against depth A leírt rétegződési jelenségekre és áramlási folyamatokra a vízkivétel módosító visszahatást gyakorolhat. d) A tározó párolgása jelentékeny víz és hőveszteséggel, valamint az oldott sók töménységének növekedésével jár. e) Egyes külföldi tározók üzemelésénél nagy figyelmet fordítanak a radioaktív sugárzó anyagokkal való szennyeződés veszélyeire [8], Az egyszer már sugárzó anyaggal fertőzött tározott víz ugyanis vízellátás szempontjából megbízható vízforrásként mindaddig nem használható, amíg abból a veszélyes anyagot el nem távolították, vagy a sugárzás intenzitása a megengedett határ alá nem csökken. Lökésszerű szennyeződés esetén — folyamatos vizsgálat mellett — a védekezés a szennyezetlennek minősíthető vízréteg fogyasztásával történhet. Ez is csak akkor követhető módszer, ha várható, hogy a sugárzó anyag veszélyessége a hosszabb tározási idő alatt megszűnik (rövid felezési idő esetén). A sugárzó anyagok csökkentése egyes vizsgálatok szerint a sugárzó anyagot felhalmozó egyes halfajták telepítésével majd kifogása alapján történhet [12], A tározott víz minőségét befolyásoló kémiai és biológiai tényezők a) A tározott víz minőségét a tározóba betorkoló vízfolyások mellett, a tározóba közvetlenül bevezetett csapadékés szennyvízcsatornák, a partmenti csapadékbemosások, a szél által behordott por és lomb, az eredeti tározófenék maradványai, a szárazra került tározófenék vegetációja, a tározót megközelítő élőlények befolyásolják. Mindezek a tározott víz minőségére kívülről ható tényezők. b) A tározott víz minőségének változására ható legfontosabb belső tényező, a szervesanyag felépítés-elbomlás körfolyamat, a kívülről bejutott élettelen szervesanyagok baktériumos leépítésével már ülepedés közben megkezdődik. Az egyszerűbb szerves vegyületeken át a teljes ásványosodás (mineralizálódás) rendszerint már a fenékiszapban következik be. A szervesanyag elbomlása oxigénfogyasztással jár és széndioxid szabadul fel. így a fenékközeli vízrétegek a tavakéhoz hasonlóan oxigénszegények, viszont oldott szénsavban gazdagokká válnak. Míg a mélyebb vízrétegekben az ismertetett lebontási folyamatok játszódnak le, addig a legfelsőbb rétegekben a napfény hatására szerves anyagok felépítése folyik. E felépítés a növényzet, még pedig mind a makro- mind a mikroflóra asszimilációs tevékenysége által történik. Ezen szervesanyagtermeléshez széndioxid és a vízben oldott szervetlen sók továbbá a nap sugárzási energiája szükséges. Ezekben a felső vízrétegekben tehát rendszerint viszonylagos széndioxidszegénység és oxigéntelítettség uralkodik. Összefoglalva a tározott víz kémizmusára tehát általában jellemző az anyagok bizonyos körfolyamata, az élettelen szerves anyagok a fenékközeli vízrétegekben leépülnek, az így keletkezett széndioxid és ásványi anyagok azonban a vízben a termikus függőleges áramlások következtében a felső vízrétegekbe juthatnak és ott ismét szerves anyagba épülnek be. Ha azonban a mélyebb vízrétegekben az aerob jellegű felbomláshoz nincs elegendő oxigén, úgy a szerves anyagok egy része még ásványosodás előtt a tározó fenekén szerves iszap formájában felhalmozódik és ott a tározott víz minőségére igen hátrányos anaerob baktériumos bomlásnak indul. c) A tározott víz igen előnyös tulajdonsága a folyami vízzel szemben az, hogy elegendő idő áll rendelkezésre a bejutó vizek öntisztidására. E folyamat alatt azt értjük, hogy a vízben levő élettelen szervesanyagok szervetlen vegyületekké bomlanak illetve élő szervezetek részeivé válnak továbbá a kórokozó baktériumok elpusztulnak. d) Az egyes kémiai alkotórészek közül az oxigénről és a széndioxidról már az előbbiekben szó volt. Említésre méltó a bioelemek közül a foszfor, amely túlnyomórészt a szennyvízbevezetésekkel kerül a tározókba. Foszfát jut be a tározott vízbe némely fa hulló lombjával is. Vas és mangán rendszerint kevés jut be. A bejutó mennyiség azonban idővel a fenéküledékben koncentrálódhat. Bizonyos körülmények összejátszódása esetén tehát a kivett vízben a vas és mangán lökésszerűen növekedhet. Ezt az esetet tapasztalták 1952. évben a Klingenberg tározónál [4]. Ilyen esetben a tározó magasabb vízrétegéből célszerű a vizet kivenni és az iszapot a fenékürítőn át le kell engedni. e) A tározók vizét olykor szabad szemmel is megfigyelhető igen jelentős mennyiségű mikroorganizmusok élénkítik, amelyeknek egyik sajátsága, hogy a vízben szabadon lebegnek. Ezek együttvéve a planktontársulást alkotják. A növényi planktonszervezetek asszimilációs tevékenységet folytatnak és ezért a legfelső, átvilágított vízrétegekben találhatók. Az állati plankton tagjai táplálékuk miatt szintén ezekben a rétegekben tartózkodnak, de mélyebbre is lehatolhatnak. A különböző planktontagok szaporodása a környézettől és az évszaktól függ. Időszakosan egyes formák roppant nagy mennyiségben képződhet-