Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Jaskó Sándor: A balatonfelvidéki és észak-bakonyi patakok vízhozamának kapcsolata a földtani felépítéssel

80 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. Jaskó S.: A balatonfelvidéki és északbakonyi patakok rendelkezésre állnak. Az egyes vízfolyások feltüntetett időszakokra vonatkozó középvízállásértékeit a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat Patakok középvízhozania Tabelle 3. Mittlere Abflussmengen der Báche Table 3. Mean yield of broolcs Törzsszám Vízmérceállomás Középvízállás, cm Középvízhozam/p A számítás alapjául szolgáló mérési időtartam 1) XIII. 4—8 Vörösberénv 8 1020 1952—1956 1) XIII. 4—57. Csopak (Nosztori) 15 2040 1954—1956 1) XIII. 4—15. Aszófő 24 1560 1952—1956 A felsorolt pontos középvízhozamokat összehasonlítva az 1952. évi vízhozammérések átlagával, nagyságrendileg azonos értékeket kapunk és így a többi patakon is, vagyis ahol nem volt vízmérce felállítva, érvényesnek fogadhatjuk el az 1952. évi vízhozammérések számtani átlagát. A Balatonfelvidékről 17 nagyobb patak ömlik a Balatonba. Ezek közül 9 állandóan bővizű, 8 pedig csak kevés vizet szállít, vagy pedig aszójellegű és az év nagy részében száraz. A 9 állandóan bővizű patak (északkeletről délnyugatra haladó sorrendben): a Ferenc-forrásból fakadó Vörösberényi-patak, a Cserelaki-forrábból fakadó Alsóörsi-patak, a Királykúti-forrásból fakadó Lovasi-séd, a Nosztori-forrásból fakadó Csopakipatak, a Koloska-forrásból fakadó Arácsi-patak, a Kéki- és Siske-forrásokból fakadó Balatonfüredi-patak, a Hidegkútról és Balatonszőlősről jövő Dobogópatak, a Pogénypince-forrásból jövő Aszófői-patak és az Örvényesen átfolyó Pécselypatak. Ezeknek átlagos vízhozamát a 4. táblá4. táblázat .4 baiatonfclvidéki patakok átlagos vízhozama •Tabelle 4. Durchschnittliche Abflussmengen der Bache ím Oberland des Balaton Table 4. Average yield of the springs on the Balaton Plateau Cholnoky a VIJaskó TUKI átlagadatai A patak neve 1894—96 1952 1957. • okt. [l/P) Vörösberénvi-patak 3 052 840 1 310 Alsóörsi-patak 1 006 240 510 Lovasi-patak 5 452 2 100 3 3'75 Xosztori-patak (Csopak) 2 997 1 788 2 631 Koloska-patak (Arács) 848 804 910 Kéki-patak 4- Siska-patak (Balatonfüred) 3 726 2 1 30 2 382 Dobogó-patak 3 595 504 2 700 Aszófői-patak 4 664 1 740 1 960 Pécsely-patak (Örvényes) 4 950 3 480 5 100 összesen 30 290 13 626 20 878 zat mutatja. Cholnoky, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet megfelelő átlagadatai, valamint saját méréseink között lényeges eltérés egyedül a Dobogópataknál volt található. Ez ugyanis a Balatonba ömlése előtt egy nagy mocsárba torkollik és így mérése valószínűleg különböző helyeken és körülmények között történt. Az adatok összehasonlításából megállapítható, hogy az 1957 októberében végzett patakvízhozamméréseink nem jelentenek ritkán előforduló, kiugró értékeket és így megfelelőeknek ítélhetők meg a vízhozam és a földtani felépítés közötti kapcsolat szemléltetéséhez. 3. Összefoglalás Az elmondottak alapján érthető, hogy a Balatonfelvidéken miért nincs összefüggés a patakok vízbősége és a felszíni domborzat alapján számított felszíni vízgyűjtő terület nagysága között. Valamennyi balatonfelvidéki patak közül legbővebb vizű az örvényesi Pécsely-patak, amelynek vízgyűjtő területe (26,8 km

2) csak kevéssel nagyobb a Ságpusztánál levő Csorszai-patakénál, utóbbi pedig az év legnagyobb részében teljesen száraz medrű a Balatonba torkolásánál. A második legbővebb vizű a Lovasi-patak, melynek vízgyűjtő területe 20,5 km

2, vagyis még kisebb is,, mint a Csorszai-pataké. A patakok vízgyűjtő területének felszíni domborzati viszonyai, növényzete, valamint a lehullott csapadék nagysága, meglehetősen egyforma az egész Balatonfelvidéken. Ezek tehát legfeljebb csak kismértékben okozhatják a vízhozamkülönbségeket. Kétségtelen tehát, hogy a vízhozam mennyiségét meghatározó főtényező itt elsősorban a terület földtani felépítése. A tanulmányból az is kitűnik, hogy a vízhozamok meghatározása során viszonylag nagyszámú befolyásoló tényezőt kell figyelembe venni. A kutatási munkának további részletes kiterjesztésére van még szükség ahhoz, hogy a tanulmányban tárgyalt kérdéseket minden esetben helyes határozottsággal lehessen megítélni. III. Északi-Bakony 1. Vízföldtani leírás A patakok vizének elszivárgását jól megfigyelhetjük a Bakony északi részében is, ahol a széles Zirci-medencéből eredő vízfolyások mielőtt a Kisalföld lapályára jutnának, áttörik a közbülső hegyvonulatot. A Zirci-medencét kitöltő jura, kréta és eocén korú mészkőrétegek vízzáró márga-, és agyagrétegekkel váltakoznak. Ennek következtében a völgy oldalakon rétegforrások fakadnak. Az itteni rétegforrások — vízgyűjtő területük kis terjedelme miatt — általában csekély hozamúak. A legbővebbek a zirci Malom-forrás, a bakonybéli Sátorkút és Borostyánkút. A Malom-forrás requiniás mészkőből, a Sátor- és Borostyánkút pedig nummuliteszes mészkőből fakad. A Zirci-medence felszínét helyenként oligocén és miocén rétegek borítják. A miocén homok és kavics gyakran agyagrétegekkel váltakozva fordul elő. Ezért a miocén kavicsból számos kisebb-nagyobb forrás fakad lépten-nyomon. A Zirci-medence patakjai tehát számos apró mellékágból erednek, melyek rendszerint egy-egy főágban egyesülve törik át a Zirci-medencét