Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Jaskó Sándor: A balatonfelvidéki és észak-bakonyi patakok vízhozamának kapcsolata a földtani felépítéssel

75 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. A balatonfelvidéki és észak bakonyi patakok vízhozamának kapcsolata a földtani felépítéssel I)r. J A S K Ó SÁNDOR, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa Országos Földtani Főigazgatóság I. Bevezetés Kis vízgyűjtőterületű, hegyvidéki patakjaink vízhozamai igen különbözőek. A régebben végzett vízhozamul érések alapján — különösen a közép- és kisvízhozamok alkalmával — feltűnő szabálytalan értékek adódtak. A vízhozamadatokat sehogysem lehetett a lehullott csapadékmennyiséggel és a vízgyűjtőterülettel kapcsolatlatba hozni. Még egyenletes csapadékeloszlás esetén is azt észlelték, hogy egyes egész kis vízgyűjtőterülettel rendelkező pataknak bő vize volt, ugyanakkor, amikor a szomszédos, jóval nagyobb kiterjedésű völgyben csak igen kevés víz folyt. Ismeretes, hogy a hegylejtők formái, a vízgyűjtőterület alakja, a növényzet, továbbá a lehulló csapadék időbeli eloszlása, mind olyan tényezők, melyeknek több-kevesebb hatása van a patakok vízjárására, különösen pedig az árhullámok levonulásának módjára. Ezek az adottságok azonban nem elegendőek az említett nagy eltérések teljes magyarázására. Ugyanis kisvízfolyásoknál a vízhozamot egy mostanáig kevésbé figyelembe vett tényező, az altalaj földtani felépítése befolyásolja döntően, különösen középés kisvízhozamok idején, vagyis, amikor a patakot csak a források és talaj vízszivárgás táplálja. Heves záporok vagy tavaszi hóolvadás okozta árhullámoknál a földtani viszonyok hatása kevésbé számottevő. Megjegyzendő, hogy az egyes patakok vízhozamai közötti különbségek kiegyenlítik egymást oly módon, hogy egy nagyobb vízrajzi egység fajlagos vízszállítása hasonló a vele szomszédos országrészekéhez. Gyakorlati feladatok megoldásánál, így hegyvidéki víztározók építésénél, természetesen a helyi adottságokat kell figyelembe venni. A vízgyűjtő terület földtani felépítésének hatását a patakok vízhozamára két területen mutatjuk be : a Balatonfelvidéken és a Bakony északi részén. A Balatonfelvidéken azt a módszert követtük, hogy megmértük valamennyi nagyobb forrás vízhozamát, úgyszintén minden patak vízhozamát eredete és torkolata között számos szelvényben. Az Északi Bakonyban azt a helyet választottuk ki megfigyeléseinkhez, ahol a harmadkori dombvidékről eredő patakok egy karsztosodó hegyvonulatot kereszteztek. Itt a karsztszurdok elején és végén történt a vízhozamok mérése. Méréseinknél lehetőleg minél rövidebb időn belül igyekeztünk elvégezni az összes méréseket azért, hogy a vízhozamok összehasonlíthatók legyenek egymással. Az azonos időpontban mért vízhozamértékeket berajzolva a földtani térkép megfelelő helyére könnyen megállapítható a vízhozamnagyság és a földtani felépítés közötti kapcsolat. Egy-két méréssorozat azonban kevés ahhoz, hogy belőlük következtessünk a patakok vízjárására és évi átlaghozamára. Csökkentik eredményeink értékét a mérési módszerből eredő pontatlanságok is. Felszíni sebességmérés esetében ugyanis igen nehéz kiküszöbölni a meder szabálytalan formája és a növényzet zavaró hatását. Némi ellenőrzési lehetőséget a régebbi vízmérések eredményeivel történő összehasonlítás azonban adott. 11. Balatonfelvidék 1. Vízföldtani leírás A Balatonfelvidék vízföldtanát egységesen tárgyaló dolgozat mostanáig nem jelent meg. Legteljesebb összefoglaló földtani képet a Balaton Monográfia [9] és az ehhez csatolt 1 : 75 000 méretarányú földtani térkép szolgáltat. Helyi jellegű vízföldtani megfigyeléseket közöl Sehr éter Zoltán Balatonalmádi környékéről [14, p. 592], ifj. Lóczy Lajos Balatonfüred környékéről [10, p. 71], Horusitzky Ferenc pedig Szentantalfáról [6, p. 129]. Elsőnek Vadász Elemér mutatott reá, hogy a balatonfelvidéki források felszínre töréséhez rétegtani okok mellett hegységszerkezettani tényezők is hozzájárulnak [17, p. 129]. Ehhez a megállapításhoz csatlakozott később Schmidt E. R. is [13]. A Balatonfelvidék ipari- és ivóvízellátás kérdéseivel Vendl Aladár [18, p. 159], továbbá Böckh Hugó és Ferenczi István [2, p. 17] gyakorlati irányú szakvéleményei foglalkoznak. Az 1. táblázat a Balatonfelvidéket felépítő kőzetek vízföldtani sajátosságait tünteti fel. A Balatonfelvidéken a fődolomit nem összefüggő tömeg, hanem csak kis terjedelmű, egymástól távolfekvő foltokban található. Ezeket vízzáró kőzettömegek választják el egymástól, így nem is alakulhatott ki bennük összefüggő karsztvíz sem, hanem minden előfordulás önálló kis karsztplatót alkot a maga sajátos kis vízháztartásával. Hasonló, bár vékonyabb karsztemeletet képvisel a megyehegyi dolomit a fejlődésben levő alpesi kagylós mészkővel együtt. A vízföldtani térképen (1. ábra) a fődolomitot, sándorhegyi mészkövet, megyehegyi dolomitot és alpesi kagylós mészkövet egységes jelöléssel mint karsztosodó kőzeteket ábrázoltam. Megkülönböztethetjük tőlük a balatoni triászösszlet többi tagját, melyek egymással változó vízzáró és víztartó rétegek sorozatából állnak (2. ábra). A Balaton felvidéken három fő víztartó szintet különböztetünk meg : a fődolomitot, a megyehegyi dolomitot és a permi homokkövet. A permi homokkő szabad hézagtérfogata kicsiny, és ezért a belőle fakadó források vize általában gyérebb, mint a dolomitból származó forrásoké. A homokkőbe és dolomitba szivárgó csapadék a kőzet alsó