Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Jaskó Sándor: A balatonfelvidéki és észak-bakonyi patakok vízhozamának kapcsolata a földtani felépítéssel

76 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. Jaskó S.: A balatonfelvidéki és északbakonyi patakok A Balatonfelvidék kőzetei I . táblázat Tabelle 1. Gesteine des Oberlands am Balaton Table 1. Bocks of the Balaton Plateau Vastag ság [ni] Kor A kőzet megnevezése Jól Rosszul Nem karsztosodó karsztosodó vízáteresztő vízzáró Pannóniai Édesvízi mészkő 30 Pannóniai Bazalt és bazalttufa 40 Pannóniai Homokkő és homok 50 Szarmata Durvamészkő meszes hoinokrétegekkel váltakozva .... 50 Felsőtriász Nori Kami Karni Kami Karni Fődolomit Sándorhegyi mészkő Felső raibli márgaesoport Trachiceras austriacumos mészkő Alsó raibli márgaesoport közbetelepülve a kéki mészkő 200 80 10 15 400 120 Középső triász Ladin Ladin Anisusi Anisusi Füredi mészkő és tridentinus mészkő Wengeni pala és biotites tufa Alpesi kagylós mészkő Megyehegyi dolomit 40 10 100 20 Alsó triász Campili Campili Campili Seisi Seisi Lemezes mészkő Palás agyagmárga Vékonypados, sejtes dolomit 250 100 150 130 Campili Campili Campili Seisi Seisi Dolomit és homokos dolomit 15 150 130 Permi Homokkő és konglomerátum 150 Devon ? Fillit 200? Devon ? 200? részében felhalmozódik a vízzáró fekü felett és csak néhány ponton, a bevágódó patakvölgyeknél megcsapolódva, forrásokban tör a felszínre. A rétegsor többi részéből sok. de csak kis vízhozamú forrás fakad. A különböző kőzetek térbeli elterjedése, vagyis a hegységszerkezet befolyással van a források elterjedésére és a patakok vízbőségére. Vízföldtani egység alatt nem valamely patakhálózat felszíni vízgyűjtő területét értjük, hanem egy olyan kőzettömeg-előfordulást, mely bizonyos jellegzetes vízföldtani sajátossága révén eltér a környezetétől. A péti vízföldtani egységbe az az északkelet—délnyugati irányban hosszan megnyúlt, fődolomitból és megyehegyi dolomitból álló vonulat tartozik, mely Szentkirályszabadjától Vilonyán keresztül Pétig követhető. A vonulat északnyugati határa, az ún. litéri áttolódás, amely nem nyit utat seholsem mélyből felfakadó vizeknek, mert az áttolódott fillit vízzáró kőzet, az alatta levő dolomit pedig csak a karsztvízszint alatt tartalmaz vizet. Különben is, a nyomásra létrejött törésfelület zárt jellegű és így kevésbé lenne alkalmas a mélybeli vizek vezetésére. A péti vonulatot Vilonyánál keresztezi a Veszprémi— Séd. Itt nem fakadnak bővizű karsztforrások, a nyugalmi szintje feltételezhetően nem nagy mélységben van a felszíntől. A vonulat északkeleti végében a peremartoni és pétifürdői bővizű források törnek elő. A vonulat délnyugati végénél, ahol a Vörösberényi-völgy a megyehegyi dolomitvonulatot keresztezi, fakad az 1316 l/p vízhozamú Ferenc-forrás csoportja. Az Alsóőrs környéki permi homokkőelőfordulás külön hegységszerkezeti egység a Balatonparton Balatonfüredtől Vörösberényig húzódva. A terület délnyugati részén, ahol a fillit nagyobb mélységben van, források csak ritkán fakadnak a permi homokkőből és ezek is mind szénsavasak. Ilyenek a berekréti Edmundforrás, a balatonfüredi gyógyforrások, a lovasi és balatonkövesdi savanyúvízkutak, melyek általában mind kis vízhozamúak. A híres balatonfüredi gyógyforrások vízhozama is csak 120 l/p együttesen. Megfigyelhető, hogy a hegyekből jövő bővizű patakok a permi homokkőből álló lapályra érve, vizük egy részét elvesztik. így pl. a Nosztoripatak Csopak község felső végétől a Balatonba ömléséig több mint 600, a Lovasi-patak a község északi végétől a Balatonba torkollásáig több mint 400 l/p vizet veszít. Az így eltűnt víz a törmelékkúpokban és a homokkőben szétszivárogva mint talajvíz áramlik a Balaton felé. A Felsőőrstől Balatonfüredig húzódó, javarészt fődolomitból, kisebb részben sándorhegyi mészkőből álló vonulat, szintén külön hidrogeológiai egység. A vonulat északnyugati határa a litéri törés folytatása, míg délkeleten a raibli márgák vízzáró fekükőzete bukkan a napvilágra. A fődolomitból álló kopár hegyoldal nemcsak a reáhulló csapadékot, hanem a Nemesvámos felől jövő időszakos vízfolyások vizét is elnyeli. A dolomitvonulatot délnyugati sarkánál egyetlen patak keresztezi, ez a Hidegkúti-patak, mely 1,5 km hosszú szurdokban kb. 400 l/p vízhozamveszteséget szenved. Ez azzal magyarázható, hogy itt a patakvölgy 230—240 mA. f-i magasságú, vagyis mintegy 10—15 m-rel magasabb az itteni karsztvízszintnél. Az itt eltűnő víz a hegy túlsó oldalán a Siske-forrásban lát napvilágot. A vonulat délkeleti szegélyén mindenütt, ahol a völgyek a karsztvizet megcsapolják, bővizű források fakadnak. Ezek délnyugatról, vagyis Balatonfüredtől északkelet felé haladva a következők : Siskeforrás 1200 l/p, Kéki-forrás 1080 l/p, Koloska-