Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Fekete András–Lipták Ferenc: Palástos vízadagoló laboratóriumi vizsgálata

4 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. HIDRAULIKA Palástos vízadagoló laboratóriumi vizsgálata KEKETE ANDRÁ S—L IPTÁK FERENC Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem I, sz. Vízépitéstani Tanszék, Budapest Öntözőrendszereink üzemeltetése során egyik legnehezebb feladat az öntözővíz helyes szétosztása. Az öntözővíz a népgazdaság természeti kincse, azzal megfelelő módon kell gazdálkodni. A növénytermesztés, az öntözővíz jó kihasználása és az egyes üzemegységek üzemterve megkívánja azt, hogy minden fogyasztó vízilletményét vízhasználati terve szerint pontosan kapja meg. Ezért az öntözőcsatornákba a kívánt vízmennyiség adagolására alkalmas műtárgyakat kell elhelyezni. A szóba jöhető műtárgyak közül a Tanszék laboratóriumában (tanszékvezető : Dr. Németh Endre professzor) az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából az 1959. év folyamán a palástos vízadagoló működésével kapcsolatban kismintakísérleteket végeztünk. A palástos vízadagoló öntözőcsatornába épített olyan mérőnyílássorozat, amelyet felülről meghatározott helyzetű és hajlású vízszintes élű síkfelület, az úgynevezett palást, alulról pedig egy meghatározott lejtésű fenékküszöb határol (1. ábra). Feladata meghatározott vízhozam előírt hibahatáron belül való adagolása. Ennek a feladatnak a palástos vízadagoló azon tulajdonsága folytán képes megfelelni, hogy a felsővízszín megadott korlátokon belüli ingadozása esetén az átfolyó vízhozam az előírt hibahatáron belül közelíti meg az adagolandó vízhozamot. Amint ugyanis a felsővízszín emelkedik, nő az átfolyás középsebessége. A helyesen alakított 'palást a kontrakció növelésével csökkenti az átfolyási keresztmetszetet, és így bizonyos határon belül az átfolyó vízmennyiség, vagyis a növekvő átfolyási sebesség és a csökkenő keresztmetszet szorzata közel állandó marad. Olyankor, amikor a felsővízszín nem éri el a palástot, a műtárgy bukóként működik, és így a vízhozam határozottsága megszűnik. Az Felsoviz 1. ábra. A palástos vízadagoló elvi ábrája 0ue. 1. npuniiunuaAbHaH cxeMa Kooicyxoeoeo pacnpedeAumeAH [a] noHHbiti nopor, [b] Kowyx, (c) mHT-peryjiHTop Fig. 1. Diagram of mantle-type ivater distributor [o] bottom sill; (6] mantle ; [c] gate adagolás a nyílássorozat alkalmasan választott nyílásainak megnyitásával, ill. zárásával történik, és azon a feltevésen alapszik, hogy a vízhozam arányos a megnyitott nyílások össz-szélességével. Minthogy az átfolyó vízhozamot az alsóvízszín is befolyásolhatná, ennélfogva már itt megemlítjük, hogy a berendezés csak akkor működik kielégítő pontossággal, ha a nyílásokon a víz. rohanó mozgással halad át. 1. kép. A főkivitel egy nyílásának 1 :2,5 méretarányú kismintája beépítés előtt <t>omo ]. ModeAb odnoio omeepcmua eoAoenoeo coopynceHUH e Macuimaöe 1 : 2,5 neped yKAadnoü na Mecmo III. 1. 1 : 2,5 scale model of one oj the openings of the prototype prior to installation A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a tiszafüredi öntözőrendszer VI. sz. mellékcsatornájába a francia Neyrpic cég által javasolt palástos vízadagoló elve alapján [2, 3, 4], de a pontos méretek ismerete nélkül palástos vízadagoló műtárgyat tervezett, ami a kísérlettel egyidejűleg meg is épült. A műtárgy egy 10, egy 15, egy 20 és négy darab 30 cm széles nyílással rendelkezik. A már említett megbízás értelmében a kismintaterveket a megbízó kívánsága szerint a főkiviteli tervek figyelembevételével készítettük el. A főkivitel egyik 30 cm, széles nyílását építettük be 1 : 2,5 méretarányban a laboratórium üvegcsatornájába, s a kísérletek első részében a következő kilenc változat vizsgálatára került sor : Az I., II. és III. változatnál a fenékküszöb felsővíz-oldali hajlása 60°, az alsóvíz-oldali hajlása 1 : 1,5, 1 : 2,5, illetve 1 : 5. A IV., V. és VI. változatnál a fenékküszöb felsővíz-oldali hajlása 45°, az alsóvíz-oldali hajlása ugyancsak 1 : 1,5, 1 : 2,5, illetve 1:5 (1. kép). Az Íja és IIla változat esetében a fenékküszöb kialakítása azonos az I., ill. II. változaté-