Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

5. szám - Török Piroska: Vízvezetékek biológiai vizsgálata

422 Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. BIOLÓGIA Vízvezetékek biológiai vizsgálata DR. TÖRÖK PIROSKA A vízvezetékek vizének hygiéniai megítélésében a bakteriológiai és kémiai vizsgálatok eredményein kívül a biológiai vizsgálatok eredménye is szükséges. Nem szakember előtt nélkülözhetőnek látszik a vízvezetékeket tápláló foglalt források, kutak, medencék vizének és a hálózati víznek biológiai vizsgálata, mert a megfelelően tisztított ivóvíznek elméleti értelemben a baktériumok kivételével organizmusoktól mentesnek kell lennie. A gyakorlatban azonban másképpen áll a dolog. Csak szűrés útján az ivóvízből minden növényi és állati szervezetet visszatartani nem lehet. Sok élő szervezet, ha egyszer a vízvezetéki csövekbe jutott, ott megfelelő életkörülmények mellett hosszú ideig képes élni, sőt szaporodhat is. Különösen áll ez a vas- és mangánbaktériumokra, melyek a csövek falán, medencék alján, gyakran nagymennyiségű lerakódást alkotnak. Baktériumzoogloea, kis rákok, kerekesférgek, szórványosan növő gombafonalak és más különféle organizmusok lehetnek a vízvezetékek lakói. Ha nagymennyiségű vízvezetéki vizet szűrünk, a kapott szüredék mennyisége, továbbá a szüredék mikroszkópos vizsgálata során talált élettelen anyagok és élő szervezetek értékes felvilágosítást nyújtanak a víz minőségéről, a talaj szűrőképességéről, a vízmű állapotáról, a víz szennyezettségéről, sőt a szennyezettség eredetéről is. Éppen ebből áll a biológiai vizsgálatok közegészségügyi és gyakorlati jelentősége. A biológiai vizsgálat eredményei részben kiegészítik és alátámasztják a bakteriológiai és kémiai vizsgálat eredményeit," részben olyan kérdésekre kapunk az eredményekből választ, melyekre sem a bakteriológiai, sem a kémiai vizsgálat eredményei feleletet nem tudnak adni, mint egyes esetekben a víz szaga, színe, zavarossága. Ezért a vízvezetékek biológiai vizsgálata azok hygéniai megítélését tökéletesebbé teszi. Mielőtt vizsgálataim ismertetném, néhány vízvezeték vizsgálatról szeretnék megemlékezni. Középeurópában Hamburg volt az első város, melynek vízvezetékét vizsgálták. Petersen [28] 1876-ban, majd Kraepelin [22] 1886-ban tanulmányozta a vízvezetékben előforduló lényeket. A hamburgi vezeték vizét annak idején az Elbéből kapta, ahonnan a víz központi szűrőberendezés hiánya miatt minden gondosabb tisztítás nélkül került a városba, úgyhogy mindazok a szervezetek, melyek az Elbében éltek, a vezetéki vízbe is bekerültek, sőt ott még jobban elszaporodtak, mert pusztító ellenségeik hiányoztak a vezetékből. Kraepelin a főnyomócsövek nagymennyiségű vizének szüredékét, a csövek öblítéséből származó anyagot tanulmányozta és abban 61 különböző fajú szervezetet mutatott ki. Ezek között voltak véglények, szivacsok, mohaállatok, férgek, ízeltlábúak, kagylók, sőt halak is. De Vries [41] 1887-ben végzett rotterdami vizsgálatai mintegy kiegészítik Kraepelin vizsgálatait. Ő nemcsak a víz szüredékét, hanem a csatornák, csövek falain megtelepedett szervezeteket is tanulmányozta. A rotterdami vízvezeték a Maas folyóból kapta vizét. A régi csatornákban sűrű bevonatok alakjában több centiméteres vastagságban telepedtek meg a szivacsok, mohaállatok, köztük férgek, kagylók, rákok, véglények. Rengeteg vas- és kénbaktérium, Pandorina, Volvox és más besodort alga volt a bevonatban és ugyanezek a szervezetek a vízben is előfordultak. A prágai vízvezeték mikroflóráját Ruttner [32] 1902-ben tanulmányozta. Ezt a vezetéket a Moldva vize táplálja, szűrése nem volt kielégítő s így a vezetéki víz a legkülönbözőbb szennyezettséget jelző szervezeteket tartalmazta. Chappuis [7] 1925-ben a kolozsvári vízvezetéket vizsgálta. A víz a várostól 5 km-re fekvő kutakból szüretlenül jutott" a városba. Chappuis 25 fajta földalatti vízre jellemző rákfajt talált a csapból kifolyó vízben. Egy évvel később Kiefer [19] az oefingeni vezetékben szintén rákokat és ezek mellett gyűrűs és fonalférgeket talált. 1931-ben jelent meg Eitgling [8] érdekes dolgozata a bécsi vezetéki vízről. Bécs vízműve a hegyi források vizét szüretlenül kapta. 50 fajhoz tartozó szervezetet talált és megállapította, hogy 1000 liter víz szüredékének szervezet-száma párhuzamosan haladt a vizsgálati idő alatt a víz baktérium tartalmával. Forrásvizet felhasználó vízművekben talált állati és növényi szervezetek adataival újabban Jettmar [18], Minder [24], Beger [3], Weyrauch [43] és Bruns [6] foglalkoztak. Vezetéki vizet vizsgáltak még Münchenben Frey [10], Lilieben Moniez [25], Brünnben Rzehák [33], Szentpétervárt Issatschenko [16]. Angliában 1850-ben Hassal [12] gyógyszerész és kiváló algologus vizsgálta a Themze vizével ellátott londoni vízvezetéket. Kutatásaira az akkor fellépett kolera epidemia ösztönözte. Hassal munkájából kiderül, hogy a Themze szennyezett vize a városhoz érkezéskor még tűrhető volt, főképpen zöld- és kovaalgát tartalmazott, azonban a város belsejében tovább szennyeződve, ezek a szervezetek fokozatosan fogytak és végül typikus szennyezést jelző színtelen Flagellátákat, Oiliatákat és más szervezeteket tartalmazott. Hassal rámutatott, hogy az ivóvízzel a londoni lakossághoz saját ürülékének egyrésze kerül vissza. Hassal után többen vizsgálták a londoni vízművet, így Houston [14—15], aki speciális vizsgálati módszert dolgozott ki az ellenőrzésre. Thresh és munkatársa [35] közölte, hogy a Themzéből Hamptonnál vezetett 900 mm 0 cső 230 mm 0-re szűkült Dreissensia polymorpha bevonattól, és 400 m hosszú csővezetékből 91 440 kg kagylót távolítottak el. Az ülepítő medencékben is nagyon elszaporodtak ezek a szervezetek. Újabban Pearsall és munkatársai [26] folytattak vizsgálatokat és a londoni vízvezeték ma is állandó biológiai ellenőrzés alatt áll.